Újabb tanulságos tapasztalattal lettem/lettünk gazdagabbak. A hétvége brutálisnak ígérkezett a programok kontra szél tekintetében. Szombat: déli szél, este fél hattól esküvőre voltunk hivatalosak, vasárnap északi szél. Összeállt a terv: szombat korán kelés, irány Fűzfőre, max. kettőkor visszaindulás, hogy beleférjen még a gyors készülődés. Ereszd el a hajamat tekintetében visszafogás tanúsítása, szolid italozás, vasárnap pedig viszonylag időben kelés, és ismét húzás le Balcsira. Lényegében semmi nem a tervnek megfelelően alakult. A szombati ébredés összejött. Szörfözéses terveimet csak az árnyékolta be, hogy csütörtökről péntekre virradóan sikerült egy rossz mozdulattal lebénítani a fejhasználatomat. Ez annyit jelent, hogy elfeküdtem úgy a nyakamat, hogy pénteken csak törzsből bírtam mozogni, semmi nyakmozgás, fejbiccentés vagy hasonlók. Orvos látott,  főleg az esküvőn való táncolás miatt aggódtam. Iszonyatosan fájt, és tényleg nem bírtam mozogni. Mozgáskorlátozott lettem. Nem sokat sikerült aludnom péntekről szombatra, mindenhogy fájt, sehogy nem volt jó feküdni. De ugyebár már többször bebizonyosodott, nincs az a betegség, amire a szörfözés ne lenne gyógyír :). Délelőtt meg is érkeztünk Fűzfőre, voltak már néhányan. Endru lelkesen az ötöst akarta összerakni. De figyelmeztettem, hogy itt nagyon csalóka a déli szél. Erősnek tűnik, indokoltnál nagyobb hullámok vannak, amik szintén félrevezetőek, de valójában nem annyira durva. Úgyhogy ő hetest rakott, én meg az ötösömet. Ha pontozni kéne minden évben a legjobb és legrosszabb szörfözési élményt, ez vitte a pálmát a legrosszabban. A nagy deszkámmal mentem be, mert ugyebár a kicsivel nem tudok fordulni és wasserolni. Brutál hullámzó mélyvízen a felhúzás is esélytelen. Nagyjából a parttal párhuzamosan lehetett menni. Tobruk irányába még nem is volt annyira vészes. Mivel a hullámok kísérték a deszkát, hátulról képződtek. Visszafele viszont halál volt. Teljesen szembe jöttek. A hullám és a deszka kilencvenfokos szöget zártak be. A 130 literrel csak hánykódtam, amikor megindultam egy-egy pöffben akkor meg féltem, akkorákat csapódtam be. Buta hullámok voltak, és nem tudtam mit kezdeni velük. Leizzadtam, mire visszaértem a kiindulási pontra, viszont egyszer sem estem be. Sikerült megfordulnom is úgy-ahogy. Amikor Endrut kerestem, azt láttam, hogy vágtat bent a messzeségben a hetessel. Felkrajcolt oda, ahol talán jobban befújt a szél, gondoltam, aztán utána megmondta a frankót, hogy nem. Nehogy azt higgyem… Pöffös, küzdős szar volt. Elszántam magam még egy körre. Jobban odafigyeltem az élesedésre, mert visszafele nagyon leestem. Amiből baj nem lett volna, mert a part fele estem le. A második kör is szenvedős volt. Azon gondolkodtam közben, hogy valószínű én vagyok elégedetlen csak, és ilyen okosságok fogalmazódtak meg bennem, hogy: Szar szél nincs, csak béna szörfös :). De nyilván mindenki utálja a pöffös szélrohamokat. Az volt a rossz benne, hogy nem volt alapból egy alapszél, és arra jöttek a befújások, hanem néha rápusztított, amúgy meg ácsorgás volt. A második kör után feladtam. Nem bírtam a csatahajómmal a küzdelmet. Azt agyaltam ki, hogy mivel minden szél jó valamire, beviszem az új szerelmemet és a strand vonalában próbálkozok, ahol leér még a lábam. A nyakammal nem is foglalkoztam, de valahol legbelül sejtettem, hogy nem biztos, hogy ez túl jó nekem. Mindenesetre nem éreztem a fájdalmat, nyilván az adrenalin miatt. Időközben temérdek kite-os arcoskodó köcsög lepte el a partot. Bocsánat attól a kite-ostól, akinek helyén van az arca, de egyetértek azzal a szörfössel, akinek a szájacskáját az alábbi igazság hagyta el: micsoda szemetet fújt össze a szél ma Fűzfőre. Ott kezdtem begőzölni, hogy amikor kivittem a deszkámat, és visszamentem a vitorlámért, és küzdöttem, hogy ki tudjam vinni, egy ilyen „kedves” sporttárs éppen hogy csak le nem lökött a szörfösöknek letett rámpáról, mert annyi tisztelet és türelem nem volt benne, ha nem is a szörfös iránt, hanem a női mivoltom iránt, hogy kivárja, amíg kiszenvedem magam a partra. De mit is várhatunk olyan „intelligens sportolóktól”, akik a bejárat szájába teregetik az ernyőiket olyan sűrűséggel, hogy a placc másik végéből a szörfös nem talál egy csapást, amin eljuthatna a vízig?! Gondolom, hogy ezzel most nem növelem népszerűségemet, nem is célom ez, mert bárkinek a szemébe megmondom a véleményem, még ha azzal magamra nézve kárt is okozok.

