Ez a nap majdnem kimaradt az életünkből, és milyen jó, hogy nem így lett. (Sorry, hogy sokszor többes számban mesélek, de Endruval megyek az esetek 99%-ban szörfözni, így ő is része az élményeimnek.) Az előrejelzések által péntek este arra az elhatározásra jutottunk, ki s telefonos segítséget igénybe véve, hogy Balatonalmádit célozzuk meg ebben a déliben. Keleti medencésnek tűnt az előrejelzés, Fűzfőn volt már déli szeles élmény, nem jött be. Óra felhúz 5-re, amikor csörgött természetesen és kategorikusan kijelentettem, hogy nem megyek sehova, aludni akarok, és fordultam a másik oldalamra. De mivel reggel 8ra jelezte a tutit, bár nem lehetett tudni, hogy bejön, és délinél szokatlan, hogy korán fújjon, ezért győzött az óracsörgés.
Félholtan estem be reggel nyolckor a Budatava Strand kapuján. Néhány lokál már ekkor kedvesen, barátságosan üdvözölt minket, ezúton is köszönjük a fogadtatást, és a lényeges spot infókat, helyi specialitásokat. Felriggeltünk mindent, ami szóba jöhetett az aktuális állapot szerint: Endru 7.1 szlalom, nekem 5.3 és 4.7, ha kevés/sok lenne. Egyik pillanatban a nagyobbal mentem volna be, a másikban a kisebbel. Szórakozott a szél. Végül a 4.7 mellett döntöttem, ha kevés, még mindig biztonságosabb, mint ha sok. Az új helyektől amúgy is tartok, ki kell tapasztalni minden új spotot. Első körben nem siklottam, kevés volt. Mire kimentem volna a nagyobbért, ismét erősödött, és szerencsére úgy maradt egész délelőtt. Az élmény óta gondolkodok, hogy vajon az idei szörf ranglistán hányadik helyet érdemli, és bár kutatok az emlékeimben rendesen, de ez a nap átvette a dobogó legfelsőbb fokát. A szél úgy ahogy egyenletes volt, persze voltak lyukak, meg pöffikék, de én nem vettem észre, nem zavartak. Tökéletes ajándék nap volt ez, amit senki nem gondolt az előrejelzésből. Már az első ride-nál is elsüvített mellettem egy ismerős bukósisak, a vitorlára pillantva megbizonyosodtam, hogy Backloop az. Kövekező talinál hangosan odaköszöntünk, majd számon kérte a tartozásom, mely áttetsző, folyékony, és nem víz. Pálinkával lógok neki. Egy következő veretésnél ismét kérdezte, hol van a pálinkája :). Aztán amikor a délelőttből felocsúdva összefutottunk vele a büfében, nem engedett a nyomásnak, hogy pálinkázzunk egyet ott helyben. Pedig még a pólómat is ledobtam, hátha tudok rá hatni (volt alatta fürdőruha), de csak nem engedett a csábításnak. :P Qcséber Feri is átszörfözött Fűzfőről, illetve Backlooppal átlógott a szomszéd Nereus strandról még a "mi" strandunkra Chikito és Doki, így családias hangulatban toltuk be az utánpótlást az arcunkba, miközben mentek a sztorizgatások.
Na de túlságosan elkanyarodtam, térjünk csak vissza a délelőtti szélhez. A kb. max. 9 órási vízre szállást követően kb. 3 órát mentünk, én megszakítottam egy fél órás pihivel. A szélről írtam, hogy egyenletes volt nagyjából. Némi spotinfó: déli ma egész jól befújt strandközelbe, a 120cm-es táblától már lehetett indulni, néha kijjebbről is. Talán még jobban befújt,mint Fűzfőre az ÉNY-i. Aztán ha elindultam, nem volt megállás, amíg én úgy nem döntöttem. Addig mentem,amíg nem lett kényelmetlen az egy irányba való haladás. Ha tippelnem kéne, akkor kb. 1 km. lehetett ez a parttól. Közben olyan megfigyeléseket tettem, hogy felváltva váltakoznak mélyebb hullámos és hullámocskás terepek. A táv felénél mély lankákon kellett átjutni, engem annyiból zavart, hogy a 96 liter ekkora hullámzásra már sok volt alám, kisebb deszkát nem vittünk, nem gondoltuk, hogy kellhet. Pedig jól jött volna a 80L. Nem csapódtam volna be ekkorákat, egy óvatlan pillanatban pedig akaratomon kívül elugrottam egy nagyobbacska hullámról, fostam is a becsapódástól. Nem lett baj, nem estem el, meg tudtam fogni. De tudatosan nem csinálnám ezt... Aztán miután átjutottam a balcsi szurdokon, ismét egy kevésbé mély hullámos terep következett, ez persze nem jelenti azt, hogy flat víz lett volna, csak nem azok az elnyúlt szabályos hullámok jöttek, inkább choppy volt, de azért kirázta a belemet. Aztán megint a mély hullámos fajta terep. Na itt untam meg általában, és fordultam meg. Pedig itt még erősebben fújt, ha a kis deszkával lettem volna, biztos kihasználom, rájdolok még egyszer ennyit. Visszafele viszont álom csapatásaim voltak. Nem akadályozott a hullámzás, hanem inkább támogatott, mintha nem is ugyanazon a vízen mentem volna visszafele, lehetett tempózni. Olyan tempót mentem, amilyet még sohasem tapasztaltam meg. Mintha a 3S önálló életre kelt volna, én pedig csak egy turista lettem volna a fedélzeten, akit visz magával. Tökéletesnek éreztem a cuccomat, nem volt sok, nem volt kevés, végig siklottam a távokat. Új dimenziókba kerültem, és azt éreztem, hogy sebességet akarok, még,még, még! Úgy csúszott a szkeg a vízben, mintha olvadt vajba kést mártanánk. Mintha toltam volna magam előtt az egész cuccot, és hátulról szemléltem volna az eseményeket, miközben mégis aktív részese voltam eme euforikus ősrobbanás-sorozatnak. Gyakorolgattam fordulni is, igaz, nem sokat, csak miután kellő magabiztosságot szereztem a spot ismeretben. Először azt sem tudtam, hova kell visszamenni.
Szóval összefoglalva, piszok jó kis nap volt, szikrázó napsütés, álom szél, barátságos lokálok, kedves ebéd partnerek , régi ismerősök...;) Ha most azt mondanák, minden héten lesz egy ilyen nap, akkor azzal meg tudnék békélni egy életre!
Videó hamarosan...
