Ez alább említett három, vagy inkább mondjuk úgy, két és fél alkalmam volt felkészülni külföldi szörftanulásomra. Az irányba vett úti cél Portugália volt. Minden privátba lett intézve: repülőjegyfoglalás, szállásfoglalás, autóbérlés a reptéren. Minden előre le lett zsírozva, nagy része neten keresztül. A repülő elrepített Pestről Lisszabonba, ott a reptéren már várt a lefoglalt kis verda, amivel 330 km megtétele után már a déli partok üdvözöltek Sagresben. Ez a bejegyzés egy kicsit tájleíró, kicsit spot bemutató, és kicsit királylány tanul szörfözni egyveleg lesz. Portugália déli részén Algarve tartományt mindenkinek ajánlom, nem csak szörfözés céljából. Jártam már pár helyen, de ez a táj egyértelműen vezeti a toplistámat. Hatalmas, meredek sziklafalak alatt az azúrkék tenger nyaldossa a gigantikus „köveket”, pontosabban az Atlanti óceán. Két acsarkodó szikla között apró homokos tengerpartok, kis ösvényeken lehet lejutni, és mind a látvány, mind a kaland elképesztő. Sagresben, az út végén az „End of the world” (világ vége) felirat fogad. És valóban: ott, az érintetlennek tűnő természet határán csak a végtelen óceán kacsint vissza rád. Miközben tudod, több ezer kilométerre Amerika integet. Félelmetes, de egyben felemelő érzés. Az amerikai álom nem is tűnik olyan távolinak. Álltam Európa legdélnyugatibb csücskében, és belemerültem fantáziám világába.
Sagresben az első reggel nagy meglepetéssel csengetett be az ablakon. Kinyitva, nem láttam mást csak köd, köd, köd. Akarom mondani, nem láttam semmit. Szél meg sehol. Pedig ez elég szélbiztos hely. Aztán kiderült, itt minden reggel így indul, aztán 10-re eloszlik a köd, meg a felhők, kisüt a nap, és beindul a szél. Úgyhogy a reggeli ébredés és szörfözés közötti időt ki lehet használni. Például: egy kis mezítlábas bemelegítő kocogás a hűvös homokban az óceán halk morajlását hallgatva csodákra képes.
A spot megtalálása nem volt egyszerű. Martinhal a hely neve, ahol egy nem túl nagy kölcsönző található. A tulaj monopóliummal rendelkezik, úgyhogy ő ott az atyaúristen. Ezért ügyesen kell vele alkudni az árról. A spot csodálatos: egy homokdűne magasodik a parton, ami picit lefogja azon a részen szelet, de nem érzékelhető szerintem. Elfújó szél van, ezért a víz tükörsima. Átszörfözhető távolságban van egy sziget, én ugyan nem jutottam át, de ki lehet ott kötni ;). Martinhal amúgy valami kialalkulóban lévő luxus nyaraló övezet, fullos villákkal, kertekkel, még épülőben lévő villácskákkal. Pontosítok, most néztem rá a neten, már kialakult luxusövezet. Egy hotelt is felhúztak azóta. Mindenesetre a tenger és a környezet mesés.
Az első deszkára állásom egy nagy start-on történt gyerek riggel. Rám kötöttek, vagyis a deszkára egy 25 méteres kötelet. Elmagyarázták, hogy törekedjek mindig az élesedésre, hogy ne sodródjak el. Nekem a 25 méter rövidnek bizonyult, tehetségem nem bontakozhatott ki korlátok között ;), így saját felelősségre leoldoztuk az akadályozó tényezőt. Azon a hatalmas tepsi deszkán könnyen ment minden. Persze potyogtam rendesen, de lényegében mentem jobbra, megfordultam, és mentem balra, miközben profi szörfösök rongyoltak mellettem. Az első etapom úgy ért véget, hogy hallottam, hogy kiabálnak. Hátranéztem, és ekkor észleltem, hogy bizony minden törekvésem ellenére, csúnyán besodródtam. Már így is végkimerülésig szörföztem magam, a kezem is szét ment. Kezdhettem gyakorolni a félkezes úszást, ekkor döntöttem el, hogy javaslom a szörfcuccal való úszásnem bevezetését új olimpiai számként. Első tevékenységem az volt, hogy belerúgtam a szkegbe, és elkezdtem vérezni. De ezt már csak a parton észleltem. Akár cápatámadás áldozata is lehettem volna, még szerencse, hogy ők nem kedvelik a 18 fokos óceáni környezetet… ;) (a víz fürdőruhában való úszkálásra enyhén szólva is hideg volt, jól jött a shorty) Amikor nagy küszködések árán partra értem, a másik lábfejembe beleállítottam a szkeget, így már két sebből véreztem. Nem baj, kemények vagyunk! :) Az első tengeres-szörfös élményem így végződött. A kezemről lejött a bőr, fogni, szorítani nem tudtam vele, és estére úgy éreztem magam, mint aki influenzás. Fájt mindenem, lángolt a testem: szörfbetegség. Reggelre pedig mindez olyan izomlázzá alakult, hogy nem akartam felkelni. De újabb szeles nap várt rám, és nem adhattam fel…
