Mivel teljesen kiment a fejemből, jól elmaradtam a legutolsó beszámolóval. Nem mintha ez a szörfözés jól esett volna az október 23-ai (bal)eset után. November 2-át írunk, helyszín ismételten Szántód. A déli szél erős előrejelzésére és a vízhőmérsékletekre való tekintettel jöttünk ismét ide. Tartottunk egy terepszemlét az utca végén lévő szimpatikus kis strandon, de mivel mély lépcsős, korlátos lejárat biztosította csak a vízbe jutást, visszagurultunk a következő utcáig, ahol csak simán be lehetett sétálni a vízbe. Nekem a cucc cipelése miatt cseppet sem mindegy, meg a korláton szél nélkül sem tudom bevinni a cuccomat, nem hogy még orkánban :). Szép számmal gyűltünk össze és benne volt a levegőben az egy héttel korábbi tragédia. Mindenkin szorongást, bizonytalanságot láttam, és én sem voltam feldobódva. A víz, a levegő minden rezgésében az elmúlás utáni csend némasága üvöltött. Úgy vélem, aznap valamennyien Laciért szörföztünk. Vittem magammal két gyertyát, és azt terveztem, szörfözés után gyújtunk egyet-egyet Endruval. Tiszteletét tette Vincze Peti, Vau, érkezett Slajder és bár utolsónak jött Backloop, természetesen elsőnek volt vízen... Persze a társaság több tagból is állt, de egyrészt nem emlékszem, másrészt nem is ismertem mindenkit arcról. Lehet, hogy névről igen ;).
A kiválasztott combó ismét 4.7 és 86L lett. A szél még gyűjtögette az erejét, borús volt az ég, ami ugyebár nem áll jól a déli szellőnek. Én nem kapkodtam a készülődéssel, Endruról ez nem mondható el. Ő mindig rohan a vízbe, pedig nem ma kezdte az ipart. Nem az újoncok lelkesedése árad belőle, ez valami, ami a génjeiben van kódolva. Ilyenkor vannak súrlódások ;), de végül mindig kénytelen megvárni. Hehe. Úgy mondjuk simán elkészülnék, ha amíg én öltözök, ő szereli össze a vitorlámat, kb. így kiegyenlítettek az idők :P. Tehát eljutottunk végre a vízig, meg a vízbe is. Határozottan nyögvenyelős volt a szél. Backloop sem siklott mindenhol, voltak álldogálások. Borzasztóan ügyeltem arra, hogy ne merészkedjek túl messzire a parttól. Féltem. Ez nem is jó szó. Inkább kényelmetlenül éreztem magam. Nem örültem annak, hogy vízen vagyok, nem örültem, hogy NOVEMBERBEN vízen lehetek. És rossz volt így szörfözni. Meg a szél sem akart olyan lenni, amilyenre számítottunk. Kezdett már elegem lenni, ekkor felnéztem az égre, és kértem fentről, hogy fújjon már be valami normális, használható, egyenletes szellőcske. Imáim azonnal meghallgatásra találtak, mert 5 perccel később, ahogy néztem a vizet a távolban, láttam, hogy valami jön. A lényeg jön! Megváltozott a levegő vibrálása, és végre befújt, ahogy kell. Elkezdhettünk SZÖRFÖZNI. Nem volt melegem, mert a nap nem igazán sütött ki továbbra sem. A vízen mindenki biccentett mindenkinek, figyeltünk egymásra. Egy paréj szörföst kivéve, aki feltehetően csak engem "tisztelt" meg azzal, hogy szándékosan túl közel jött mindig hozzám. Úgy fordult, hogy az árbocának a teteje 10 cm-rel ment el az én riggemtől, ha mondjuk épp beestem volna, akár még át is megy rajtam. Innen üzenem (utólag) a rendkívül férfias színű - rózsaszín - vitorlájú, cseppet sem férfiasan viselkedő, a vízi szabályokat nem betartó, a másikat nem tisztelő sporttársnak, hogy csókoltatom anyukáját... A szél egyre csak erősödött, én egyre fáradtam a hideg körülmények között, Endrunak is kezdett sok lenni a szlalom. Így én a kimenetel mellett döntöttem, ő pedig átállt az én cuccomra, csak 5.3-as riggel. Nem volt szerencséje, mire kiciggeltük az ő cuccát, lecseréltük a rigget, kezdett alább hagyni a szél, és megérkezett az eső. Na ez még nagyon nem hiányzott a napból. Ahogy egyre erősödött az eső, úgy hagyott alább a szél, így elkezdtük a csurom vizes cuccok szétszerelését. Ezt így ilyen formában nagyon gyűlölöm! Literszámra folyik ki a víz az összetekert vitorlákból a kocsiba. A lehullott levelek tucat számmal tapadtak a vizes vityóra, nem lehetett tekerés közben mindet leszedni. A fránya eső miatt a tervezett gyertyagyújtás elmaradt. A legjobb az esőben való átöltözés száraz ruhába. Na ekkor már tényleg nagyon morci voltam. Ismét kértem az eget, hogy csak addig álljon el, amíg átöltözünk. Kérj, és ne lepődj meg, ha megadatik :). Egy negyed órára elállt az eső, és mikor indultunk, akkor zendített rá újra. Végig hazafele szakadt az eső. És Endru ekkor még csak nem is sejtette mi vár rá. Születésnapi meglepetés buli. A haverok az én kulcsommal ezalatt behatoltak a lakásba, és várták, hogy hazaérkezzünk...
Ez volt az utolsó alkalom 2013-ban. Jó volt, hogy ilyen későn még deszkán állhattam, eddig ez volt a legkésőbbi időpont az évben szörf "pályafutásom" alatt, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy hónappal később indult a szezon az ominózus március 15-ei behavazás miatt.
