Ez az a bejegyzés, amin sokat töprengtem, hogy megírjam-e. Igen, az a bizonyos nap. Amikor - jelenleg nem tudni pontosan miért - egy kiváló szörföst elvesztettünk. Tragikus és ez idáig rejtélyes, homályos körülmények között. Végül úgy döntöttem, hogy megírom, megpróbálom olyan szemüvegen át, mint amikor még nem tudtam a tragédiáról, hanem csak egy jól sikerült szörfös napként értékeltem 2013.10.23-át. Nyilván ez nem nagyon fog menni, hiszen ez a nap úgy égett bele az emlékezetembe, hogy a nap, amikor sütött a nap, szuper déli szelünk volt, amiben elvesztettük Lacit. Nagyon nehéz elvonatkoztatni, és lehet, hogy nem is kell. De nem fogom tudni úgy visszaadni a nap eseményeit, ahogy éreztem, hisz ez a veszteség beárnyékolta az egészet. Ha majd minden tisztázásra kerül, szeretnék egy külön bejegyzést szentelni Lacinak.
Akkor megpróbálom elkezdeni. Reggel bepakolva elindultunk Almádiba. Útközben forró dróton voltunk néhány sporttárssal, baráttal. Forró vonalon voltunk Dudival, a középiskolás kis haverunkkal, akivel még tavaly Sajkodon ismerkedtünk össze. Aztán csakLacival, nem Laci bácsi, kifejezett kérésre ;). Ők folyamatosan tájékoztattak minket Zagyról, és az egyértelművé kezdett válni, hogy Almádi lehet, hogy nem lesz nyerő. Én Zamárdit javasoltam, ott már jártam régen déliben, de mivel eléggé nyugatra tolódva jelezték a szelet, arra a következtetésre kellett jutnunk, mikor Zamárdinál a parton kémleltük a terepet, hogy a Tihanyi réven túl bizony tarajos a víz, míg a réven innen, alig fújdogált valami. Így már koccolva Dudiékkal, pár méterrel arrébb helyeztük a locationt. Így kötöttünk ki Szántódon. Egy kis utcában vertünk sátrat, és hamarosan jöttek a többiek is. CsakLaciék négy autós konvojjal, jó néhány idegen arc, a siófoki masszőr srác, akivel történetesen egy déliben ismertük meg egymást Széplakon, és hirtelen nem tudott hova tenni most. Jött a dilemma, mit kéne szerelni. Az új használtként vásárolt 4.7-es Naish Force mellett döntöttem, és mivel időközben becseréltem a 96litert 86literre, evidens volt, hogy ezt a decsót rakom alá.
A víz nem is volt annyira vészes, mint amennyire számítottam a kb.14 fokos hőmérsékletével. Az első kör még elég álldogálós volt. Endru persze szaggatott a szlalommal. De hát ő mindig szaggat :). Aztán kicsit ráerősödött a szél, és pont ideális lett a fenti cuccra. Elkezdtem tesztelni az új kombót. A vitorla először nagyon fura volt, az előzőhöz képest, egy húzós, már-már rángatós darabnak tűnt. Értem ezalatt, hogy nehezen kezeltem vele indulásnál a pöfföket, a szélerőt, sokszor soknak éreztem ilyenkor, de amikor már siklottam, akkor minden kisimult. A deszkát 3papucsos üzemmódban kezdtem el használni, úgy voltam véle, hogy ha nem ok, átszerelem 4papucsosra, de végül tökéletes volt így. A hullámok - elhagyva a sekélyebb terepet - egyre nagyobbnak bizonyultak. Pattogtam egyikről a másikra. Ijesztő is volt, arra a bizonyos széplaki szörfözésre emlékeztetett, amikor még közöm nem volt szinte semmihez, nem tudtam wasserolni, és akadt némi problémám a vitorla felhúzással az akkori sárga tankon. Msst is eléggé bemerészkedtem, mentem, amíg tudtam. Az első néhány körben nem találtam, hova is kell visszamennem, hasonló egyforma