Sosem voltam még Balatonfűzfőn dél-nyugati szélben, itt volt az ideje ezt is megnézni. Dahab után egy héttel az időjárás kegyes volt hozzánk. Igaz, hogy nem írt túl sok szelet, de ami a Balcsin várt minket, arra senki nem számított. Jasminhoz jött legjobb barátja, Alex, úgyhogy a feladat nagy kihívást jelentett. Úgy bepakolni a kocsiba a szörfcuccot, hogy azon kívül még két ember beférjen. Nem volt eccerű, de megoldottam :). Jasminnak kicsit meg kellett húznia magát az anyós ülésen, Alexnek viszont príma kis helye volt mögötte. Reggel korán felkeltünk, kiugrasztottam a hétalvókat az ágyból. Az ágyba vitt kávéval nem volt nehéz ;). Felpakoltuk a kocsit, és beirányoztuk Fűzfőt. Mátéval is megbeszéltük, hogy jönnek, és lent találkozunk. Elsőként értünk le, rajtunk kívül csak Kucséber mester jött le időben a partra kite-ozni. Összeszereltem, de mivel csak a nagy vitorlámat vittem, kissé aggodalomra adott okot, hogy úgy nézett ki, sok lesz. A legutóbbi fűzfői esetből tanulva nem akartam túlvállalni magam. Bár bementem, de minden csalóka volt. A nagy hullámok ellenére nem sok szél fújt, úgyhogy egy oda-vissza után inkább kijöttem. Nem láttam értelmét hánykolódva szenvedni. Aztán Kucséber master elmondta, hogy kicsit bejjebb kell menni az öbölben. Ő természetesen pontosan tudja, melyik szél, hol és hogyan fúj az öbölben. Közben szépen lassan gyülekeztek a szörfösök. Mint kiderült híre ment a mentési akciómnak, beazonosítottak: „Ja, te voltál, akit Csabi haverom kimentett?” Igen, én voltam… Aztán miután mindenki összeszerelt, és bementek nagyjából 8as vitorlákkal, én is visszamerészkedtem. Először csak a strand környékén gyakorolgattam a nagy hullámokban, hogy szokjam. Kiváló egyensúlyérzék fejlesztő. Aztán mivel Kucséber elmondta, hogy beljebb nem ennyire hullámos, elszántam magam, és bementem. A szél csodálatosan egyenletesen fújt. Nem voltak pöffök, nem rángatott a vitorla. Leheletfinoman jött siklásba a deszka. Kezes volt a cucc. Ilyet még nem éreztem. Tudom, mindig ezt mondom, de ezek a megtapasztalások nagyjából erről szólnak. Ismerem meg a cuccom működését, milyen körülményekre, hogyan reagál. Hosszan siklottam, aztán az öböl másik felén hirtelen elfogyott a szél. Mentem két ilyen karikát. Aztán kimentem, hogy pihenjek. A hullámokon való szenvedés kifárasztott, és nem akartam megint elfogyni, hogy esetleg ismét bajba kerüljek. De a szél is ekkor döntött úgy, hogy leáll. Napozgattunk, pihentünk a parton. Ekkorra érkeztek meg Mátéék. Bár nem fújt sok szél, de bementek szörfözni. Nagyjából másfél óra telhetett el, és a szél kezdett ismét feltámadni. Örültem, de sajnos korai volt az öröm. Ugyan bementem, de ez már nem volt elég a sikláshoz. Métával csúsztunk egyet egymás mellett csak úgy a feeling kedvéért, kár, hogy ez nem sikásban volt. Kimentem a partra, hagytam megszáradni a cuccomat, majd összepakoltunk és visszaindultunk Pestre. Én azért rendesen elfáradtam, úgyhogy amint vízszintesbe kerültem, álomba zuhantam. Pedig még el akartunk menni bulizni, de senki nem volt rá alkalmas.