2011.08.15. A mostani eset mindenkinek ismerős lesz. A guru egy hete írja keddre a jó kis északnyugati szelet. Persze egy héttel korábban nem tervez még senki semmit, mert tudjuk, addig még ezerszer módosulhat. Leveszi, felrakja, gyengíti, visszaerősíti. 3 nappal korábban már játszadozol a gondolattal, ha ez így marad, akkor hogy is legyen. Rabszolga sorsú ember lévén komoly szervezési feladatot jelent olyan kombinációt kitalálni, hogy a munkahelyről is el tudjak szabadulni, és érdemes legyen elindulni, hogy maradjon még szél, mire leérek – bárhova. Aztán figyelembe kell vennem, hogy épp hol írja jobban a szelet: Balcsi vagy Fertő (Velencére elvből nem megyek, a sok szívás miatt, amit anno átéltem, még pedig, ha nem tudok egész napra lemenni, a délutánra nincs értelme alapozni, úgyis csak szívás lesz belőle. Ha pedig egész napom van szörfözni, akkor sem Velence lesz a célpont, mert ha ott fúj, akkor Balatonon is fúj). Két nap a szélig: hirtelen eltűnik az előrejelzésből a 12-14 csomóra írt szél. Addigra már állt a stratégia, mikor pakolom be a kocsit, mikor jövök el a munkahelyről, mikor indulok a kiszemelt spotra. Teljes csalódottság. Ennek ellenére ott belül, legmélyen tudom, hogy ebből lesz valami, csak épp pillanatnyilag nem lehet tudni, hogy mi. De volt már arra is példa, hogy csak úgy hipp-hopp eltűnt a szél, és nem is rakták vissza. Ebben az esetben is kétesélyes a dolog: vagy nem fúj valóban, vagy bár levették, mégis bejön az, amit eredetileg írtak. Maradjunk a jelenlegi helyzetnél. Lecsökkentették a szelet a portálok. 1 nappal a kiszemelt nap előtt teljes tárgytalanság uralkodik el az elmémen. Reggel már letettem a szörfözésről. Napközben azonban a magyar időjárás oldalakat tanulmányozva ismét felcsillan a remény, csak nem másnapra, hanem aznap estére. A front már este megérkezik, nekem pedig rugalmasan módosítanom kell az előre gondosan, aprólékosan eltervezett tervemet. Le kell lépnem egy nappal a tervezett előtt időben a munkából, be kell még pakolni a kocsit, át kell öltöznöm. Ez utóbbi két tevékenység nagyjából egy órát vesz igénybe. Aztán oda kell még érnem a tetthelyre, össze kell riggelnem. A munkából való lelépés sem olyan egyszerű, mert megfelelően kell gazdálkodnom a munkaidőkeretem adta rugalmassággal. Aki nem adta el a lelkét multinak, az nem is érti a plusz órák gyűjtögetésének hobbiszerű űzését szörfözés céljából történő lecsúsztatás érdekében. Ennek is megvan a maga szépsége. Takarékoskodásra, megfontolásra, és optimalizálásra nevel. Optimalizálni kell a döntéseket, mik azok a szelek, amikre érdemes áldozni, és mi az, amiről kell tudni lemondani. Figyelembe véve a veszteség kockázatát. Azaz, minimalizálni a bebukás lehetőségét, magyarán biztosra menni, hogy ne pazarlásba menjenek a kemény munka árán felhalmozott percek, pecekből lett órák. Több napnyi többletet még soha nem sikerült összegyűjtenem. :) Mindeddig irigyeltem azokat, akik vállalkozók, vagy egyszerűen valami oknál fogva olyan helyzetben vannak, hogy bármikor rá tudnak menni a szélre. De rájöttem, hogy nem biztos, hogy boldogabbak attól, hogy minden szelet meglovagolnak. Nem okozhat akkora élvezetet, mint nekünk, rabszolgáknak, amikor eljutunk szörfözni. Mert amiből kevés van, vagy kevésszer adódik meg, azt sokkal jobban értékeli az ember. Ha minden alkalommal mehetnék, amikor fúj, akkor nem lenne annyira különleges. A másik dolog, ami emeli a szörfözés örömét, az a megosztás. Megosztani az élményt valaki olyannal, olyanokkal, akik önzetlenül örülnek a sikerednek. Vagy csak egyszerűen osztozni velük az élményben. Amikor egyedül jártam csusszanni, akkor is nagyon örültem magamnak, az élménynek, a fejlődésnek. De amióta van kivel megosztanom, aki segít, tanít, támogat, és velem együtt örül a sikereimnek, azóta kevesebb csúszással is beérem, mert nincs annál jobb, mint amikor jön szembe, és kiabálunk egymásnak. Persze nem kell, hogy ez az ember párja legyen, egy jó barát, vagy több jó barát is ugyanazt tudja nyújtani. A hangsúly a megosztáson, és ennek az őszinte megértésén, átérzésén van.
