Olyan mértékű unalom és hullaszag van az időjárásban, hogy csak tikkadok. Gondolom mindenkinek az agyára ment már ez a hőség. A múlt szombatra írt várva várt szelet elfútták. Pénteken Balcsi fele jártunk este, amikor kezdett jönni a vihar. Már megint túl korán érkezett. De akkora szél nem előzte meg, hogy érdemes legyen összeszerelni miatta. Aztán vártuk, hogy az egész héten előre jelzett szombati napból mi lesz. Este még volt esély egy kora reggeli szörfözésre. Be is állítottuk az órát 4 órára. Jó korán volt, amikor csörgött, számítógép bekapcs, és néztük, hogy fúj-e a Balcsin. 2-es szél volt. Újabb óra alvás. Egy óra múlva még mindig csak kettes szél volt. Nem volt érdemes felkelni, és elindulni. Óránként néztük, aztán délelőtt lett, felkeltünk, de szél továbbra sem fújt sehol. A vihar este megjött, szél nem nagyon érkezett vele. Mert nem az történt, hogy éjszaka kifújta magát. Fél kilenc körül beszéltem TJ-vel, ők épp lefele tartottak Balatonra. Elkeserítettem, hogy sajnos nem fúj lent. Épp Velence mellett jöttek el, és bár a guru írta a szelet oda, akkor épp semmi nem volt. Elindulunk mi bárhova, ha van értelme. De Velencére általában nincs. Olvastam fórumon, hogy végül nagy cuccos téma volt. Nem lett volna kedvem küzdeni a hetessel, attól csak felment volna bennem a pumpa. Annyit nem ért volna.
A helyzet ezen a héten is hasonló. Péntekre írja a délit Fertőre. Már ábrándozom, milyen jó lesz ismét csusszanni, száguldani a kicsikémmel. Ezen kívül ki szeretném próbálni Endru deszkáját is, meg a kis deszkáját is, ami 74 liter. Elvileg még az sem süllyed alattam, és már nem kell, hogy fel tudjam rajta húzni a vitorlát. A wassert kell erőltetnem, hogy ujjgyakorlatként menjen. Bár múltkor már tök jól ment, remélem azóta nem felejtettem el ;). Sajnos még mindig sok a küzdelem ebben a tanulási folyamatban is. És ha ezt letudom, akkor is folyamatosan tanulnom kell. Folyamatban van ugyebár a perdülés, majd abból a jibe elsajátítása. Amíg nem megy biztonságosan a wasserstart, és nem tudok nagy siker százalékkal jibe-olni, nem lesz nyugtom. Bár azt hiszem, ha fújni fog, akkor nem a fordulás gyakorlására pazarlom az időmet. Ride-olni szeretnék ezerrel, boldogság hormonoktól szétfeszülve, deszkákat tesztelni. De ez utóbbi sem olyan fontos. Csak azután, hogy mentem pár kört, és feltöltődtem sebességből. Aztán ha bejönne valami használható szél a szombatra jelzettből, akkor másnap is lehetne csapatni.
Mostanában a szélmentes időszak miatt volt időm gondolkodni hülyeségeken és nem hülyeségeken egyaránt. Hülyeség, de gondolkodtam rajta: ha úgy adódna, hogy elragad magával a kaszás, akkor hova szeretném szétszórtatni a hamvaimat. Igazából nem szeretném, hogy elhamvasszanak, de a kicsi kis testecskémet egészben csak temetőbe temethetik – gondolom. Így, ha azt szeretném, hogy vízhez legyen közöm a másvilágon, hamvasztatnom kéne magamat. Számolgattam, kutattam az emlékeim között, melyik a kedvenc helyem, de nem sikerült egyértelmű döntésre jutnom. Talán Fertő vezet egy hajszállal. Ott voltak nagyobb sikerélményeim, a nagyobb mérföldkövek oda kötődnek. Fűzfő volt a konkurencia, mert kezdetben oda jártam többet, és szerettem ott lenni, meg a Balaton szebb táj számomra, mint a Fertő. Aztán azt hiszem, az adta a finish győzelmet Fertőnek, hogy ott ismertem meg Endrut. Amúgy a szerveimet simán felajánlanám, ha ez megmentené valaki életét. De nem kell aggódni, nem tervezek elpatkolni.
A másik agyalásom, ami már szinte napi szinten visszatér, és talán nem a hülyeség kategóriába tartozik, hogy tök szeretnék tanítani. Természetesen szörfözést. Leginkább gyerekeknek, és csajoknak. De persze nem diszkriminálom a pasikat, csak úgy gondolom, egy pasi nem tőlem akarna tanulni, mert a pasiknak az derogál, ha egy nő BÁRMIBEN jobb náluk. Attól már lúzernek érzik magukat, és amúgy sincsenek az önbizalom piramis csúcsán. Sokan csak játsszák, hogy mennyire magabiztosak, közben meg másokon uralkodva kompenzálják a bizonytalanságukat. Na mindegy, ez nem tartozik a tárgyhoz, csak hogy értsétek, hogy nem nekem van bajom a férfiakkal, hanem nekik a nőkkel. De persze őket is szívesen tanítanám. Konkrétan ég bennem a vágy, hogy oktassak. És jó tanító néni típus vagyok, ez már bebizonyosodott. És lelkesíteni is tudok rendesen. Ahogy beszélek a szörfözésről, kevés az az ember, akinek ne fusson át az agyán hatásomra, hogy ez milyen jó is lehet, és szívesen kipróbálná. Aztán elakad a második gondolatnál, hogy azért ez nehéz sport. De kajakra jó hatással lennék a tanítványomra. Ha pedig épp megrekedne, mert valami nem épp úgy sikerül, ahogy elképzelte, átlendítném a krízisen. Ahogy engem is átlendítettek már sokszor, akár egy kommenttel itt a blogban, akár személyesen az ismerőseim. Mindenesetre szívesen átadnám azt a sok mindent, amit én kaptam, amit magam tapasztaltam, és ami nap mint nap szabaddá, boldoggá tesz!
