A hétfői szélre már jó előre készült mindenki. Közös bandázást beszéltünk meg Fenyvesre, heten, mint a gonoszok összegyűltünk a reggeli órákban. Mire befutott az utolsó ember, nagyjából megszületett már a döntés, mely szerint odébb kell állnunk, mivel Fenyvesen, 0, azaz nulla szél fújt, miközben az aktuális szélállás szerint a keleti medencében 4-es, 5-ös szél dübörgött. Miután mindenki befutott, hat autóval, heten elindultunk konvojban kelet felé a déli parton. Első körben becéloztuk Boglárt, ha netán ott sem lett volna elég szél, én azt mondtam, addig megyek, amíg szörfözésre használható szelet nem találok. Nem fogom a drága szabadságomat elpazarolni. Okosan kell gazdálkodni vele, nagyon limitált a keret… Felhívtuk Stefant, és ledöcögtünk hozzá a Partvilla frissen nyitott szörfkölcsönzőjébe. A hely varázslatos, igényesen kialakított, kellemes környezet, zárt parkoló, és a spot nyújtotta lehetőségekkel is elégedettek voltunk. Tágas placc áll rendelkezésre a szerelésre, heten nagy vitorlákat szerelve lazán elfértünk. A kölcsönzőben szemrevételeztem a cuccokat, igényes, minden igényt kielégítő paletta közül tud választani a kezdő, és a haladó szörfös is. Minden elvárásnak megfelelő deszka és vitorlaméretek állnak rendelkezésre. A vízben ugyan be kell gyalogolni a vízállás alacsonysága miatt kb. 50 métert, de utána biztonságosan szörfözhető vízmélység, kicsit beljebb mélyvíz van. A srácok nagy szkegekkel voltak, amikkel Fenyvesen elképzelhetetlen lett volna a homokpad és part között csúszni, itt gond – és leakadás – nélkül elmentek vele. Ők 6.X-8.X méretű vásznakkal tudtak menni, nekem 5.5-et kellett bevinnem. Mivel véleményem szerint még így is a szélsáv szélét kaptuk el, kellett volna még egy kicsit keletebbre menni, nem tudtunk folyamatosan siklani. Én kicsit meg is szívtam, mert nem volt nálam a nagy deszka, így csak a 80 literre tudtam rárakni az 5.5-et, ami kicsit sok volt rá. Az első sessionben azzal küzdöttem, hogy ne legyen a deszka orra folyamatosan búvár üzemmódban. Nehezen tudtam csak megsiklani, sok volt az álldogálás, csak a pöfföket tudtam kihasználni siklásra. De a fiúk közül sokan voltak hasonló helyzetben, szóval, nem csak a deszka volt kicsi, hanem a szél sem volt mindig elég. Másfél-két órás etap után fújtunk egyet, na meg persze gyengülést tapasztaltunk a szél erejét illetően. Hangulatos nyugágyakban, pihenő székekben helyezkedtünk el, ment a viccelődés, bolondozás, az elemózsiák közösbe dobása. Sokat nevettünk, a nap is ki-kisütött néhány percre a felhők mögül. De alapvetően nem volt meleg, kellett a hosszú ruha is a vízben, bár a keményebben shortyban nyomták. Egy órát lazíthattunk, amikor is elkezdtünk visszaszállingózni a habok közé. Én hezitáltam, nem tudtam, hogy van-e kedvem még visszamenni, a búvár üzemmód elvette a kedvemet. De úgy döntöttem, hátrébb rakom picit a gyököt, 1-2 centit, hátha úgy nem nyomja le annyira a vitorla a deszka orrát, és láss csodát bejött a tuti. Néhány milliméter, centiméter állítás mennyit számít! Ha ezen előbb gondolkodok, már az első roundban is könnyebb dolgom lett volna, de hát hülye az, aki a saját kárán tanul – ahogy apukám mindig is mondta :). Jobban is ment a dolog, könnyebb volt megsiklani a határeset szélben. De azért határozottan kellett volna a nagyobb deszka. Azért küszködtem, míg nagyobb decsóval tudom, hogy lazán, erőlködés nélkül tudtam volna megsiklani. Ezért hát, amikor láttam, hogy Endru feladni készül aznapra a dolgot, elkértem tőle a deszkáját, ráraktuk a vitorlámat, és voilá, pity-puty siklottam. Álom az a deszka, ezt már megállapítottam Fuertén is, de ismét erre a következtetésre jutottam. Mentem pár kört, mert már energiáim lemerülőben voltak. A második etap után is összegyűlt a csipet-csapat szusszanni egyet. Nagyon élveztem ezt a csapatépítő szörfözést. Mindenki laza üzemmódban nyomult, összejött a banda, úgy érzem. Szépen lassan mindenki szétszedte a cuccát, felváltva távoztunk el, majd visszatértünk a bázisra, miután összecsomagoltunk. Aztán apránként elszállingóztak a riderek, de senki nem sietett, kellően elfáradtunk, hogy belassuljunk. Mi utolsóként hagytuk ott a plage-t. Nem voltam maximálisan elégedett a nappal, de kihoztam belőle a tőlem telhető legtöbbet.
