Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Nem tudom, ki hogy van vele, de én kezdek nagyon mérges lenni a széljárásra. Vagyis a széljárás hiányára. Augusztusban azzal nyugtattuk magunkat, hogy az augusztus az ilyen, majd jön az ősz, akkor úgyis jó szelek lesznek. Akárhogy is számolom, eltelt a szeptember, és egy-két jó napot leszámítva, nem jutott ki túl sok a jóból. Októberből is elment egy hét, a levegő hideg, a vizek napról napra hűlnek. Nekem nem is azzal van bajom, hogy beesek, mert azért a neoprén valamelyest véd. És attól sem tartok, hogy menet közben fáznék, egy óra csúszást ilyen időben még kibír az ember simán hosszú ruhában, cipőben. Melegít a trapéz és a mellény is. De amikor át kell öltözni, és fel kell nyüstölni a michelin-gumi extra rugalmas über sexy rucimat a majdnem meztelen testemre, na ez a gondolat egy picit riaszt. Ennek áthidalására kidolgoztam már a megfelelő stratégiát – gondolom nem mondok nagy újdonságot vele: még otthon felveszem, és úgy kelek útra. A meleg lakásban nem esik annyira nehezemre. A dolog fele ezzel rendben is van. Na de mi van a vetkőzéssel??? Amikor már amúgy is úgy jövök ki a vízből, hogy szétfagytam, még csupasz bőr szerkóra kell vetkőznöm az amúgy is vizes környezetben. A szél hűsítő hatása ad még egy többlet borsózás-élményt. Ez a levetkőzős rész nagyon nem jön be. Sosem tudok eléggé felöltözni csúszás után, hogy ne dideregjek. Ilyenkor kéne egy hordár, aki szétszedi a felszerelést, bepakol a kocsiba, amíg én nyomatom a fűtést, és forró teát kortyolgatok… :D

Minden esetre, annyira nem jutott ki mostanában a szélből, hogy már ez sem visszatartó, elriasztó gondolat. Elkeserít, ha arra gondolok, hogy talán a betegséges ridolás volt az utolsó csúszásom. Nem, az nem lehet! Nem fejezhetem be így a szezont! Március még olyan messze van, addig megesz az unalom. Így is félembernek érzem magam, hogy nem foglalja le pici agyamat a mindennapos sakkozás a szabadság beosztással, az egy hétre előre látható szél előrejelzéssel való matekozás, hogy már nem lesem izgatottan a gurut minden frissítésnél. Olyannyira zéró a szélkilátás, hogy elég egy nap egyszer ránézni, amitől eléggé lehangolódok, hogy már megint nem sok minden lesz… Micsoda egy hülye sport ez! :P Pont ebbe kellett beleszeretnem?! Miért nem jó nekem a tenisz, vagy a kajakozás, vagy bármi más, ami nem egy természeti erőtől függ, amire az égvilágon semmi ráhatása nincs a homo sapeins-nek?

De már olyan mértékű elvonási tüneteim vannak, hogy eljutottam arra a pontra, nem számít milyen áron, mennyire zimakós körülmények között, de még tolni fogok egyet. Eldöntöttem: amint az ország valamely szörfözhető taván megfelelő, légnyomás különbség következtében kialakuló levegőmozgás (nevezzük szélnek, a nemrég a kezembe került általános iskolás földrajzkönyvemben olvasott definíciót idézve) figyelhető meg, én oda megyek. Olyan jól sikerült szabadsággal tartalékolnom szörfözési célra elhatárolva, hogy már azon aggódok, hogy a maradék szabadon felhasználható öt napomat más elfoglaltságra kell fordítanom… Pedig milyen jó lenne még öt nap hétköznapi, és legalább ennyi hétvégi csúszás!!! Okézs, kiveszem a kezem a biliből. Pontosabban: álmodozok tovább az íróasztal mögül…

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr752357578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

El Oso 2010.10.11. 10:56:37

Szia!

Először is gratulálok a blogodhoz!
Nyáron kezdtem olvasgatni és „irodai szörfözésnek” használom. :-)

Írásaid régi szép emlékeket idéznek fel bennem, amikor még én szenvedtem az első manőverekkel.

Eddig nem kommentáltam, de most, hogy leírtad a rettegett „utolsó csúszás”-t rossz érzések törtek rám, kénytelen vagyok billentyűzetet ragadni.

Javaslom, vegyél egy téli száraz, félszáraz ruhát és akkor kitolhatod az idényt akár egész évre. Mi olvasóid meg tovább élvezhetjük írásaid!

Így is fázni fogsz, de az érzés leírhatatlan. Tél van, minden kihalt, egyedül vagy, de te siklasz a vízen… :-)

Ha meg továbbra is fél embernek érzed magad és szél és egyéb meteorológiai jelentésekkel akarod tölteni a drága időd, szólj bátran, tudok pár hobbit ajánlani.

Így tovább Szörfkirálylány!
süti beállítások módosítása