Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Balcsi: 98l, 3.8nm

2011.05.26. 19:35

szerző: Szörfkirálylány

Eljött az idő. Megszületett bennem az elhatározás… arra, hogy szinte elölről kezdjem a szörfözést. Mindebben segítségemre az elemek voltak: 98 literes Axxis, és brutál szél a Balcsin, ostromló hullámokkal. Ha erősebb szélben is akarok szörfözni elengedhetetlen a kisebb deszka. Sőt kötelező. A 130 literrel nem sokra megyek, ha kisebb vitorla indokolt. Már a 4.7-em is kicsi rá, nemhogy még annál kisebb… És mivel nem sok közöm volt még ekkora deszkához, csak déli part jöhetett szóba. Mert hogy megfordulni biztos nem tudok vele. Kötelező a lábleérés :). Így az előrejelzést nézegetve arra az elhatározásra jutottam, neki állok ismét szenvedni, vért izzadni, átélni a kínok kínját.

10 óra körül értünk le a lake-re. Akkor a srácok négyfél, négykettő körüli vityókkal szaggattak. Alapból az esélytelenek nyugalmával érkeztem, úgyhogy nem estem különösebben kétségbe. Várok addig, amíg enyhül, gondoltam, mert reggelre írta a brutkót. Gyusziékkal karöltve elkezdtünk szerelni. A fiúk 4.7 körülire szereltek, én 3.8-at. Semmi nem ment simán. Az egész összeszerelés nyögvenyelősen alakult. Küzdöttem összerakni a variotopos 3.8-at. Apróságok bosszantották fel az embert. Endrunak elszakadt a hosszabbítójában a kötél, akkor azt kicserélni, nekem a bumomban lévő madzag volt rövid a vitorlához, szóval nem ment zökkenőmentesen. Mire mindenki összeszenvedte magát, addigra úgy tűnt valamelyest gyengült a szél. Azért bepróbálkoztak a négyesekkel, de hamar kiderült, már ötösre fúj a kicsike. Én maradtam a 3.8-nál. Beöltözés és kezdődhet a küzdelem. Szerencsére a víz hőmérséklete már kellemes, így nem fáztam az „ácsorgásban”. Sűrű hullámzásban igyekeztem beállítgatni a cuccot, hogy beachstarttal valami elindulásszerűt produkáljak. Hamarabb összejött, mint gondoltam. De aztán következett a következő bökkenő. Felállni a deszkára csak egy dolog, azon rajta is kéne valahogy maradni, miközben rángat a szél, billeg alapból a deszka, meg még a hullámok is rátesznek egy lapáttal. Tudtam, hog csak úgy van esélyem, ha mihamarabb sebességet nyerek, meg persze beakasztom magam szinte azonnal. Realizáltam a kis agyammal, hogy mit kell tennem, és igyekeztem megfelelni a kitűzött célnak. Aztán összejött néhány próbálkozással később. Úgy megindultam, mint a csuda! Bitang gyors ez a gép. Repültem a parttal párhuzamosan végig. Persze tudtam, hogy élesednem kéne, na de ennyi mindenre már nem tudtam figyelni. Valamelyest azért élesedtem. De az nem tudatos cselekvéseim eredménye volt ;). Igyekeztem beleállni a papucsba is, az elsőbe sikerült is, de a hátsó csak nem akart összejönni. Egyre gyorsabban száguldottunk, és minden apró mozdulatra reagál ez a csodabogár. Úgyhogy összevissza járt alattam a deszka. Tudtam, ha nem állok bele a papucsba az úgy sokkal veszélyesebb, mintha egyikben sem állnék, mert egy esetleges borulásnál a bokám is kitörhet. Minden igyekezetem ellenére sem jött össze, és párszáz méter megtétele után nyomtam valami borulásfélét. Nem slajdert, hanem hanyatt estem a vízbe. Egyáltalán nem tudtam kontrollálni a haladásomat. De ez már csak így van. Minden új deszkát meg kell szokni, ki kell ismerni. Nyeltem egy adag vizet is, aztán kiszenvedtem magam a vitorla alól és elkezdtem röhögni saját magamon. Meg igazából örültem is magamnak, mert erre nem számítottam. Nem gondoltam volna, hogy egy métert is fogok haladni. Főleg a hullámok ténye erősítette bennem ezt a gondolatot. Meg az egy évvel ezelőtti széplakos tapasztalat Tj-vel, igaz ott egy 145 literes tankhajóval küzdöttem, és azért a méret nem mindegy. A vízen sem ;). Nem mindig a nagyobb a jobb, de a túl kicsivel is akadhatnak gondok. Mármint deszkával :). Meg kell találni az ideális méretet! Mindenkinek más szélesség/hosszúság igényei vannak, ha tudom, hogy mi felel meg nekem, akkor célzottam azt kell keresni, és még mindig a deszkákról beszélek, mielőtt valaki félreértené :P.

