Szörfkirálylány windsurf naplója

Mostanában nem nagyon megy a beszámolók időben való elkészítése. Íme ismét egy elmaradt: 2014.július 23-át írtunk, amikor bevállaltuk a nem túl megbízható guru jelzésére ezt a szerdai napot. Nagy vitorlára gyúrtunk, reméltük, hogy nem lesz kevés. A biztonság kedvéért az 5.3 mellé beraktuk még Endru 5.5-ét, amit mostanában a szlalomozás miatt nemigen használ. Sok szép ember gyűlt össze Podersdorf öblében: Camberjack, Beachsurferi, délután futott be Enrdu szlalomos barátja, A. Feri, valamint ifjú tanuló hölgy Camber lánya. Mire mi odaértünk, Camber és Beachsurferi már szinte kiszörfözték magukat. Felrántottam az 5.3-at és szikrázó napsütésben szeltem a habokat a többiekkel. Érkezésünk után valamelyest lejjebb állt, Camber 5.x-el csúszott korábban, de így is príma szél volt. Messze a tó gyomrába el lehetett repeszteni, kényelmesen, nyugodtan, élvezkedve. A fotóshooting time-ról lemaradtam, Camber bejött dokumentálni a vízbe néhány move-ot, de én nem ralizáltam ezt, és míg mindenki ott „páváskodott” a kamerának, én hosszú takkokat mentem. Egy távoli kép készült rólam. Meg egy szörfözés utáni kiterülős-napozós, de azt nem mutogatnám inkább, különben is paparazzi fotó volt, nem adtam rá engedélyt… A szél fél 2 körül – ha jól emlékszem, mert már kicsit elhomályosodtak az emlékeim – lejjebb állt, ekkor pihentünk meg, pótoltuk az elvesztett energiákat. Ekkor futott be A.Feri, kicsit csalódottan konstatálta, hogy lehet, kellett volna a 9-es vitorla is, de mivel nem hozta, kénytelen volt a 7.8-at (remélem erre is jól emlékszem) összerakni. Aztán mire beöltözött, visszafújt a szelecske, ő és Endru bementek tesztelni, úgy voltam vele, ha 2 körön át megállás nélkül siklanak, akkor én is visszaöltözök, és bemegyek. Láss csodát, így is lett. Camber a lánykáját oktatta, majd ahogy fokozatosan erősödött a szél, úgy lepte el a tavat ismét a sok boldog arc. Utánam bejött Beachsurferi és Camber is, és mint egy nagy boldog szörfcsalád rongyoltunk fel le még vagy másfél órán át. Kicsit összezavarodtam, amikor Endru rán kurjantott A.Feri vitorláját markolva, miközben azt hittem, hogy az imént mentünk el egymás mellett, mint kiderül az A.Feri volt. Csak mivel pont a vitorla másik oldalán állt és én alatta mentem el, így nem láttam ki „vezeti” a járgányt. Meglepő felismerés volt :). Időközben kezdtek gyülekezni a felhők, csillapodott a szél, állt be a vihar előtti csend, miután volt egy fél órás erősödés. Nem szeretek esőben szétszerelni, így időben kijöttem a vízből, kis szárídás után szétkaptam a cuccot. Ugyanezt tette mindenki, egy valakit kivéve. NA vajon ki lehetett az? Segítek: aki elsőnek és utolsónak van mindig a vízen… Ki más, mint az én drágám, Endru. Hiába próbáltam integetni neki a partról, hogy jöjjön ki, rám se hederített. Már mindenki puccba vágta magát, amikor végre az elfeketedett ég alatt kitolta a biciklit a vízből. Aztán mázlink volt, mert a vihar a szél iránya miatt, pont elvonult úgy, hogy minket nem érintett, mi nem kaptunk belőle, valószínű Rákos viszont igen, ugyanis abba az irányba vonult. Mindenki boldogan zárta a napot, adtunk az érzésnek és Aiolosz is kegyes volt hozzánk a délutáni visszafújásban.