A tett helyszíne vagy színhely (?) ismét Fenyves. Igen, tudom, azt mondtam, a vízállás miatt nem megyünk többet oda, de mégis úgy alakult. A szombati szél nagyon nyugati medencésen nézett ki, hát be is jött a jóslat. TJ barátomék Széplakra mentek kite-ozni, megbeszéltük, hogy majd este találkozunk. Nem kellett olyan sokat várni, mert délután megjelentek Fenyvesen, mivel ott nulla szél volt. Nekünk sem vitte túlzásba a dolgot. Szereztünk kis szkeget, nem akartam ismét úgy járni, mint Bogláron, hogy a kis deszkára ráteszem a nagy vitorlát, mert ha határeset szél van – már pedig az volt, - akkor semmit nem érek a kis deszkával. Kell alám a liter, de kisebb szkeggel ;). Reggel hétkor indultunk le Fenyvesre, kelni kellett 6-kor, azt sem tudtam merre vagyok arccal. Ilyenkor mindig elgondolkodok: ér ennyit az egész? Hogy még hétvégén is korán kelljek? De mindig az a konklúzió, amikor túl vagyok az életmentő kávén: ÉR!!! Még akkor is, ha beszívom a szelet, mert a természetben lenni, elszakadni a város zajától, elfelejteni a paneleket, a dugókat, a rossz levegőt, mindent megér. A Balaton varázsa pedig semmihez sem fogható. Minden alkalommal más arcát mutatja, nincs olyan, hogy ugyanolyan lenne a víz színe, mint korábban. Amikor haladunk el a Balcsi körül az úti cél felé, telepakolva a kocsi szörfcuccal, Endru mögött ülve csak meredek ki az ablakon, és gyönyörködöm a táj szépségében, változatos arcaiban. Györöknél elhaladva lelátni magasról a nagy vízfelületre, mindegy, hogy felhős az ég, vagy szikrázó napsütés, esetleg teljesen be van borulva, a víz minden körülmény között gyönyörűséges. Ez a látvány elfeledtet minden stresszt, munkát, visszatérek az elemi, ősi energiához, amiből minden táplálkozik, és állandó lüktetésben van. Sajnos nem vagyunk már eléggé kapcsolatban a mindent körülvevő, mindenhol ott levő anyatermészettel, nem értékeljük csodáit, a kizsákmányolásos pusztításról nem is beszélve. Oly annyira pofátlanul tesszük ezt, hogy megérdemelnénk egy egész Földet átfogó hatalmas pofont, mint például egy koronakitörést (sokszor hatalmasabb, mint a napkitörés, tessék csak utána olvasni a következményeiről). A fórumon nem régiben kibontakozott eszmecsere is némiképp kapcsolódik ehhez, mely a Balaton vízállását taglalta. Nem kívánok állást foglalni, és nem is érdekelnek az okok, hogy partfeltöltés, vízleengedés, vagy épp az eső hiánya miatt ilyen alacsony a víz, az biztos, hogy a csapadék hiány is szoros kapcsolatban van az ember természetre gyakorolt pusztító hatásával, és akkor már megint oda lyukadunk ki, hogy közvetlenül vagy közvetetten az ember a felelős a vízállásért…
Hú de jól elkalandoztam, na de térjünk vissza a szombati szörfözéshez. A délelőtti órákban nem fogadott túl sok szél minket. Pontosabban, amikor megérkeztünk pont elég volt, Gyuszi vízen is volt már. Eredetileg Györökre készültünk, de az iránya nem olyan volt, mint amit írtak, és ezért oda pont nem fújt be, ezért kötöttünk ki Fenyvesen. Gyuszinak hiába integettünk, kiabáltunk, nem sikerült felhívni magunkra a figyelmét. Csak szörfözött, nem foglalkozott semmivel, és igaza is volt. Fújt, és kész. Összeszereltük a szokásos vitorlasort: 7.0, 5.5, 4.7. Ha erősödne, eggyel kisebbre tudunk váltani. Mire összeszereltünk, legyengült. Érkeztek a többiek is lassan. Gyuszi pedig kitalált a vízből. 11 óra körül lehetett, ő már korán lent volt, így kiszörfözte magát, és egyéb kötelezettségek miatt is elköszönni kényszerült. A napot elnézve utólag, mindannyiunk közül ő volt a nap nyertese, már ami a szélerősséget illeti. Mindenki összeszerelte a legnagyobb cuccát és vártunk, hogy erősödjön. Endru bement tesztelni, de nem volt elég a szél. Jó másfél két óra múlva kezdett el csak magára találni a szelecske, a banda vízre szállt, hogy kihozza a legtöbbet a napból. Pöffvadászat volt a javából, messzemenően elmaradt az előrejelzéstől – ismételten. Hol siklottunk egy távot oda, majd visszafele álldogálás, hol a másik irányba történt mindez. Félve ugyan a leakadástól, de elkezdtem jibe-ot gyakorolni. Azt az instrukciót kaptam a mesteremtől (Endru), hogy először csak az ívhúzásra koncentráljak. Ne féljek sebességet adni háromnegyedben, menjek bele nyugodtan. Már Fuertén elkezdtem ismerkedni ezzel az érzéssel, de ott féltem, bátortalan, bizonytalan voltam, de azért ott is belementem párszor fullspeeddel. Itt a hazai terep nyújtotta biztonságban nyugodtan tudtam arra koncentrálni, amire kell. Ha épp kifogtam egy pöfföt, adtam az érzésnek, és beleszántottam bátran az ívbe. Egyedül a leakadástól paráztam, ahogy ezt már mondottam. De szerencsére nem hoztam össze egyet sem. Aztán a szelecske kicsit visszavonult, mi pedig kollektíven kivonultunk a partra. Elmentünk enni egy jót a büfékhez, onnan figyeltük a szélerősség alakulását. Sok kite-os volt a vízen, közülük sok volt a kezdő. A szörfösök hol siklottak, hol nem, hozták az addigi statisztikát. Kaja után épp visszamenni készültünk, amikor megláttam TJ-éket, már harcra készen beöltözve, kite előkészítve. Mi visszamentünk, és ugyanazt műveltük, mint korábban. Mire TJ beért a vízbe, a szél kezdte megadni magát. Mondtam is neki, hogy amikor ő jön, a szél megy. Ő a szélmumus. Ismét szünet következett, bent bandáztunk a vízben, nem csúsztunk. Arra vetemedtem, hogy elkértem Endru 7.0-a 2 camberes cuccát, és azzal kezdtem el próbálkozni. Pici lány nagy vitorlával. Kívülről szemlélve elég viccesen nézhettem ki, de működött a cucc a kezemben. Engem elvitt ebben a harmatgyenge szellőcskében, siklottam vele, és nem tűnt nehéznek. Elégedett voltam ezzel a kombinációval. Akkor volt egy kicsit nehéz a rigg, amikor megfordítottam, és át kellett rántani a cambereket, de könnyen átfordulnak, így indulhattam vissza a másik irányba. Mély vízben nem vállalnám be, nem tudnám kiszenvedni a vízből wassernál… Ez így jó volt bohóckodni, elégedett voltam, hogy egyáltalán el tudtam vele indulni, az meg, hogy bepapucsolva siklottam, minden elvárásomat felülmúlta. Szerencsére kicsit visszafújt a szél, úgyhogy még jutott egy kicsi a saját cuccommal. Nem mondanám, hogy elfáradtam, kicsit éreztem az izmaimat, de nem szörföztük hullára magunkat. TJ-ékkel másnap közösen indultunk Fertőre, így időben eltettük magunkat, mert másnap is korán kelés várt ránk…
