Fuerteventura első körben csalódás volt. Értsd: első héten. De szerencsére a 2. hét kárpótolt mindenért! Na de kezdem az elején. Minden saját szervezésben történt. Nem kevés időm és energiám ment rá, mire felkutattam a számunkra legideálisabb dolgokat. 3 főre nehéz szállást találni. Repjegyet tavasszal foglaltam Lauda bácsi társaságánál, így kedvező volt. Késő tavasszal, és nyáron jelentősen megemelik az árakat, ezért érdemes időben foglalni. Szállást először magán úton kerestem, magán apartmant. De mivel a magán apartmanosok azt kérték, hogy utaljam át a teljes összeget, ez túl kockázatosnak tűnt, így inkább biztonságosabb utat választottam, és a thomascook-on keresztül foglaltam szállást. Így irodán keresztül ment, és az osztrák szolgáltatást ismerve nem kellett aggódnom, hogy le is lesz foglalva. Autót is neten keresztül béreltünk. Minden simán ment. A repülőút kicsit hosszú, de a személyzet hozzáállása és a szolgáltatás minősége elfeledteti ezt, kiemelném, mennyire pöpec volt minden. Az étel finom és igényes volt, a magyar gépeken felszolgált ételekhez és csomagoláshoz képest ez egy úri vacsora volt. Italt többször adtak, kérésre külön is, nem az volt, hogy kaptál egy pohárral, aztán fogd be a szád 3 órára. Az út kétharmadánál pedig kis csomag sanck-et kaptunk, nem győzöm hangsúlyozni, hogy repülőn ilyen minőséggel és szolgáltatással még nem találkoztam. Azért is választottuk ezt a légitársaságot, mert nagyon kedvező a szörfcucc szállítása, darabonként 50€, ami azt jelenti, hogy mi csináltunk 3 deszkából, 4 vitorlából, 3 árbocból, és 2 bumból 2 darab majdnem 30 kilós pakkot, és ennek az ára 100€. Fontos, hogy darabokat néznek, tehát ha a két deszkát nem kötöztük volna egybe a bumokkal, akkor 3 csomagnak számított volna. És a limit 30 kiló. A kitecucc szállítása ennél még kedvezőbb: 25€, de ha golfcuccnak álcázza az ember, akkor ingyenes ;) (15kg-ig). Vagy ha búvárcuccnak, 10 kilóig. De nem adok tippeket… ;). A bőrönd súlyát szigorúan veszik, így logisztikáznunk kellett a kézipoggyász és a szörfzsákok között, mert kicsit túlsúlyosak voltunk. Törölközőket, trapézokat átpakoltuk a bag-ekbe, némi ruha került a kézipoggyászba, és meg is oldottuk a problémát. Vicces volt, ahogy hárman, nyitott bőrönddel pakolgatjuk ki a dolgokat.
A szállásunk a Morasol aparthotelben volt Costa Calmában. Este 9 után értünk oda, a foglalás rendben volt, megkaptuk a szobát, és kérdeztük, hogy hol van ilyenkor nyitva bolt, mert nincs még vizünk sem, erre a portás kihozott nekünk 2 üveg vizet és 1 üveg bort. Kedves, vendégszerető, segítőkész népség. Rögtön belefutottunk egy pizzafutárba, le is csaptunk rá, kaptunk szórólapot, és 1 óra múlva ehettük a pizzánkat, ami szintén nagyon finom volt, így a nyaralás alatt többször megismételtük ezt a vacsoratípust. Ezenkívül esténként mindig varázsoltam valami gyors, de finom meleg ételt az asztalra a srácoknak. Különböző ízesítésű pasta-kat (milánói, fokhagymás-paradicsomos, tejszínes-rákos), paprikás krumplit, tojást mindenféle elkészítésben, stb. Minden olyan tökéletesen alakult, hogy szükségszerűen kellett lennie valahol valami bibinek. Másnap meg is találtuk, mi volt az… Costa Calmától néhány kilométerre található a két René Egli kölcsönző. A közelebbi az Egli 1, a messzebbi az Egli 2, mily meglepő ;). Mindkét kölcsönzőben dolgoznak magyarok, bár az 1-esről már csak akkor értesültünk, amikor hazajöttünk. Az 1-es kitekölcsönző is, és itt lehet csak kite-ozni, a 2-esnél csak windsurf az engedélyezett. A saját cucc előnye nem csak az olcsó szállítás a horror drága bérléssel szemben, hanem az is, hogy nem vagyunk helyhez kötve, lényegében az egész sziget egy nagy spot.
