Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

ap8201539_1377422973.jpg_1190x893

Liznjani főhadiszállásunkon reggel felébredve nagy eső fogadott, amit hallottunk hajnal óta, hogy esik. Mire összekaptuk magunkat, elállt az eső,és kezdett jönni a bora. Le is hajtottunk a már ismert liznjani öbölbe, ahol jó pár szörfös 4.5-5.x körüli vitorlákkal nyomult. Endruval összenéztünk, és megállapítottuk, hogy ilyen körülményekhez nem nagyon van kedvünk.  Ő szlalomozni szeretett volna, nekem is valami barátságosabb terep esett volna jól első horvát boraturizmusom alkalmával. Így elmentünk Premanturába, a Stupice kempingbe. Ott is szoktak sokan szörfözni, van egy szörfsuli, ott érdemes bemenni a vízbe. Ez a placc már szimpatikusabb volt. Nem volt annyira zord és dühös a tenger, hosszabb távot lehetett menni. A szél kétség kívül erősödött pillanatról pillanatra. Én hezitáltam a 4.7 és 5.3 között, de az erősödő tendencia miatt a 4.7 mellett döntöttem. Az ég borús volt, nem volt a borához megszokott ragyogó napsütés. 96 literrel még így is sokalltam, a hullámok nagyobbak voltak,mint ahogy a partról látszott. Endru is röpködött a kis szlalom deszkájával meg a hetes vityóval. Mindketten sokalltunk. Visszafele mondjuk pont jó volt, mert a hullámok úgy jöttek, hogy lecsúszni lehetett róluk, és plusz tempót adtak. A szél kihagyós volt. Itt is megvoltak a sávok, egyikbe meg lehetett siklani, és ha szerencsém volt, végig siklottam a gyengébb sávos részt. Az első szigetig mentem, nem élesedtem fel annyira, hogy a szigetet elkerülve tovább tudjak vágtázni a nyílt víz felé vagy a távolabbi szigetig. A szigetem, ahol "fordultam", azért volt kiváló választás, mert a partról is látszik, van egy világos rész, nem homokos, de nem nagy sziklás, hanem olyan normál bemenős, persze szigorúan cipőben. Ott meg lehet pihenni, és ezután nyugodtan vissza indulni. Pont a megfelelő irányban van,nem kell sem felélesedni, sem leesni ahhoz, hogy itt kössön ki az ember. Nem az a terep volt, ahol gyakorolni tudom a jibe-ot, főleg nem a 96 literrel. Örültem, hogy túléltem. Szokni kellett az új körülményeket, a hullámos terepet. Így csak jöttem mentem. De azt kiválóan. Endru kiment, neki nagyon sok lett a cucc, majd néhány kör után, én is eléggé el voltam már fáradva, és bent voltam már másfél órája, így eljött egy pihenés ideje. Amikor én kijöttem, Endru elvitte magával a cuccomat. Időközben felerősödött, és neki es elég volt már az enyém. Én elmentem a fényképezőgépért, és készítettem róla jó pár díjnyertes képet. Mondtam, hogy nyugodtan csússzon, amennyit akar, én fotózok, és majd ha kijön pihenni, akkor rakunk nekem össze kisebb cuccot. Hosszú ruhában voltam, ami a parton is egy idő után kevés volt, kezdtem fázni.  Egy óra lesifotózás után Endru kijött, összeraktuk nekem a 4.0-át és a nyolcvan literrel rajtam volt a sor. Most ő fotózott, és rólam is készültek "az év képei". Mivel a szél egyre szélsőségesebb volt, a nagy ráfújásokban a 4-es néha sok volt, de amikor kihagyott, akkor meg nem lehetett menni vele. A wave deszkával sokkal komfortosabban éreztem magam, nem voltak azok a durva becsapódások a hullámokról, és  emiatt a sebesség is egyenletesebb volt. Nagyon élveztem ezt a kompozíciót, nagyokat csapattam ezzel a cuccal. Aztán én is kifáradtam, a derekam is kezdett sajogni, és a szél is egyre kiszámíthatatlanabb lett, így kimentem. Enrdu sem ment már vissza, de  az idő is elment szépen. Toltunk az egyik padon neoprénben üldögélve egy májkrém-zsemle-paradicsom kombót, hmmmmm, a magyar ízek ;). Néztük a még vízen lévő surfereket, élveztük a hely atmoszféráját. A sok lakóautó a kinyúló kör alakú félszigeten, a kemping-feeling, a rohangáló gyerekek, meghozták a kedvem egy pár napos kempingezéshez.

A spotot egyébként minden tudás szintű szörfösnek bátran ajánlom. Itt van a szörfsuli, kezdőknek minden nap fújdogál egy kettes szelecske tanulni, amin meglepődtünk a későbbi napokban, amikor elvonult a bora. Ráadásul a Kamenjak nemzeti parkban (a kemping folytatása csak máshonnan kell bemenni) szintén van egy másik szörfiskola. Meglepő mennyien tanulnak, és mennyire megy a suliknak az oktatás. Itt ezt nem gondoltam volna.

Folyt. köv. 2. nap, Spot: Pomer kemping.

Címkék: bora windsurf premantura stupice

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr945476138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása