Szerdán tréfás kedvében volt az időjárás. Reggel szakadó esőre ébredtünk Balaton környékén. Majd tovaszálltak a felhők, és őméltósága megmutatta ragyogását. Tikkasztó meleg kerekedett. Előrejelző portálok nélkül is megjósolható volt, hogy itt bizony szél lesz délután. Csak kérdés, hogy mekkora, és mennyire tartós. A biztonság kedvéért azért rápillantottunk az összes honlapra, mégis ők mit gondolnak, mi lesz… ;) Mindezek tudatában délután lecsorogtunk Balcsi déli partra. Útközben felhívtam TJ haveromat, akik épp oda tartottak, ahova mi is. Ígéretes látvány fogadott minket a vízparton, Endru ötöst szerelt, én pedig először átöltöztem neoprénbe, hogy ne fázzak. Épp csak összeraktam a deszkát, jöttek a viharfelhők, rázendített az eső. Jó fél óráig esett, és kezdtük feladni. Endru egyre többet mondogatta, hogy ezt elmosta az eső. Ám a túlparton határozottan világosodott. Ismét felcsillant a remény. Az eső lassan alábbhagyott, és befutottak TJ-ék is. Endru összerakta a hetest, mert egyértelműen gyengébb lett a szél. Én bementem az ő ötösével, mert lusta voltam összeszerelni a sajátomat, már csak azért is, mert ha rádurrant, akkor úgyis össze kell raknom a négyhetet, átszerelni pedig utálok. Pillanatok alatt leszívta az erőmet a vitorla. Amikor beakasztva papucsban siklottam, akkor már jó volt, de addig küzdés eljutni vele. Kiemelni a vízből, elindulni, jó húzása van, de nehéz beakasztani magam. Küzdöttem vele elég rendesen. Viszont gyönyörűeket siklottam. Iszonyat könnyen élesedtem, nem fogyott el az erő belőle. Amikor a sebességet nem találtam elégnek, megengedtem háromnegyedbe. Legutóbb arról számoltam be, mennyire be voltam feszülve a kis deszkámmal ezen a hullámos terepen. Boldogan jelentem, hogy azóta jobban megismertük egymást, kezd elmélyülni a kapcsolatunk, és már én irányítom a deszkát, nem ő engem. Kellett hozzá a múltkori Fertőn csusszanás, az sokban hozzájárult a biztonságosabb „úttartáshoz”.
Kb. háromnegyed órája lehettünk bent, amikor rápöffentett a szél. Sok lett az ötös. Ki akartam menni, hogy összerakjam a 4.7-et, tovább Endrunak kellett az ötös a hetes helyett. Összekaptam magam, és kijutottam a partra. Abban a pillanatban elkezdett szakadni az eső, és a szél ismét elállt. Az időjárás játszadozott velünk. Vagy nevezhetjük technikai szünetnek is. Endru is kikötött. Behúzódtunk esőmentes helyre (értsd a nyitva hagyott férfi mosdó, mert a nőit bezárta a wc-s néni, ezt is csak azért hagyta nyitva, mert láttam, hogy épp be akarja zárni 5 órakor, és ki van írva, hogy hétig nyitva, és rákérdeztem, hogy nem hétig van nyitva? Mire az a válasz jött, hogy mit csináljon ő itt hétig? De ennyi elég volt ahhoz, hogy ne zárja be) Várakozó álláspontba helyeztük magunkat. Közben elkezdett visszaerősödni a szélike, így Endru elride-olt az ötössel, meg az én decsómmal. 20 perc múlva elállt az eső. Előkaptam a kocsiból a kisvityót, összedobtam. Intettem Endrunak, hogy jöjjön ki, kéne a deszkám. Lecseréltük a vitorlát, és már indulhattam is. Ez volt az én menetem! Tökéletes volt a szél erre a vitorlára. Vagy a vitorla a szélre? ;) Száguldottam el a strand előtt, majd a nádas előtt a messzeségbe. Már kényelmesen éreztem magam a deszkámon, el tudtam lazulni, és csak élveztem a sebességet. Új kedvenc cucc kombinációm lett! Tökéletesek a méretek, nagyon kényelmesen érzem magam. Szememmel lázasan kutattam, elemeztem az elém bukó hullámokat, hogy fel legyek készülve a hatásukra. Egy-egy kisebb ugratást is összehoztam, persze önszántamon kívül, de kezd megjönni a kedvem ehhez az ugrálós témához. Nem merészkedtem túlságosan el messzire, de legközelebb már bátrabb leszek, és hosszabb ride-okat fogok csinálni. De jól is tettem, mert két kör után kezdte magát megadni a szelünk. Hipp-hopp azt vettük észre, hogy már nem is lehet siklani benne. Ekkor jött egy újabb fejlövés, hogy mire is lehet jó a kis szél? Hát kis szeles fordulót gyakorolni. Így elkezdtem próbálgatni a perdülést. Elméletben természetesen tudom, mit kell csinálni. Összesen négyszer tudtam csak megpróbálni, mert a szél elállt. Úgyhogy kollektíven kivonultunk a vízből.
Szétszerelés és átöltözés után a kapucnis, ázott egér fejű szörfösöket a gyomruk szólította meg. TJ-ékkel beültünk harapni valamit az éjszakai élettől pezsgő bazársoron. Iszonyatosan megkívántam a sült kolbászt. Némi családi vita kerekedett is belőle, drága uram nehezményezte, hogy miért kívánom más kolbászát… :P Toltam egy fél kolbit rengeteg mustárral, steak burgonyával, kenyérrel. A parton lemenőben volt a nap, aranyra festette az ég alját és a felhőket. A természet is megnyugodott a nap végére, kellemesen langyos, szélmentes esténk kerekedett. Belefeledkezve a baráti beszélgetésbe ránk esteledett. Kellemesen elfáradva, de tele hassal indultunk haza a fekete éjszakában.
