Csodás nyári meleg idő köszöntött ránk már reggel. Az autóban borzasztó meleg volt, fullon bepakolva, a tetőcsomagtartón is két deszka figyelt. Dél körül indultunk csak el, mint ahogy utólag kiderült, jól is tettük, mert érkezésünkkor kezdett megjönni a szél - mondták a már délelőtt is ott lévő "kollégák". Erősödést mutatott, megelőlegeztem egy 4,7-et. Tekintve, hogy a nagyobb vitorlával továbbra sem szörfözök szívesen. A hosszú ruha és cipő nekem még elkelt, de voltak, akik már boardshortban nyomták. Mindenki cipő nélkül küldte, nekem a felfázás pont ilyenkor nagy ellenség, nem kockáztattam. Csuklyát viszont már elhagytam. És a vékonyabb hosszú ruha elegendő volt.
A szél kihagyós volt. Slajder! Jó, hogy nem ide jöttél, mert a te szádból valami ilyesmit hallgattunk volna: kihagyós foskupac. :) Alapvetően igazad is lett volna, mert az volt. Összesen 4x fordult elő, hogy végig tudtam siklani a teljes távot. Akkor viszont pár embert helyben hagytam ;). Amikor nem siklottam, akkor mások is álldogáltak. Főleg a freestylerek, akikkel általában hozzávetőlegesen azonos méretű vitorlát rántok fel. Voltak sokan most is. Amíg mi libáztunk, a szlalomosok, pl. Endru tudtak akciózni. Persze amikor nullára elállt a szél, akkor ők is gondban voltak. A víz csodálatos hőmérsékletű, ez volt az első olyan szörfözésem, amikor már nem volt bennem a para az esetleges bent ragadástól. Endru esete 2 hónapja jelentős nyomokat hagyott bennem is. De most nem aggódtam. Önfeledten, vidáman, gondolataimat szélnek eresztve szörföztem kb. 2-5-ig. Hiába volt kihagyós ez a ribanc, hiába szivatott szét mindenkit, ezzel szinte mindenkiben elégedetlenséget váltva ki, én olyan végtelen boldogsággal róttam a köröket, mint aki idén először áll deszkán. Mindenkivel összebiccentettünk, amikor először csúsztunk el egymással szembe, mosolygós arcokat láttam mindennek ellenére mindenütt. A legvidámabb biztos én voltam. Remedy 3 óra körül dühöngve csattogott ki a vízből, hogy ez olyan szar, semmire nem való, hogy ő most azonnal hazamegy. Aztán 4kor, amikor megjött a szokásos 4-5-ig stabilan fújó ráadás, ismét csörtetett be a vízbe, kérdeztem is, hogy most mi van? Aludt egyet, most pedig újult erővel nyom még egy ráadást, hátha ez jobb lesz. Hát jobb lett. Jutott egy óra kicsit kisimultabb, de azért pöffös szél, de sokkal használhatóbb volt, mint előtte. Elkezdtem ismét a fordulókra gyúrni, ezzel a projekttel tavaly nem jutottam egyről a kettőre. Majd talán idén. A fórumon írta pár éve valaki, hogy semeddig sem tart minden kör végén egy próbát tenni, maximum nem sikerül. Igaza van, csak nem mindegy, hogy ez milyen körülmények között történik. Mint például a mostani, amikor a magasságot tartani is küzdelmes, nem hogy még élesedni. Alapvető dolgokra ébredtem rá ismét. Itt van alattam most ez a 86 literes csudi deszka. Imádom. 3 papucsosra szereltük, mert elvégre méretéből adódóan ennek is elégnek kell lennie. Továbbá a tavalyi hideg idős szezonban, amikor elkezdtem ismerkedni vele, könnyebb volt vastag cipőben hátul egy középen lévő papucsba belelépni, mint megkockáztatni bezúzni a deszka orrát, miközben próbálok 4 lábtartós verzióban papucsba állni. No meg ismeretlen menettulajdonságokkal, újdonságokkal rendelkezett a kicsike. Most viszont, hogy már kicsit összemelegedtünk, érzem a 3 papucsos verziónak a hátrányait. Úgy tudtam csak élesedni, ha nem álltam bele a hátsó papucsba, hanem a deszka oldalát nyomtam. Ez azért nem annyira biztonságos, ha jön egy pöff. És miközben azzal küzdöttem, hogy ne essek le sokat, mármint magasságban, nem épp a fordulók gyakorlása tűnt a legjobb ötletnek ezen törekvésem erősítésében. Ezért csak a part menti oldalon próbálkoztam, illetve 1x a nádasnál bent, továbbra is a majdnem összejött kategóriát súrolom felülről ;). Az élesedési tulajdonságok javítása érdekében felkerült időközben a 4. papucs is. Izgatottan várom, hogy tesztelhessem. Egy-egy ilyen apró módosítás jelentősen megváltoztatja a szörfözési élményt. Így van ez egy jobb szkeg beszerzésével is.
