A vasárnapi déli szelünk egy rendkívül jól sikerült nap volt, nem feltétlenül a szél miatt. Mondjuk végezetül az sem volt rossz, de amíg az erejét gyűjtögette, addig volt jó pár ácsorgós menet. Mostanság hozzám legközelebb álló barátnőm, Esztim is eljött velünk, nem feltétlenül szörftanulási céllal, hanem egy kellemes nap reményében. Nem szeretem a nők körében kedvelt "legjobb barátnő" kifejezést használni, mert mindig az a legjobb barátnő, akivel épp sokat vagyunk együtt, és az adott életszakaszon az életünk részét képezi. Emberek jönnek-mennek az életünkből, ettől függetlenül lehetnek nagyon közel hozzánk, mert épp azonos problémákkal küzdünk, vagy pont ellenkezőleg, tanulnunk kell egymástól valamit az adott időszakban. Szóval két autóval indultunk el, Endru külön,mi csajok meg végig dumcsiztuk, buliztuk az utat. Mivel a strand már fizetős volt (déliben a strandról jó indulni, mert oda befúj, a parkolónál lévő szörfspot viszont le van árnyékolva, és eléggé be kell tolni a biciklit, hogy az ember szelet kapjon), a parkolóból indultunk. Mint megérkezéskor megtudtam Endrutól, tiszteletét teszik nálunk Camber Jack, akit csak egy hajszál választ el Dunkerbecktől, mert hogy a mi Camberünk jobb nála ;), és Beachsurferi . Nem sokkal a mi érkezésünk után be is futottak. Egyből remek hangulatot csinálva a parton. A kezdő sör nem maradhatott el, és mivel nem szoktam gyakran inni, főleg nem sört, a tűző napon már pár korty is a fejembe szállt. Esztimmel feleztünk egy dobozt, de ez is épp elég volt. Mindenki nagy vitorlát szerelt, és az esetlegesen délutánra erősödő szél előrejelzésén (múltkor sem jött be), kilátásba helyeztük a kisebbre szerelést, de csak akkor, ha szükséges lesz. Esztink kapott a nyakába két fényképezőgépet, instrukciókkal, melyikkel, kit, mit kell fotózni.
Már a bemenetel is felidegesített. Endrut látván, mint tesztszörfer, voltak jó befújások. Ő 7-essel próbálkozott, Beachsurferi 9-essel, Camber szintén vmi 7-es körülivel, én a szokásos 5.3-mal, amivel mostanában déli szelekben érdemes bemenni. De mi Ferivel már az elstartolással is komoly csatát vívtunk. Nagyon be kellett úszni, és nem is fújt. Még annyi szelecske sem, hogy el tudjunk wasserolni. Végül vagy egy óra pöffvadászat következett. Hát nem voltam elragadtatva tőle. Főleg, mert Esztink lelkesen kattintgatott, és mivel álldogáltunk, gondoltam, hogy nem lesznek ebből világra szóló képek. Imádkoztam, hogy kapjon el egy-egy siklós képet. Illetve próbáltam előtte fordulni. Aztán erősödött a szél, és lehetett jókat siklani. Mivel nem kellett erőlködni, kellemes, kényelmes volt, nem fáradtam el. Úgy éreztem, a végtelenségig tudnék menni. Volt pár érdekes incidensem. Az első konfliktus az első egy órában történt. Vitorlás verseny volt, és pont kereszteztük egymás útjait. Volt egy tahó, aki az előttem jó pár méterre haladó szintén hölgy osztrák szörföst vette célba. Mivel vitorlás verseny volt "pont" arra kellett mennie. A csaj éppen csak megúszta az ütközést. A tapló parasztja egyenesen a csajnak kormányozta a hajóját, aki eldobta magát, hogy elkerülje az ütközést. De eléggé tempóban volt, így nagyot csobbant. Majd én következtem. Mivel hátrébb is voltam a csajtól és lejjebb is, pont be tudott célozni az a gyökér. Lelassítottam, teljesen kiengedtem a szelet látván a "jó" szándékait. Amikor elhaladt 1-2 méterre előttem, oda szóltam neki, hogy figyelhetne kicsit jobban a szörfösökre. Persze én voltam a bunkó..., mire azt a választ kaptam, hogy ő itt komoly versenyben van, én meg csak játszadozok. A végére odabiggyesztette a mondatba, hogy "kicsi szívem". Persze cinikusan, amolyan ki ha én nem stílusban. A szomorú az volt az egészben, hogy még meg is értettem volna, hogy a verseny így meg úgy, de egyértelműen a csajt célozta be, majd amikor realizálta, hogy lelassítottam, éles irányváltásban felém közeledett. Egy részt, fejbe kellene az ilyet verni egy alu hosszabbítóval, másrészt, ha annyira komoly verseny lett volna, akkor miért nem zárják le a tó azon részét, ahol ezek cirkálnak, és tiltják meg a potom kb. 30 szörfösnek, hogy abban a 2 órában ne szörfözhessenek. Ezen is felháborodnék, de nem az övék a placc, és legfőképpen nem kell szándékosan rossz indulattal életet veszélyeztetni, de minimum anyagi kár okozás céljával habisztiskodni a vízen. Mivel ő a nagyobb, a keményebb anyagból megépített konstrukció, eleve borítékolható, ki húzza a rövidebbet. Köszönjük kedves nagyképű vitorlás újgazdag söpredék, hogy a szabályok "betartása" mellett még "jó" indulattal is meg vagytok áldva! Már nem csak a horgászokat gyűlölöm!
A másik incidens is tele volt szándékossággal és "jó" indulattal. A strandtól feljebb a part közelben álldogáltam, pihentem, vártam Endrut, mire jött egy kite-os. Eredeti útvonalán 10 méterekkel feljebb haladt volna el, de amikor észrevett, hirtelen irányt váltva élesen szél felé centikra ment el a deszkámtól, át a vízben lévő vitorlám tetején. Mondanom sem kell, hogy kurv@ra kiakadtam, mert az ilyenen alapból ki szoktam, de az új vitorlám épségét, meg az enyémet, és a deszkámét is kockáztatni főben járó bűn. Oda szóltam neki, hogy nem vicces, és mivel visszanézett, mi másért, mint hogy csekkolja, mit szólok eme gesztushoz, megismerkedett a középső ujjam karcsúságával. Azért voltak pozitív pillanatok is. Egy osztrák szörfös csávó odaköszönt, sosem láttam, és megsiklás előtt váltottunk pár szót, hogy milyen a szél. Ő kifejezetten kedves volt, de hát szörfös... mi más lett volna!? :)
Kb. 2,5-3 óra szörfözés után keveregtem ki a vízből. Az első egy óra után jó szél lett. Élvezeteseket ride-oltam, csak azért mentem ki, mert éhes lettem, és hogy megnézzem, Esztit ne pusztította el a napisten perzselő sugarakkal. Pihentem, ettem, és készültem az elméletemre. Mely szerint mostanában a déli 4 után fúj igazán jól. Visszafúj egy egyenletes, ideálisan szörfözhető szél. Így is lett. Kénytelen voltam visszamenni, és végkimerülésig szörfözni magam. Minden kör után pihennem kellett, már a kisujjamat is alig bírtam felemelni, de hajtott a vérem. Az a kis hátsó gondolat uralkodott el a tudatomon, hogy használjam ki, most fúj, ki tudja mikor fog ismét fújni. Endru is totál szétszörfözte magát, hasonló állapotban volt, mint én. Valamikor hat körül döntöttünk úgy, mára ennyi elég lesz. Még haza is kell érni, és mivel nem csak egyedül voltunk, Esztimet sem akartam túl sokáig ott tartani. Így is fél kilencre értünk haza. De jó kis nap volt, megérte. Még az elején lévő szopás is más színbe öltözött a nap végére, mivel kiteljesedett, kerek nappá vált. Camber is volt, hogy kisebb cuccal ment, emelett büszke vagyok, hogy én az 5.3-al ki tudtam tartani egész nap. Nagyon jó, hogy ott voltak Beachsurferi és Camberjack, változatosságot csempésztek a megszokott bandába, és persze Eszti, aki jó úton halad, hogy profi szörffotós váljék belőle... Jöhetne többször megörökíteni bennünket, akár izmosabb, megbízhatóbb előrejelzésre is.