nádas partszakaszok voltak. De nem csak én, mindenki a rossz partra ment vissza, az volt fura, hogy nagyon fiatal kissrácok gyakorolgattak partközelben, és nem akart összeállni a kép. Ilyen arcokat és vitorlákat nem láttam a mi partunkon. Aztán csakLacival találkoztam össze, aki odakurjantott, hogy "egy lukkal feljebb vagyunk". Végre megtaláltam magam, és a megfelelő exit-et, innentől nyugodtan tudtam szörfözni, elmúlt a bizonytalan zavartság. Érdekes tapasztalatnak bizonyult, hogy sokkal könnyebb volt ezt a kombinációt kezelni wassernál, mint a korábbit. A vitorla nagyon könnyű darab, a deszka is pont jó, így nagyon hamar össze tudom kapni magam , a vízben. A deszkáról annyit, hogy végre úgy érzem, megtaláltam a hozzám illő méretet. A testsúlyomhoz nézve még mindig 10 literrel több, mintha azt néznénk, hogy a pasik hány literrel többel mennek a súlyukhoz képest, de ennél kisebbet nem szeretnék magamnak nagy deszkának. Mindenesetre ezzel az összeállítással, hatalmasakat sikerült rájdolnom. A vityó nagyon húz, ami olyan érzés, mintha begyújtanának egy rakétát, és én csak kapaszkodok, hogy le ne essek. Ehhez jön még a deszka, mely viselkedését tekintve fürgébb, gyorsabb, kezelhetőbb, mint a tíz literrel nagyobb elődje. Oda meg vissza voltam a gyönyörtől és az élvezkedéstől.
Kb. két óra surfing után kimentem pihenni, és feltölteni a batteryt. Majd realizáltam, hogy Endrut nem látom sehol. Botrányos rossz érzés fogott el, lepergett előttem minden. Nem rögtön, mert bementem a vízbe, hogy esetleg lesodródott, ami nála azért eléggé elképzelhetetlen, vagy annyira felélesedett, hogy azért nem látom. Vagy éppen a vízben van, és próbál elindulni. Több kör alkalmával sem láttam meg, így egyre kétségbe esettebb pánik lett rajtam úrrá. Majd végül kijöttem a vízből, és már a rendőrséget akartam hívni, ha a parton senki nem tud infót róla, de ott volt kint. Csak valahogy nem láttam meg. Örültem, és megkönnyebbültem. De most már tudom, a rossz érzés, ami belém nyílalt nem volt alaptalan. Megéreztem a bajt, és ez a megérzésem már többször bebizonyosodott sajnos életem során. Láttam a vízen a rendőröket, Endruhoz és másokhoz is oda mentek, kerestek egy neoprénruhás férfit. Akkor nem tudtuk, kit és miért, most már sajnos tudjuk... Én akkor azt hittem, csak a mellényt ellenőrzik mindenkin. Bár erről lett volna szó... A rossz érzésem bár csillapodott, de nem múlt el, és amikor este olvastuk a felhívást, ismét felerősödött bennem. Megértettem, hogy csak néhány kilométerrel arrébb voltunk ettől az egésztől. Innentől nem kell senkinek elmesélni a történteket, mert mindenki ismeri az eseményeket. Legalábbis, amit jelen pillanatig tudni lehet.
Hát igen. Ebben a beszámolóban nem érzem, hogy sikerült visszaadnom magát az érzést, amekkora élmény volt az a nap. Egy ilyen szörnyű esemény kapcsán ez persze nem meglepő. Direkt nem írok az esettel kapcsolatos érzéseimről, sok düh és szomorúság van még mindig bennem, és természetesen van egy saját verzióm a történésekre. De ez csak találgatás lenne, így majd akkor írok, ha már minden tudunk. Összességében nem tudom azt mondani, hogy micsoda nap volt, csak azt, hogy micsoda sötét egy nap volt. Borzasztóan sajnálom, ami történt!
