Amikor az ember álmokat tűz ki maga elé, az, hogy el is fogja érni, oly távolinak tűnik. Hónapok óta kerestem magamnak Tabou 3S 96 literes deszkát. Az elhatározás akkor született meg bennem, amikor egyszer mentem egy ilyen deszkával, csak 106 literessel. Az élmény az első pillanattól kezdve határozottan elindított bennem valamit. Kezdett megfogalmazódni bennem az igény, mely vággyá fokozódott, majd titkon dédelgetett álommá vált. Beleszerettem a 2011-es modell design-ába, tetszettek a kék minták. Kerestem égen-földön, de csak nem találtam sehol (sem itthon, sem külföldön). Kezdtem feladni a reményt, de nem akartam 2012-est venni, mert hiába próbáltam magamra erőszakolni, hogy tetszik, a lelkem mélyén nem voltam kibékülve vele. Míg nem egy alkalommal Fűzfőn megnéztem személyesen, ha már ott jártam… Fordult velem egyet a világ. Élőben teljesen más hatást keltett, mint képen szemlélve. Beleszerettem – igen, könnyen esek szerelembe ;). Megszületett a letisztult elhatározás, hogy akkor legyen a 2012-es. Bár Ausztriában már a 2013-as modellt lehetett kapni, így kíváncsiságból rákérdeztem, itthon mikor várható. Azt mondták, majd jövőre. Beletörődtem, nem akartam még fél évet várni, a születésnapom vészesen közeledett. Amikor mindent eldöntöttem magamban, véletlenül megláttam a honlapon, hogy mégis itthon is kapható a 2013-as modell. Kiposztoltam face-re a képét az alábbi szöveggel: I have a dream. Akkor olyan távolinak és megvalósíthatatlannak, elérhetetlennek tűnt. Sok jó embertől kaptam pozitív megerősítéseket, hogy az álmokat valóra kell váltani. És szerencsésnek mondhatom magam, hogy csodálatos emberek segítettek ennek az álomnak a megvalósulásában, akiket név szerint nem szeretnék megemlíteni, mert nem szeretnék senkit kellemetlen helyzetbe hozni. De név nélkül, aki a beszerzésben részt vett: a keszthelyi/fenyvesi női kite-istennő. Kulcsfigurája a történetnek: segítőkészségét, kedvességét, minden üzletember példaként vehetné, sajnos sokan nem így állnak az emberhez. Családom és barátaim támogatása nélkül szintén nem sikerült volna. Nem csak anyagilag, de lelkileg is bíztattak. Ha ők nem mondogatják, hogy próbáljam megvalósítani, lehet, semmi nem lett volna belőle, mert ők jobban hittek benne a kezdetektől, mint én. A meglévő deszkám is beszámításra került, így érzékeny búcsút vettünk egymástól. Az új kicsike pont a születésnapom ünneplésének napján került hozzám. Az esti bulin mindenki megcsodálhatta, és akiknek részük volt benne, választottak rajta egy jelet, ami őket jelképezi rajta :). Már csak egy szél kellett, hogy kipróbálhassam.
El is jött az idő, azon a reggelen Fertőt vettük célba, és izgatottan vártam az új élményeket, fejleményeket. Még sosem vettem el egy deszka szüzességét sem. Ez olyan, mint a szalonból újonnan vásárolt autó. Mostanában az előrejelzés megtréfál, és amire számítok, hogy mekkora vitorla fog kelleni, sosem jön be. Most is 4.7-re apelláltam, de végül Endru 5.5-ese lett a megfelelő méret. 3 papucsos megoldást választottam, elsőre jónak tűnt. Könnyen beléptem a papucsba, és a deszka menettulajdonságai is elképesztőek. És itt a reklám helye, bár nem célom ezzel az üzletet lendíteni, de nem tudom nem leírni az eddigi deszkáim és e között tapasztalt különbséget. Felfoghatjuk ezt a beszámolót egy tesztleírásnak is. Az első benyomásom minden elvárásomat felül múlta. Az, hogy fényévekkel gyorsabban és könnyebben siklik meg, mint elődje, csak egy dolog. De össze sz@rtam magam azon az élményen a meglepődéstől, ámulattól, és gyönyörtől, amikor a régi beidegződések alapján várom, hogy becsapódok a ráfutott hullámról, ehelyett, nem hogy becsapódtam, hanem olyan élmény volt, mint a levegőn hagyott vajba késsel belevágtam volna. A hullámot a deszka kettévágta, és bár Fertőn nem jellemző ekkora vitorla méret esetén a nagy hullámzás, azért vannak kisebbek. Számomra mégis olyan érzés volt végig vágtatni a távon, mintha sík vízen száguldottam volna. A sebesség különbséget egyértelműen érzékeltem, sokkal gyorsabb, mint bármi, amivel eddig mentem. Rendkívül fordulékony, gyorsan reagál. Sőt, óvatosan kell taposni fordulóban, épp csak oda kell neki lépni, olyan reagens. Aztán, amin meglepődtem, és imádom ezt a tulajdonságát, hogy amikor épp lyukra futok, üres sávba érek, és nem tudom átsiklani, de beleérek az újabb szélsávba, a leállás során nem kell kilépnem a papucsokból, hanem amikor megkapom az újabb széllöketet, háromnegyedbe csak nyomok lábbal egyet a seggén, és már ismét siklunk. Eszméletlen, és hihetetlen! Amikor mindenki dicsérte ezt a deszkát, és amíg nem álltam rajta, elképzelni nem tudtam, miről beszélnek. De most, hogy megtapasztaltam a különbséget, azt kell mondjam, megéri a beruházás az élmény, és a deszka tudása miatt. Nem rövidtávban gondolkodom, nem egy-két éves beruházást tettem, és nem vagyok az a típus, hogy azért cserélek le dolgokat, mert az újabb évjárat biztos, hogy jobb. Kivártam azt a design-t, ami az eddigieket tekintve a legjobban bejön, elleszek ezzel a drágával egy jó darabig.
Az élményen az az egyetlen egy dolog rontott csak, hogy az 5.5-es rigg nehéz nekem. Masszív, és nálam sokat számítanak fél kilók, kilók. Sok erőmet elvette a súlyával való küzdelem. De mivel délután vissza kellett érnem egy halaszthatatlan program miatt, a mindent bele egy csúszásba elvet alkalmazva jól kiszörföztem magam. Minden etap alkalmával csiszolódnak az igényeim, alakulnak az elvárásaim a cuccra vonatkozóan, és szépen lassan összeáll a kép, mire van pontosan szükségem az én adottságaimhoz, arányaimhoz. Most már van egy jó deszkám, pontosabban kettő, mert a kicsi is egy álom. A 4.7-es vitorla bírja még úgy két évig, az 5.4-eset le kell már cserélnem. Folyamatban ;)…
