Szörfkirálylány windsurf naplója

Fincsi kis társaság jött össze. Az ínséges időszak mindenkit arra késztetett, hogy elutazzon oda, ahol fúj. Endruval természetesen együtt mentünk, jött velünk külön kocsijával Remedy, aki potyautasként felkarolta a húgomat, Almádiban csatlakozott szeretett "fiúnk", Dudee, alias "Kisgyerek", ahogy mi hívjuk apával :P. Több körben cuccoltunk be a helyi lokálok közé a Budatava strandra, akik, mint legutóbb, rettentő közvetlenek, kedvesek, emberszeretőek voltak. Szeretettel fogadtak minket. Mindenki a legnagyobb vitorláját rántotta fel. Olyan volt a víz mintha fújna, de a fákat annyira nem cibálta a szél. Nehéz volt megállapítani, mi fúj bent. A nap folyamán többször mászkáltunk ki és be. Amikor ráfújni látszott, akkor bementünk, aztán 1-2 kört lehetett siklani, majd pöffre várva, könyörögve a szélnek, hogy legyen, ami kiemel, libázás a partig. Volt, hogy Dudeeval ott úszkáltunk egymástól néhány méterre. Szemünk mindig a pályán volt és egymáson. Voltak olyan hosszas úszkálások, amikor már a vitorla felhúzásán gondolkodtam, de aztán jött az életmentő pöff. A víz kellemes volt, shortyban toltuk, volt vagy 30 fok. Amíg mi bent szerencsétlenkedtünk, addig húgom szépen barnította hableány testét. Endrunak jobbak voltak a siklási statisztikái, mint nekem, illetve nekünk. A szlalommal azért ő jobban tud teljesíteni, ha már egyszer megsiklott. Valahol a 2. és a 3. etap között elmentünk a strand és a Balaton legjobb hekket sütő büféjébe utánpótlásért. Du (húgom beceneve) tartotta a frontot a cuccoknál, cserébe jutott neki elemózsia, egy-két lepottyanó falat ;). Persze nem, de elég volt 1 hekk, amiből 3-an jól laktunk, vagy legalábbis kiegészítve 3 palacsintát (Remedy), pont elég volt a kajci mindenkinek. MInt egy kis közösségben,mindenki megosztotta mindenét, ha valaki arra éhezett/szomjazott volna. Mi hugival ketten letoltunk egy sört, csúszáskor nem szoktam alkoholizálni, de jelen esetben a meleg megkövetelte. Az utolsó etap is az előzőekhez hasonlóan zajlott. A 2. menetben vagy 20 szörfös várt a vízben a parton a szélre,reménykedve, köztük Qcséber mester is, aki Fűzfőről szörfözött át. Déliben mindig tiszteletét teszi az almádi strandon, és persze amikor mindenki áll, ő akkor is siklik. Érthetelen módon :). Hiába... a rutin, meg az évek. Ő a mester, neki kutya kötelessége siklani, amikor mi ácsorgunk. A 3. etap előtt a 2 gombóc fagyimat át kellett ruháznom hugira, befújt, és menni kellett. Ő jól járt, én meg buktam a jeges élvezetet. A küszködésben szinte jobban elfáradtam,mint ha normálisan fújt volna, és átszörföztem volna napot. Utálom, ha ilyen semmilyen szél van, de hát ez nem rendelésre fúj. Erre a napra ez jutott. A hiányzó szelet kárpótolta a remek csipet-csapat. A magam részéről nagyon jól éreztem magam, örültem, hogy ilyen kedves, és nem utolsó sorban szép emberek társaságában élvezhettem az életemből egy napot. Valahogy nem is hiányzott a szél. Többször kéne bandázni! :)