Szombat reggel felfedeztük a boltokat, beszereztünk némi utánpótlást, és az Egli 2-t céloztuk be. Ott dolgozik Ádám, akit azonnal megkerestem, előtte már írtam neki face-en, felvettük a kontaktot. Ellátott minket helyspecifikus jó tanácsokkal, merre hogyan fúj a szél, hol erősebb, hol gyengébb, homokpadok, high tide, stb. A szél fújt, mocskosul. Én 72L + 3.8-cal kezdtem, majd átszereltem 3.2-re kb. 1 óra után, mert sok lett a másik. El kell mondanom, hogy a leggyakrabban használt méret nekem a 3.2-volt, a srácok ezalatt elbírtak a 4.7-el, ők ezzel mentek a legtöbbet. Más viszonyok vannak, mint itthon. Míg itt elég, ha egy mérettel a fiúk alá szerelek, ott ez két méretet jelentett. És vígan elvoltam a legkisebb vitorlámmal, sőt, délutánra az is sok lett. Délutánig folyamatosan erősödött a szél. És mivel addigra el is fáradtam, és sok is lett, inkább jól kiszörföztem magam előtte, amíg tudtam menni. Egli 2 első nap után hatalmas csalódás és kudarc. Rengeteg esés, sérülések, nem sok sikerélmény. A szél olyan pöffös, hogy ha eddig valaki itthon elképzeli a legpöffösebb szelet, amiben valaha volt, na ezt szorozza meg hárommal. Akadályozó tényezők közt az alábbiakat tudom felhozni mentségemre: böszme pöffös szél, szlalomozni a kezdők között, őket elkerülendően a mélyebb vízben küzdelem a hullámokkal, vagy a csopi vízzel wassernál, folyamatosan a homokpadok változását figyelni, épp mi került víz alá, hol lehet menni, ahol nem ér le a szkeg. Szemben állva a parttal balkéz irányába rézsutosan lehet kifele rájdolni, de mivel a homokpadok is arra nyomulnak be a vízbe, ezért ügyesen, élesedve megoldható, hogy szinte folyamatosan partközelben szörfözzünk. Na, nekem ezt az első pár napban annyira nem sikerült akceptálnom, a fiúk egy kis gyakorlás után szépen belejöttek. A víz és a környezet nekem nagyon tetszett, a víz színe ámulatba ejtett: a sekélyebb részeknél csodás türkiz, bejjebb pedig ijesztő mélykék. A várakozásokkal ellentétben nem olyan sós, mint mondjuk az Adria. Néhány nap után már nem is vettük észre, hogy sós lenne. A hőmérséklet pont ideális volt, nappal 30 fok körül, napozásra is tökéletesen alkalmas, nem fáztam. Shorty kell a vízben, bár amikor először mosta a hullám a lábfejünket, kicsit kétségbe estünk, hogy erre a hőmérsékletre hosszú ruha kellene. De végül pozitívan csalódtunk, hogy elég a rövid ruci. A nap ennek ellenére nagyon erős, be kellett ruháznom egy 50-es naptejre, mert a 30-as többszöri ismétlésre sem nyújtott megfelelő védelmet, első pár napban rommá égtünk shorty mintára ;). Első 3 napban 30 csomó feletti fuvallatot kaptunk erős pöffökkel. A magam részéről újra kellett értelmeznem a szörfözés fogalmát, olyan volt, mintha idáig csak bohóckodtam volna valami deszkán, valami vitorlákkal, és ettől marha boldog voltam. Hát itt kicsit keményebb kiképzést kaptam. Az Egli 2-n, aki megállja a helyét, az már tud valamit. Helyi srácok cuccaiból levont konklúzió: elég egy nagy, 100liter körüli deszka (ezt most pasik tekintetében értem), meg 2, max. 3 vitorla, de inkább 2. Mindenki nagy deszkával nyomult, a hely adottságai olyanok, hogy nem kell a kisdecsó. Sokat szívtam a kis deszka miatt, én csak ezt vittem, így áldás volt, amikor 2. héten mentem Endru nagy deszkájával, illetve az ő 80L-vel, amit ő szintén nem nagyon vett elő.
További spot és sziget ismertető hamarosan!
