Ígértem még egy utolsó beszámolót. Lisszabonban járunk. Bámulatos főváros. Hatalmas. Nem tudtam felfogni a méreteit. Navigációs kézi készülék nélkül elveszik az ember. Különböző stílusokban épült városrészek, monumentális épületegyüttesek ejtették ámulatba a figyelmemet. A modern negyedben tényleg futurisztikus épületek, építmények fogadják a látogatót. Ott ível át a benyúló öböl felett a Vasco da Gama modern hídja, ugyanilyen nevű torony magasodik a parton, és fehér kapszulás libegő halad a part mentén. Tippjeim szerint business negyed kapott helyet itt, és a lakások, lakóházak is természetesen modern, tiszta stílusról árulkodnak. A belváros szintén imádnivaló. Jó kis sétát lehet tenni, nem tipikus mediterrán város, inkább úgy mondanám keveredik a mediterrán hangulat a shoppinggal és kulináris élvezeteket nyújtó megannyi étteremmel. Érdemes beülni egy vacsorára, pontosabban a turistákra vadászó invitáló főpincéreknek elég nehéz nekem mondani. De az esti lemenő nap nyüzsgésében a járókelők forgásában különleges élmény elfogyasztani egy tengeri herkentyűs frissen elkészített vacsorát.
A főváros központjától nyugatra indulva végig autózhatunk Lisszabon külvárosaiban, ha elkezdjük keresni Guincho-t. Ez egy nagyon népszerű strand, windszörf wave world cup-ot is rendeznek itt. A part bámulatos, a portugál partok esetében megszokott magas sziklák és homokos partok váltogatják egymást. Parkolóhelyet a későn érkezők csak nehezen találnak. Vagy mázlisták ;). A víz itt sem több 18-20 foknál. És a fürdőzést a vízbe kicsit bejjebb hatolva akadályozzák a wave szörfösök. Nekem sikerült szembe néznem egy deszkával, a vállamat és kicsit a fejemet érte el, de az egész karom lezsibbadt a találkozástól, pontosabban nem éreztem. Kölcsönző akkoriban nem volt, azóta már lehet, hogy telepítettek oda, szóval érdemes cuccot vinni, mert anélkül az ilyen spotot kedvelő szörfös csak szívja a fogát, és sajnálkozik. Igazából nem tudom szavakba foglalni azt a szépséget, amit ott befogadott a szemem. Nem lehet betelni ezzel a tájjal. Ugyanaz a kérdés pörgött a fejemben újra és újra: én tényleg ilyen csodás helyen vagyok? Ha képeket néztek a neten, már az is önmagában bámulatos, és a hely varázsáról árulkodik. Ezt szorozzátok fel… nem is tudom mennyivel, jóóó sokkal. De inkább javaslom, hogy látogassatok el oda, mert Portugália elnyeli az utazót. Sajnálatomra az északi borvidékek kimaradtak ebből az utazásból, de talán majd egyszer erre is sok kerül, amikor nem a szörfözés lesz az úti cél fő célja. /Na asszem ilyen nem lesz, vagy nagyon gazdagnak kell lennem ahhoz, hogy ne szörfözni utazzak el…/ ;)
Portugáliából hazatérve azon a nyáron sajnos már nem volt alkalmam szörfözni. Akkoriban nem ismertem annyi kölcsönzőt, mint amennyit most ismerek a Balcsi körül, és valahogy a neten sem találtam semmit. Pedig szél az fújt és az idő is jó volt, de autó híján nem tudtam csak úgy leugrani a Balatonra. Így következő évben állhattam csak újra deszkára. De erről egy következő bejegyzésben mesélek!
