Kedden szeles nap volt kilátásban. Annak rendje és módja szerint szabadságot vettem ki. Hétfő este felpakolva hazamentem szülőkhöz, hogy majd onnan megyek másnap tovább fertőre. Egyeztettem mindenkivel: TJ kite-ra cserélte a szörfcuccát, úgyhogy neki kizárva a Fertő, amíg nem sajátítja el az alapokat. Ha már kellő tudás áll birtokában, nem lesz akadály, hogy egyedül próbálkozzon, de egyelőre még oktatásra szorul. A györökiek közül Endrúval állok informális kapcsolatban, így vele is diskuráltam a kilátásokról. Azt mondta jönnek, ha reggel úgy áll a helyzet. Velük azóta, hogy megismertem őket Fertőn, nem sikerült még úgy összehozni a dolgokat, hogy egy helyen szörfözzünk. Mindig különböző helyen kötöttünk ki az előzetes egyeztetések ellenére. Ilyen ez a sport, mindig az utolsó pillanatban dől el, mi légyen. Hívott Jani bácsi is, hogy mit tervezek, megbeszéltük, hogy Fertőn találkozunk másnap. Béke és nyugalom töltött el, hogy másnap csúszni fogok, és ott lesz sok jó és kedves szörfös arc. A Fertő lett a kedvenc helyem, mert ott sosem olyan pöffös a szél, mint Balcsin. Már-már olyan, mintha tengeren szörföznél. Ééééés, az osztrák oldalt még nem próbáltam, állítólag az még fantasztikusabb. De majd annak is eljön az ideje – egyszer biztos.
Kedd reggel korán kelés, új deszka a kocsi tetejére, aztán tűz le Fertőre. Már az úton gyanús volt, hogy nagyon be van simulva az ég, és nem nagyon örültem neki. Szellő sem lengedezett. Azzal nyugtattam magam, hogy 11 felé be fog fújni. És Endru is ezzel próbált nyugtatni reggel, amikor útközben beszéltünk. Ők ismét nem jöttek el Fertőre. Nem írt elég szelet a guru, de nekem elvileg elég kell, hogy legyen. Balcsi mellett döntöttek. Azért mindenkiben ott volt a félsz. Ez a szitu olyan fifti-fifti: vagy bejön a szél, vagy nem. Egyes egyedül voltam a parton, amikor leértem 10 óra körül. Sehol egy árva szörfös társ. Gondoltam, majd jönnek. Kényelmesen kipakoltam a kocsit, riggeltem, 5.4-et tettem. Beszéltem pár emberrel, TJ Sóstóra ment. Vártam a szelet. Semmi. A vízimentő csávó röhögött rajtam, hogy reméli nem lesz szél, nem akar ma dolgozni… Kösziiii, kedves. Hát majd meglátjuk. Mármint nem azt, hogy menteni kell, hanem hogy lesz-e szél. Elkezdett valami feltámadni, és vártam fél órát, hogy erősödjön. Fehér fodrok jelentek meg a vízen, ezt jó jelnek ítéltem. Elvileg már 3as szélben tudok siklani a testsúlyom miatt, így mivel már türelmetlen voltam, bementem. Fertő amúgy is csalóka, a partról nehéz megítélni, bent milyen erősen fúj. Az iránya felettébb érdekes volt. Nem merőlegesen a parttal a nádas irányába tudtam haladni, hanem kb negyvenöt fokban a bal kezem irányába. Ne kérdezzétek, nemtom hogy ez most nyugatias, vagy keleties, az ilyen tájolásokkal nagyon hadilábon állok. Mindig azt hiszem, hogy mögöttem van észak, előttem meg dél. Kivéve a déli parton. De ha háttal állok a víznek, akkor megállja a helyét az elméletem. Tudom, ez most nagggyon szőke, de ez van. Tehát bementem. Pöffvadászat volt, amúgy csak túrta a vizet a deszka. Hármat sikerült siklanom, de az sem ilyen brutál volt, hanem kényelmes siklás. Rajtam kívül még egy osztrák nyomult a vízfelszínen valami nagy vityóval. Kb. fél órát lehettem bent, amikor gyengülni kezdett még ez is. Kimentem, és ismét várakozó álláspontra helyezkedtem. Jött az eső. Elkezdett szakadni. Meg egy autó. A srác elég mérges lett, amikor meglátta, mire jött le. Az esőben téblábolt, és nem akart hinni a szemének, hogy az ég besimult, szél sehol. Én sem egészen erre számítottam. Balcsiról már kaptam az ívet, hogy beütött a durvaság, 5-ös szél van. Itt meg semmi. Vártuk, hátha eláll, aztán megjön a szél. El is állt, a nap is kisütött a felhők közül, de a szellőcske csak elkerült minket. Mint megtudtam, Ferinek hívták az egyetlen rajtam kívül reménykedő pácienst. Vett egy über nagy vitorlát, nem emléxem, hogy 9 vagy 10 nm-es. De ki akarta próbálni. Összerakta, gyönyörű volt. Némi lengedezés megindult, kettes, esetleg gyenge hármas lehetett. Addig-addig noszogatott, hogy menjünk be, míg végül beadtam a derekamat. Bár tudtam, hogy itt nem lesz már siklás… Csak nem szeret egyedül csúszni, gondoltam vesztenivalóm nincs. A szellőcske beállt a jól megszokott irányba, be lehetett célozni egyenesen a nádast. Két kört mentem, aztán feladtam. Vagyis feladtuk. Feri talán egyet tudott siklatni, de ez sem tuti. A Fertőt elkerülte minden. A Balcsisok nagyon jól jártak, Endrú meg TJ is örömködve mesélték, hogy befújt a szél. Én meg beszívtam. Úgyhogy a következő adag eső előtt gyorsan összepakoltam, ez öt óra magasságában lehetett, és hazavezettem fokozódó mennyiségű esőcseppek közepette. A tanulság: ha szabadságot veszek ki szörfözés miatt, mindig beszívom. Eddig úgy, hogy túl sok volt a szél, most meg nem volt. Úgyhogy bizakodom, hogy hétvégente fújjon, hétköznap ne idegesítsen a Szélisten.
