Hétvégére is esett egy csúszási lehetőség annak ellenére, hogy a szeptemberi szelek inkább hétköznap szomorítják a rabszolga sorsú népek szívét. A zima front utáni szombaton ragyogó napsütéssel ígért ÉNY-i szél volt kilátásban. Délutánra írták. Nyugodtan összekészülve a szokásos időpontban 10-11 óra körül estünk be Fertőre, kivételesen egy autóval, ketten Endruval. Erősödőben volt a szélerő, ment a hezitálás, mit rántsak fel. Előző nap szereztem be egy új vitorlát, 5.3-as Manic 2011-ből. Kalandos beszerzés volt ez is. Elvileg itthon a deszkám megvételekor lefoglaltam ezt a darabot kék színben. Három darab volt mindössze, három színben. Mondom elvileg… Gyakorlatilag a kékért ment volna Endru Pesten be az üzletbe, csak hogy el lett adva. Pont ez a szín. Próbáltak felhajtani ilyen színt, de sajnos már nem volt. Viszont szerencsémre, Podoban be voltak még tárazva, ami egy véletlen folytán derült ki, amikor kimentünk. Jó fejek voltak, elrakták a vitorlát, és 1 hét múlva hozta el nekem Endru. Így azt kívántam, bár olyan szél lenne, hogy ezzel tudjak menni. Elkezdtem ezt felriggelni, de erősödőben volt a szél, így inkább a 4.7-et raktam össze. Fényképeztem néhányat Endruról, egy fél órát, aztán intett, hogy már jó 4.7-re is a szél simán, így beöltöztem és bementem. Rengeteget hezitáltam, hogy cipő vagy nem cipő, végül mellette tettem le a voksomat, és alá és fölé is öltöztem az 5/3-as hosszú ruhámnak. Sajnos a hosszú hajam miatt már csuklya is kell.

Néhány kör erejéig jó is volt a szél 4.7-re, aztán kezdett vészesen átcsapni pöffvadászatba. Amikor a táv egészét álldogálva  araszoltam végig, elhatározásra jutottam, kimentem nagyobbra szerelni. Előbb meg kellett volna tennem tekintve, hogy új kicsikét "kellett" tesztelnem. Mr. Remedy a parton teljesen kikelve magából tombolt, hatos valamivel megy, és olyan álldogálós volt, hogy mérgében kijött, szétszerelt, és elment haza, hogy elmenjen bringázni. Próbáltam marasztalni, hogy majd beerősödik még, hiszen ezt írták, de hajthatatlan volt.

A vitorla nemcsak hogy gyönyörű, csodásan áll, és passzol színekben a deszkámhoz (nyilván ezért választottam ezt a színkódot), hanem össze sem lehet hasonlítani az eddig általam használt vitorlákkal. A volt 5.4-em megérett a cserére. Semmi baja nem volt, csak ahogy fejlődik az ember kialakul benne az igény, hogy az eszközök is, amiket használ, támogassák a fejlődését. Akkor kezdem megint az óda zengést. :) Eddig nem tudtam, milyen érzés, hogy a vitorla a pöffre nyit felül. Na most már tudom: semmilyen! Mármint nem érzem azt, hogy jött egy pöff, mert a vitorla elvégzi a dolgát. Nem rángat, nem kapja ki a kezemből, nem ránt egyet rajtam, melyet vagy meg tudok fogni, vagy nem. Szerencsére a slajderolás már nem annyira jellemző, nagy ritkán fordul elő, ha nem figyelek, és elfáradtam már, de ennek ellenére erőltetem a szörfözést, és über pöffös hozzá a szél. Na de ennek egyszer és mindenkorra vége! Az új jövevénnyel nem kell emiatt aggódni, jön a pöff, nyit fent, én meg nem veszek észre az egészből semmit. Örök következtetésre jutottam: az új vitorlák tudnak valamit, amit a régiek még nem. Innovatívak, jobban működnek, nem véletlenül fejlesztenek a cégek folyamatosan. Ami még becsomagolva megragadta a figyelmemet, amikor először megemeltem: a súlya. Ultra könnyű, ami nekem fontos tényező. Továbbá míg korábban egy ekkora vitorlához 430-as árbóc kellett, ebbe elég a 400-as, ami további dekákat szabadít fel. Hátrány viszont, hogy nem tudom párhuzamosan összerakni a 4.7-et is, mert abba is ekkora kell, ez az ügy még megoldásra vár... De ez legyen a legnagyobb gondom az életben! ;) Összességében egy nagyon könnyű rigget fogtam a kezembe. Most teljesen Gaastra párti lettem, ez az a vitorla, amibe látszik, hogy fektetnek energiát, szép, igényes, a NP kiesett nálam a kosárból, mert nem csak hogy drága, de nem is néz ki annyira jól. Mintha kicsit lemaradtak volna a design-nal. Az én tetszés-érzékem által legalábbis. Egy-két évig még a North tetszett, és akinek volt egekig magasztalta, majdnem ez irányba csábultam el, de a legújabb design ott sem fogott meg. Más márkával meg olyan szinten nem kerültem kapcsolatba, hogy nem tudok nyilatkozni, és így látatlanban nem is akarok.

Szóval bementem a drágasszággal, és olyanokat ride-oltam, mint még soha. Tempóban is lendületes volt, menettulajdonságait tekintve pedig álom. Húz, de nem rángat, kezes, gyorsan reagál. Csak isteníteni tudom. Jó pár kört szántottam vele. Aztán lassan, de biztosan elkezdett a szél kihagyós lenni. Nem arról volt szó, hogy lecsökkent, hanem kihagyott nullára. Néha tíz perceket úszkáltam, mire jött valami fuvallat a wasserhoz. Vagy mindenki repkedett, vagy mindenki álldogált a vízen. Nem tudtam ideges lenni, mert boldog voltam a cuccom komplettségétől, attól, hogy egyáltalán fúj a szél, ragyog a nap, meleg is van, kint vagyunk a természetben, bódottágos szörfös nap. Aztán amikor ez az állapot hasonlóvá forrta ki magát, mint amikor kijöttem a 4.7-el, kitoltam a biciklit a partra. Toltam egy meleg szendót az arcomba, és vártuk, hátha visszafúj. Volt egy fellángolás, amikor sokan fejvesztve rohantak vissza a vízbe, én vártam, ha 10 percen keresztül oké, akkor én is visszamentem volna. De nem. Megszívták, egy kör után ki is jöttek. Én meg röhögtem a parton. Elégedett voltam a nappal a szél hektikussága ellenére. Kipróbálhattam az új vitorlámat, és ez elég volt a boldogsághoz.