A másnapi ébredés halál volt. Az ujjaimon kráterek, nem volt olyan négyzetcentiméter a testemen, ami ne fájt volna. Az izomláz új típusával ismerkedtem meg. Ez valami olyan mély izomfájdalom volt, amit még nem éreztem korábban. Ismét fel kellett állnom a deszkára. Ma már nem gyerekrigget kaptam. Egy kisvitorlával gyakorolhattam, és egy másik deszkán. Kicsit kisebb volt, mint a másik. De azért ezen is elfértem keresztbe-kasul. A napjaim úgy épültek fel, hogy délelőtt másfél órát bírtam, délután pedig már csak háromnegyedet. A bum megfogása ismét újabb fájdalmakat okozott, ekkor már késő volt felvennia kesztyűt, de annyi haszna volt, hogy nem romlott a helyzet. Biztonságosabban mászkáltam fel-le, gyakoroltam a fordulást, egyre kevesebbszer estem bele. Az élesedés olyan jól ment, hogy ki tudtam ott jönni, ahol bementem. Ezt én nagy dolognak éltem meg. Sőt, igényes megállásokat produkáltam. Jöttem, jöttem a part felé, és amikor már eléggé kint voltam, csak leléptem a deszkáról a térdig érő vízbe. Olyan elegáns volt! Ekkor úgy éreztem, képes vagyok bármit megtanulni, hogy olyan könnyű az egész. Elkapott a gépszíj, és ekkor már elég nyilvánvaló volt, hogy nem fogom abbahagyni, tudni akarom, mi jön ezután, milyen fejlődési szakaszok vannak. Hittem a tehetségemben, pedig lehet csak a megfelelő tanuló cucc okozta a sikereimet. Mindenesetre elég volt a folytatáshoz. Nem számított a rengeteg fájdalom, a sok gyötrődés, az élmény annál fantasztikusabb volt. A siklást meg akartam tapasztalni, nem halhatok ki úgy erről a világról, hogy nem lesz részem ebben az élményben, amiről mindenki ódákat zeng. Kb. 4 napot szörföztem Sagresben, amit nagyon élveztem.
Egy nagy surfcenterrel rendelkező spot található Lagosban. Lagos tengerpartja a Baywatchban látott hosszú partokra emlékeztetett. Kilométeres homokos tengerpartjai volt, ahol maga volt a mennyország sétálni, homokvárat építeni, vagy csak feküdni a még mindig hűvös vízben és élvezni a hullámzást, kagylókat, kavicsokat gyűjtögetni. Itt nagyobbacska hullámok voltak, ha jól emlékszem, part felé fújt a szél, de ez nem tuti. A kölcsönző nem engedte, hogy bemenjek, mert épp erős szél fújt. Így csak a fotózás maradt, és figyelni a szörfösöket. Ebből is sokat lehet tanulni. Lagos adott valami tengerentúli szabadság érzést. Voltak pillanatok, hogy nem hittem el, hogy ott vagyok. Egy ilyen gyönyörű helyen. Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Tovább autózva Spanyolország irányába Portimao is érdekes városka. Minden településnek megvolt a maga sajátos hangulata, és mindegyik magával ragadott. Azt hiszem eltévesztette a gólya a címet, mert tenger mellett érzem magam nyugodtnak, elönt a végtelen megnyugvás, biztonság. Nem hiszem, hogy bele tudnék unni a naplementékbe, és a tenger zúgásába. Minden tengerparti helyet azonnal magaménak érzek, és azonosulok a hangulattal. Lagoán áthaladva Carvoeiro volt az egyik úti cél. A helyiek szerint ugyanis itt található a Algarve legszebb strandja. Kis városka, apró utcákkal. Az egyik utca vége homokos tengerpartban folytatódik, ez volt a strand. Itáliai hangulatot árasztottak a házak, a város része volt a tengerpartnak, de lehet, hogy a part lett a városka része. Árnyék sehol nem volt, és ez a partszakasz is magas sziklák között feküdt. Tiszta, takaros, kulturált partja volt, de én nem szavaztam meg neki a legszebb part címet. A környéken kilátókat lehet felfedezni, sziklák között mászkálni, és mindenhonnan a végtelen, kék óceán pillant vissza ránk. Káprázatosak a vízből magasodó magányos sziklák. Itt már nem volt érzékelhető semmiféle légmozgási jelenség, forró, nyári hőség izzasztott. Carvoeiróban shopok sora kezdődik a strandról, klasz, turistás hangulatban nem bírtam megállni, hogy ne vásároljak. Van egy álmom. Egyszer a lakásomban szeretnék zászlókat kitenni minden olyan országból, ahol jártam. A legjobb az lenne, ha a zászlókat ott venném meg, ahol vagyok. Itt zsákmányoltam egy portugál zászlót. A göröggel együtt, amit szintén helyi szinten szereztem be első görög látogatásom alkalmával, már kemény két zászló megvan a falamra! :) Hiányzik még: német, osztrák, olasz, finn, svéd, dán, szlovák, szlovén, horvát, anno jugoszlávia, egyiptomi (ott nem kaptam zászlót, pedig kerestem). Az átutazásokat nem számítom, mert onnan nincsenek kulturális emlékeim. Itt kérném meg a tisztelt publikumot, aki esetleg jár az említett országok valamelyikében, és épp beleakad egy zászlóba, gondoljon rám, és hozzon nekem egy helyileg vásárolt zászlót. Megvehetném itthon is, de annak nincs története, az nem ugyanaz.
Egy utolsó felvonás erejéig visszatérek még egy wave spot beszámolóval a mesés Portugáliáról.