Bevittem a kisdeszkámat. Gondoltam nekiállok rövideket menni és közben gyakorolni a fél-wassert, ami az én szótáramban annyit tesz, hogy bár leér a lábam, de a víz a mellkasomig vagy nyakamig ér. Nevezhetjük mélyvízi beachstartnak is ;). Kapásból elindultam a kicsikémmel ismét Tobruk irányába, de úgy, hogy azonnal szinte siklottam. Amit nyilván nem akartam, mert nem tudtam visszajönni. Azért abba az irányba mentem, mert épp egy rakat bénázó sporttárs állta el az utat a strand irányába. Gyorsan megpróbáltam megfordulni, hát nem jött össze, és beestem. Gondoltam itt az ideje, hogy megpróbáljak egy wassert. Pont jó irányba állt a cucc, kiszenvedtem a vitorlát a vízből, eljutottam odáig, hogy megfogtam két kezecskémmel a bumot, aztán vártam. Vártam, vártam, vártam, hogy jöjjön egy rohadt pöff. Hamar elfogyott a türelmem, úgyhogy inkább kicsit kijjebb evickéltem és visszasétáltam a rámpához. Nem volt messze, csak azon paráztam, hogy pont a horgászok előtt akcióztam, és nehogy belelépjek egy horogba, az még úgy hiányzott volna. Úgyhogy óvatosan tipegtem. Kitisztult a placc is, mire visszaértem, és próbálkozhattam a másik irányba. Úgy is összejött, és vágtattam el a strand előtt. Ott meg a fürdőzőket kellett kerülgetni, úgyhogy abba az irányba sem volt hosszú menet. Közben megérkezett Endru, odakiáltottam neki, mert láttam, hogy pásztázza a terepet a szemével, hol is lehetek. Odajött, és javaslatára elkezdtük együtt gyakorolni a wassert. A part közelében a szélerő egyenlő volt a nullával. Így nem nagyon értünk el nagy sikert. De azért próbálkoztam, és az alapmozdulat és az, hogy hogy kéne történnie, amikor már ott tartok, hogy csak szél kellene a kiemeléshez, megvan. Bíztatott, hogy nem lesz ezzel gond, látja bennem a sikeres elsajátítást. Menni fog. Remélem is! Volt ott több leányzó, akik valami hasonlóval küzdöttek – egyedül. Nekik nem volt ott egy félisten ;) szörfös pasijuk, aki segít, hogy mit csinálnak rosszul, vagy egyáltalában hogyan kell csinálni. Addig jutottunk, hogy ekkora mélységű vízben már simán el tudok indulni. Elindultam egyik irányba, leszálltam, és indultam a másikba. Egyik ilyen indulásomnál, pont jött a pöff, éreztem a vitorla húzását, és épp léptem volna fel a deszkára, amikor valaki kiabál a hátam mögül valahonnan, hogy ne, ne, neeee. Hátranéztem, és épp egy a korábban említettekhez hasonló, másokra „tekintettel” lévő kite-os ARC zúgott el fél méteren belül mellettem, beterítve engem fröccsenő vízzel. A pöff elmúlt, a vitorlát leengedtem és két kezemet széttárva mutattam Endrunak, hogy ez már megint mi a fene volt. Ő is értetlenül nézett. Azon gondolkodtam, ha kicsit nagyobb pöff jön, vagy valami épp nem jön ösze, akkor letarol engem és a cuccomat is? Nem hiszem, hogy nem lehetett volna messzebb elkerülni engem… Nem tűnt totál amatőrnek, mert akkor a déli parton nyomulna, ahol mindenhol leér a lába. Itt szeretném kifejezni mély felháborodásomat a tekintet nélküli ride-olókra. Nem tudom, hogy azt írtam-e, de múltkor egy csaj kite-os ment végig a vitorlámon bocsánatkérés nélkül, mert látta, hogy ott vagyok. Komolyan elgondolkodok, hogy vajon ezek direkt csinálják ezt? Csak én vagyok olyan naiv, hogy nem tudom, hogy ősi ellentét dúl kite-os és szörfös között? Mert eddig én nem haragudtam rájuk. Semmi bajom nem volt velük. És nem akarok lázítani, de kezd elegem lenni ebből a másik létezésének figyelmen kívül hagyásából.

Néhány oda-vissza ride után meguntam, és nem akartam, hogy ismét mozdulatlanságig beálljon a nyakam, úgyhogy javasoltam, hogy menjünk ki, ha már ő sem akar szörfözni, szedjük szét a cuccot, és menjünk haza, hogy legyen időm normálisan elkészülni a lagzira. A parton már akkora tumultus volt, hogy egy tenyérnyi szabad helyet nem láttam. A szél is legyengült, és a nagy területeket elfoglaló rengeteg ernyő betakarta a placcot. A szörfcuccok elvesztek a kite-ok tengerében.

Ez egy ilyen nap volt. Ilyenek is kellenek, hogy jobban értékeljük, amikor ennél jobb egy szeles nap!