Utolsó pillanatban borult minden terv. Fertőre akartunk menni, de aztán Laci (bácsi) jelezte Endrunak, hogy speed verseny lesz Fűzfőn, így módosítottuk az úti célunkat. Zagykazettára erősebb előrejelzést is írt, bár tudjuk, hogy ez pöffösséggel is jár, amit annyira nem szeretni ;), de valamit valamiért. A tervezett 7órási indulásból lett vagy 8 óra, reggeli beszerző körúttal együtt. 10 előtt értünk le, ismét fullon volt a placc. Valaki már ki is szörfözte magát. Ahogy mentünk Fűzfő belterületén, látjuk, hogy egy alak ;) egy deszkával a hóna alatt, másik kezében a boomba fűzött vitorlával iparkodik át a síneken. Kigúvadt szemekkel néztük, ki lehet (sok lehetőség nem volt, csak lokál jöhetett számításba), hát a mi drága Luink sietett a spotra. Kifogtunk egy vonatot, pirosat kaptunk az átjáróban, mire bejutottunk a spotra, ő már össze is szerelt. Vivi épp kijött a vízből, 4.7 elég volt neki, így én is azt rántottam fel. Erősödésre számítottunk, az aktuális kondícióknak megfelelőnek tűnt.
Gyönyörű napsütéses napunk volt, de azért elkelt a hosszú ruha a víz hőmérséklete miatt. A vízen is nagy volt a forgalom, ahogy a parton is egymást érték a cuccok. Néha felkapott 1-1 trehányul lerakott rigget, vagy komplett cuccot a szél, de nem is kellett felelőtlenül letenni, volt hogy a parton úgy kavargott a szél, hogy néha a másik irányból fújt a riggek alá. Mivel GPS-ek még nem érkeztek meg, bementem bemelegíteni, első körben sikerült úgy lesodródnom, hogy teljesen le voltam döbbenve, hogy ezt hogyan hoztam össze. Kínkeservesen 2 takkal sikerült visszanyernem a magasságot, utána jobban odafigyeltem a magasságra. A szél végülis jó volt, leszámítva a pöffösséget. A partközelbe kínszenvedés volt az indulás, nem volt célszerű teljesen kiszörfözni, mert utána vagy úszás befelé, vagy 15-20 perces várakozás egy kifújó pöffre. Endru felcsatolta a saját GPS-ét, és kapásból 57,1-et ment. Néhány kör után odaadta nekem, Fuertén mértem csak meg eddig magam a 80 literrel, ott 39.4 volt a topspeed, de nem erőltettem túl magam. Itt az első eredményem 38.8 volt, persze többet akartam menni a tavalyinál. 40 felettit akartam csúszni. Nyilván a deszkámban sokkal több van, mint amit én ki tudok belőle hozni, tisztában vagyok vele, most tanulok még csak úgy igazán speedelni. A 96 liter sok volt most is alám, a hullámok akadályozó tényezőjét érzékeltem. Aztán mentem egy 40,3-at. Tudom, tudom, ez nem nagy szó, de nekem új rekord. Persze szeretnék 50 fölé menni, de egy freeride nagy deszkával és egy agyon szakadt (alsó ablakon tátongó lyuk), és középső ablakon agyon ragasztott wave vitorlával nem vártam csodákat. A vicc az volt, hogy ezt az eredményt a hullámok szempontjából akadályozó irányba mértem. Utána kaptam egy hivatalos GPS-t, amit a mellényre kellett rögzíteni. 1x mért az a nyavalyás, mindig kikapcsolt. Minden indulás előtt ellenőriztem, és elindítottam, de a mellény folyton kinyomta, pedig csapattam gyorsabban is, mint az előbbi eredmény. De hát ami nincs dokumentálva, az olyan, mintha nem lenne. Egyszer kifele ride-oltam, jól felélesedtem, majd olyan távolságban a parttól, hogy még az utolsó pöffsávban kellőképpen fel tudjak gyorsulni, megengedtem neki raumban. Hát az valami orgazmikus élmény volt. Nem jöttek pont hullámocskák sem, így szinte flat vízen zúgtam a stég felé. Endru is épp pöffre várt sok sporttárssal egyetemben, mondhatni, hogy moziztattam, mindenki engem nézett, hogy zúgok kifele. Hehe. Alig bírtam lelassulni, hogy ne ugrassak ki a partra, olyan tempóban közeledtem a rámpa felé. Endru röhögött, hogy milyen lendületes tempóban érkeztem, én a gyönyörtől örömködtem, és aléltam el.
Napközben meglátogattak mindent szüleim, hozták kedvenc kutyánkat, Ricky bogárt, aki meglehetősen szenvedett a tűző napon árnyék hiányában, lévén, hogy koromfekete törpe tacskó. A vízből kijőve levettem a vizes boardshortomat és ráterítettem kicsi hátára, megúsztatni nem akartam, mivel 14 évesen felhevült pici kis testecskéjével a végén még tüdőgyulladást kap. De a short hűtő hatását élvezte. Aztán építettünk neki árnyék kuckót, a hátitáskára rárakva a mentőmellényt pont úgy állt, hogy a táska közvetlen tövébe befeküdve árnyékolva volt. Ki is használta. Igazi piknik hangulat volt, kaptunk finom vasárnapi ebédet, amit jóízűen betoltunk az arcunkba két etap között. Köszönet érte gondos anyukának és apukának! Teli pocakkal mondjuk nem volt annyira kellemes szörfözni trapézban meg minden. Nap végén Solczitól kérdeztük az eredményeket, Enrdu végülis hajszál híján lecsúszott az aranyról, de a 2 hely is szép eredmény a rutinos speed rókák között. Engem vidáman tájékoztatott a jó hírről: a női kategóriát megnyertem, nem volt nehéz, mert más csaj nem volt hajlandó feltenni a GPS-t. Pedig voltunk vagy 8-an, de lehet még többen is. Nyolc csajszit biztosan összeszámoltam, mindenféle tudásszint képviseltette magát.
