Napos és szeles idő ígérkezett másnapra. DNY-i szél volt várható, ami inkább nyugati lett. Reggel felpakoltam a kocsit, és elindultam Sóstó felé. A kitebeach-re akartam menni csúszni, ezért megkérdeztem egy szörfös barátomat, hogy ugyan magyarázza már el, merre kell menni, mert ott még nem voltam. Előző este erősen csábítottam, hogy jöjjön le velem, de úgy ítélte meg, neki nem lesz elég a szél. Így kénytelen voltam egyedül neki indulni. Az útmutatás alapján sikeresen megtaláltam a kitebeach-et, ami zárva volt… Hát remek. „Jól indul”. Akkor most hova? Előző nyáron voltam lent Zamárdiban, emlékeztem, hogy ott van több szabad strand. Elindultam arra. Az ösztöneimre hallgatva vezettem. A megérzések be is jöttek. Megtaláltam azt a partszakaszt, amit kerestem. És lám-lám. Egy szörfös már szerelt. Odamentem hozzá, hogy megkérdezzem, hogy jutott be közvetlenül a partra autóval. Először értetlenül nézett rám, hogy miért akarok én bemenni, mondtam neki, hogy szörfözni. Na, ekkor még furcsább volt a pillantása:
- Te szörfözöl?
- Igen, miért? Ez olyan hihetetlen?
Ezek szerint meglepő a mai világban, ha egy csaj szörfözik? Pedig ismerek pár csaj szörföst. Lényeg a lényeg, behajtottam a kocsival, persze behajtani tilos volt hivatalosan. Lepakoltam a cuccom, és a nagy vitorlát szereltem. A szél eszméletlenül pöffös volt. Utálom, ha pöffös a szél… Beöltöztem hosszú ruhába, és bementem. Mivel sosem szörföztem még a déli parton, ezért ez új élmény volt. Kicsit aggódtam, hogy talán le fog érni a szkegem, de annyira azért nem volt pici a víz. Nem akartam túlságosan bemenni, de elég volt az az 500méter, amíg még leért a lábam. Igaz, hogy a part közelében pöffösebb volt, mint bejjebb, ahogy elmondta a „barátom”, de akkor sem akartam nagyon beszörfözni. Egyszer aztán elkaptam egy nagyon klassz pöfföt, amitől úgy megindultam, hogy gondoltam magamban: „Ebből baj, lesz, de nem érdekel, vállalom a következményeit…” J Nos, igen, sikerült jó mélyre beszörföznöm, és természetesen a fordulásnál beleestem. Utána csak nagy kínszenvedések árán tudtam visszavergődni a biztonságos sekélyebb vizekre. Ez már az után történt, hogy egyszer szörföztem két órát. Ekkor picit gyengülni látszott a szél. Egy óra pihenés után visszamentem, és kb. egy órája lehettem bent, amikor talán besokalltam a pöfföktől. És akartam már egy jót siklani, úgy hosszan… Így miután ismét partközelben voltam, nem akartam elhagyni a „leér a lábam” vizeket :D. Elkezdtem fordulókat gyakorolni. Valójában időközben beerősödött a wind, és le kellett volna cserélnem a vitorlámat kisebbre, de nem volt kedvem kivinni a cuccot, aztán megint vissza. Főleg, hogy a hosszabbítómon a gomb nem funkcionál a legjobban, és nehéz összerakni és szétválasztani a vitorlát a deszkáról. A parton még megy, de a partvonali viszonyok nem voltak arra alkalmasak, hogy egybe vigyem be a felszerelést a vízbe. Ez csak a tengerparton működőképes :D. A balatoni kék lejáró korlátoknál macera. Így a vízben kell összeillesztenem, és ez energiát, időt, és türelmet igényel. És én, gyengécske, pici lány létemre mindig megszenvedek ezzel. Nálam a cucc cipelése felér egy bemelegítéssel, úgy kifáraszt. Fel kéne fogadnom egy hordárt ;)! Várom a lelkes jelentkezőket! :P Szóval szigorúan a part közelében gyakoroltam a fordulásokat, de a kb. 4 órás csúszás után már úgy ki voltam nyúlva, hogy nem sok haszna volt. Vagyis haszna biztos volt, csak már nem éreztem, hogy menne. Kimentem, hagytam a felszerelésemet megszáradni, addig élveztem a ragyogó napsütést, bekapcsoltam a kedvenc cd-met a kocsiban, és tiszta beach party hangulatom lett. Egyszemélyes buli kerekedett a jó zenéktől. „Szörfpartnerem” nagyon jól bírta, még mindig bent volt, csak egyszer jött ki pihenni. Ami azért volt rám nézve gáz, mert a vízben segített átállítani a gyökömet, és úgy megszorította, hogy most nem tudtam kilazítani. Kénytelen voltam várni, pedig sietnem kellett vissza Pestre, mert a deszkámra jött egy érdeklődő, hogy megnézné. Kisebbre szeretném cserélni. A napozgatást viszont nem bántam. Végül kijött, leszerelte a gyökömet. Addigra már mindent összepakoltam, úgyhogy késő délután indulhattam haza. Boldog voltam! Kemény, de jó kis nap volt.
