Liznjani főhadiszállásunkon reggel felébredve nagy eső fogadott, amit hallottunk hajnal óta, hogy esik. Mire összekaptuk magunkat, elállt az eső,és kezdett jönni a bora. Le is hajtottunk a már ismert liznjani öbölbe, ahol jó pár szörfös 4.5-5.x körüli vitorlákkal nyomult. Endruval összenéztünk, és megállapítottuk, hogy ilyen körülményekhez nem nagyon van kedvünk. Ő szlalomozni szeretett volna, nekem is valami barátságosabb terep esett volna jól első horvát boraturizmusom alkalmával. Így elmentünk Premanturába, a Stupice kempingbe. Ott is szoktak sokan szörfözni, van egy szörfsuli, ott érdemes bemenni a vízbe. Ez a placc már szimpatikusabb volt. Nem volt annyira zord és dühös a tenger, hosszabb távot lehetett menni. A szél kétség kívül erősödött pillanatról pillanatra. Én hezitáltam a 4.7 és 5.3 között, de az erősödő tendencia miatt a 4.7 mellett döntöttem. Az ég borús volt, nem volt a borához megszokott ragyogó napsütés. 96 literrel még így is sokalltam, a hullámok nagyobbak voltak,mint ahogy a partról látszott. Endru is röpködött a kis szlalom deszkájával meg a hetes vityóval. Mindketten sokalltunk. Visszafele mondjuk pont jó volt, mert a hullámok úgy jöttek, hogy lecsúszni lehetett róluk, és plusz tempót adtak. A szél kihagyós volt. Itt is megvoltak a sávok, egyikbe meg lehetett siklani, és ha szerencsém volt, végig siklottam a gyengébb sávos részt. Az első szigetig mentem, nem élesedtem fel annyira, hogy a szigetet elkerülve tovább tudjak vágtázni a nyílt víz felé vagy a távolabbi szigetig. A szigetem, ahol "fordultam", azért volt kiváló választás, mert a partról is látszik, van egy világos rész, nem homokos, de nem nagy sziklás, hanem olyan normál bemenős, persze szigorúan cipőben. Ott meg lehet pihenni, és ezután nyugodtan vissza indulni. Pont a megfelelő irányban van,nem kell sem felélesedni, sem leesni ahhoz, hogy itt kössön ki az ember. Nem az a terep volt, ahol gyakorolni tudom a jibe-ot, főleg nem a 96 literrel. Örültem, hogy túléltem. Szokni kellett az új körülményeket, a hullámos terepet. Így csak jöttem mentem. De azt kiválóan. Endru kiment, neki nagyon sok lett a cucc, majd néhány kör után, én is eléggé el voltam már fáradva, és bent voltam már másfél órája, így eljött egy pihenés ideje. Amikor én kijöttem, Endru elvitte magával a cuccomat. Időközben felerősödött, és neki es elég volt már az enyém. Én elmentem a fényképezőgépért, és készítettem róla jó pár díjnyertes képet. Mondtam, hogy nyugodtan csússzon, amennyit akar, én fotózok, és majd ha kijön pihenni, akkor rakunk nekem össze kisebb cuccot. Hosszú ruhában voltam, ami a parton is egy idő után kevés volt, kezdtem fázni. Egy óra lesifotózás után Endru kijött, összeraktuk nekem a 4.0-át és a nyolcvan literrel rajtam volt a sor. Most ő fotózott, és rólam is készültek "az év képei". Mivel a szél egyre szélsőségesebb volt, a nagy ráfújásokban a 4-es néha sok volt, de amikor kihagyott, akkor meg nem lehetett menni vele. A wave deszkával sokkal komfortosabban éreztem magam, nem voltak azok a durva becsapódások a hullámokról, és emiatt a sebesség is egyenletesebb volt. Nagyon élveztem ezt a kompozíciót, nagyokat csapattam ezzel a cuccal. Aztán én is kifáradtam, a derekam is kezdett sajogni, és a szél is egyre kiszámíthatatlanabb lett, így kimentem. Enrdu sem ment már vissza, de az idő is elment szépen. Toltunk az egyik padon neoprénben üldögélve egy májkrém-zsemle-paradicsom kombót, hmmmmm, a magyar ízek ;). Néztük a még vízen lévő surfereket, élveztük a hely atmoszféráját. A sok lakóautó a kinyúló kör alakú félszigeten, a kemping-feeling, a rohangáló gyerekek, meghozták a kedvem egy pár napos kempingezéshez.
A spotot egyébként minden tudás szintű szörfösnek bátran ajánlom. Itt van a szörfsuli, kezdőknek minden nap fújdogál egy kettes szelecske tanulni, amin meglepődtünk a későbbi napokban, amikor elvonult a bora. Ráadásul a Kamenjak nemzeti parkban (a kemping folytatása csak máshonnan kell bemenni) szintén van egy másik szörfiskola. Meglepő mennyien tanulnak, és mennyire megy a suliknak az oktatás. Itt ezt nem gondoltam volna.
Folyt. köv. 2. nap, Spot: Pomer kemping.