4,5 hónap téli álom után, valamint egy tatai lukra futás után ismét vízre szálltam. Az Endruval történtek után nem voltam bezsongva a szörfözésre, de amikor ott álltam a parton, és láttam a fertőrákosi fehér tarajokat a vizen, 20 fokos ragyogó napsütésben, ismét megjelentek a pillangók a gyomromban. Mondtam is Remedynek ezt az érzést, mire ő csak azt válaszolta: "Ezért szörfözünk nem? Ezért az érzésért!" Ez lett a nap mottója számomra. A mai nap szörfpályafutásom legkorábbi vízre szállása. A rekord egy héttel korábbi lehetett volna, ha Tata nem szívat be minket. De mindennek oka van, annak is, hogy ott akkor nem fújt, ennek most kellett megtörténnie.
Ott folytattam, ahol tavaly befejeztem: 86L + 4,7 kombi. A vitorlán hezitáltam, néha kevésnek tűnt, de végül ezzel mentembe. Jól beöltözve (shorty, hosszú ruha, 6 mm-es búvárcipő, csuklya) kicsit droidosan mozogtam. A kezemnek a víz kicsit hűvös volt még. Délben szálltunk vízre. Olyan volt, mintha nem is maradt volna ki egy téli szemeszter. Az izmaim mindenre emlékeztek, és elsiklottunk a messzeségbe, én és a kis cuccom. Néha kihagyott, akkor libázás volt, aztán mikor párszor határeset siklás volt, és láttam Endrut megérkezni, kimentem nagyobbra szerelni. Összeraktuk az 5,3-at, és azzal próbálkoztam. Közben erősödésre szavazott a szél, és alig bírtam megtartani a cuccot, pontosabban olyan übert siklottam, hogy beremegtem tőle. Aztán úgy rádurrant, hogy ment a küzdés rendesen a vízben. Kepesztettem, a vitorlát folyamatosan átcsapta, kínlódva forgattam vissza. Közben Endru mindig odajött, hogy oké-e vagyok, még az voltam, de fogyott a türelmem, és erőm. A hideg víz pillanatok alatt kivesz az emberből. Aztán kiadtam magamnak az utasítást 4 sikertelen indulás után, 10 perces kepesztés után (Endrunak 2 körbe telt, nekem sokkal többnek tűnt): "Képes vagy rá, ki tudsz menni, meg tudod csinálni. Most szépen végrehajtasz egy koordinált szél felé wassert, és valahogy kilibázol a partra!!!" Kimentem és azonnal visszaraktam a 4,7-et. Majd olyan sessionben volt részem, mint még soha. Tökéletes vitorla deszka párosítás állt össze ebben a cuccban, a vitorla egy húzós darálógép, a deszkába meg kisebb MFC szkeget rakva hullámhasogató speedmastert kaptam. Sajnálom, hogy nem volt rajtam gps, érzésre rekordot mentem. A cucc folyamatosan gyorsult az egyenletessé vált szélben, az orgazmus-élményt közelítette. És mivel ez félszélben történt, valószínű, ha megengedtem volna 3/4-ben még durvább tempót tudtam volna menni, de nem láttam értelmét gps nélkül, illetve nem akartam magasságot veszíteni. Ez így is tökéletes végjátszmája volt a napnak, kis pihenőket beiktatva fél 5-ig mentünk, én csak azért hagytam abba, mert a kondim nem volt meg hozzá, és nem akartam végkimerülni, vagy bajba kerülni. Addig toltam, amíg biztonságosan szolgáltak az izmaim. Holnap folyt.köv...