Szóval miután kiürült a tüdőmbe nem való folyékony halmazállapot, jöhetett a másik irány. Hát itt már akadtak problémák. A gyengébbik oldalam… Viszont beachstart tekintetében lényegesen sikeresebb voltam. A deszkán maradás okozott gondot. Ki kellett tapasztalnom ezt a felemet is, hogyan funkcionálok erre. Szépen lassan minden a helyére került. Csak a hullámzás miatt túl közel kerültem a parthoz és nem volt helyem megsiklani. Így csak ringatóztam inkább, de fent maradtam már a deszkán. Amikor mondjuk féltávig visszaszenvedtem magam, ismét elindultam a „jó irányba”, megint produkáltam egy jó kis siklást, és talán kicsit jobban uraltam a témát. Csak azért szálltam le, mert kételyek merültek fel bennem a visszajutást illetően. És ismét kezdhettem visszaszenvedni magam. Végül visszajutottam a kiindulási pontra. És első körben ennyi elég is volt. Kikészültem. Kajcsi az energiagyűjtés végett, átöltözés a megfázás ellen, és egy másfél órás fújás következett. Kettőre ismét gyengült a szelecske, úgyhogy nem volt olyan küzdős, amikor visszamentem. De maradtam a 3.8-nál, elégnek is bizonyult. Endru korábban ride-olt egyet a deszkával, amihez átállította a gyököt, amit már csak bent vettem észre. Szerencsére Gyuszi segített visszarakni nekem, meg a vitorla vízre juttatásában is mindkét alkalommal közreműködött. Aztán ő elindult és én is. Elsőre sikerült, és nem estem le. Csak Gyuszi volt előttem kicsi „útban”, az exdeszkájával le kellett gyorsulnom. Igaz ő élesen indult, én meg csak előre, bele a nagy világba. :D. De ott hagytam, és száguldottam egyre sebesebben. Kicsit jobban ott voltam fejben, igyekeztem koncentrálni az uralkodásra. Már a strand másik oldalán jártam, amikor inkább leszálltam. Visszafele már sikeresebb voltam, mint első körben. Haladtam beakasztva, kisebb megsiklásaim is voltak, de ismételten túl közel volt a partocska. Tudom a hibáimat, majd dolgozok rajtuk. Mindenesetre sokkal sikeresebben vettem a 98 literes, nagy szeles, hullámos akadályt, mint azt gondoltam. Ebből is látszik, mennyit fejlődtem tavalyhoz képest. Valahogy azt tapasztalom, hogy jobb az egyensúlyérzékem, könnyebben maradok a deszkán, és olyan helyzeteket is megmentek, amiket korábban nem sikerült. De azért még messze van a teljes elégedettség, odáig továbbra sem tükörsima víz és egyenletes szél vezet…

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr702934995

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

the crow 2011.05.31. 07:23:38

Hali. Ha korszerűbb 100liter körüli deszkára vágysz, ajánlok egy Drops 4Traxx 103 literes freemove deszkát 59.000Ft. Tetszeni fog. Holló
süti beállítások módosítása