Jasmin pár cuccát áthordtuk az új lakásba, de nem volt sok időnk rá, mert indulnom kellett haza a szüleimhez. Lévén, hogy Győr-Moson-Sopron megyéből származom, és a Fertő-tó és a Kék-tó is viszonylag közel vannak a lakóhelymhez, ezek közül valamelyiket céloztam meg szörfözési tevékenységet végrehajtani. Mivel épp új lakásba költöztem, az internet még nem igazán állt össze teljesen, és Jasmin összepakolt cuccai felett hirtelen éreztem azt a kényelmetlen érzést, hogy: nekem tudnom kell..., felhívtam a Tudakozó+ vonalat, hogy nézzen már rá a diszpécser fiú a windgurura. Tudom, mit gondoltok, de amikor ott állsz a táskákban heverő cuccok felett, és égetően szükséged van az infóra, hogy reggelre mennyire vett vissza a szél, mi más megoldás van? ;) A srácnak elmagyaráztam mindent, mit állítson be, melyik sort nézze, stb. Szépen végignézettem vele a spotokat: Blue Lake, Fertő, mert előzőleg ide írta a délit, de azért a biztonság kedvéért megnézettem vele Velencét. Azt mondja: 16. Mondom, mi van? Semmit nem írt oda, most meg 16? Kérdeztem, hogy tuti, mondja tuti. Még szerencse, hogy pasi volt... Mi lett volna, ha egy csajnak kell elmagyaráznom, mit kell nézni? Beolvasta volna nekem a várható esőt mm-ben... Na nem kell félreérteni, hisz én is nő vagyok, de tisztában vagyok vele, hogy vannak dolgok, amikhez génjeinkből kifolyólag a pasik értenek jobban.
Ez nekem gyanús volt, úgyhogy amint átcuccoltunk az új lakásba, kénytelen voltam összerakni a gépemet. Imádkoztam, hogy legyen net, és lett! :D Ez a kis béna a hőmérsékletet mondta be Velencére. Csak nem értem, ha előzőleg jól megnézte a többi spotot, akkor erre hogy lehet másik sort nézni, amikor ki is van írva, hogy HŐMÉRSÉKLET... Lehet az zavarta meg, hogy angolul van??? ;) Lényeg, hogy realizáltam, hogy hirtelen nem támadt viharos szél Velencén, így maradt az eredeti terv, hogy irány nyugat (idézhetném a Pet Shop Boys-os fiúkat is: Go west!!!).
Teljes felszereléssel indultam neki az útnak. Szokás szerint tetőn a deszka, anyós ülés befoglalva a vitorlák által. Kényelmes utam volt, az otthoni kosztra ráállt a gyomrom, és nem is csalódtam. Anyukám kitett magáért. Mivel szeret kirándulni, megfűztem, jöjjön el velem délután megkeresni a Blue Lake-et. Mivel még nem voltam ott soha. Fehívtam egy helyi szörfös ismerősömet, elmagyarázta, merről kell megközelíteni a tóóóóóóóót. :P Felpakoltam mutert, majd az autópályán elértük a megjelölt célközséget. "A templomnál balra, majd egyenesen az úton a sorompóig". Templon, szuper! Megvan! Balra, oké. Ez is pipa. Aztán hopp. Egy útelágazás - érdekes. Megkérdeztünk egy helyi lakost, aki - lévén, hogy valami tóvédő beépített ügynök lehetett, és azért, hogy összezavarjon minket - közölte, hogy két templon van, és a másiknál kell lefordulni. Ezt miért nem említette a barátom? El a másik templomig, balra le, és ott valóban ment egyenesen az út. Túl sokáig, túl egyenesen ment a már földúttá vált út. Vasúti sínek sehol, de találtunk egy "első leágazást", ahol lefordultunk. Mert az instukció az volt, hogy a földúton az első lehetőségnél ismét le kell fordulni. A tó a hátunk mögött volt valamerre, mert azt láttuk, hogy távolodunk. Tó helyett találtunk nyuszikat a vadonban, többet is. Ők is tudták, hogy húsvét van, hát előbújtak. Vagy azért lett a húsvét hivatalos kabalája a nyúl, mert ilyenkor tucatszámra ugrálnak szanaszéjjel? Ne menjünk bele a tyúk és a tojás problémába...
Igen, kedves Vágó úr, igénybevenném a telefonos segítséget. Ismét hívtam a szörfös navigációs "rendszeremet", helyzetjelentést adtam:
- Itt Királylány-ügynök, bázis jelentkezz, attól tartok a célobjektum eltűnt, mi pedig eltévedtünk... ;) De megkínozhatnak a nyúlnak álcázott ellenség lesben álló kémei, akkor sem szednek ki belőlem semmit, a küldetés szupertitkos, én pedig véremet... Na jó, befejeztem! :)
Minek után beazonosítottuk, hogy az anyókának álcázott "Tóügynök" vezetett félre, visszafordultunk, hogy visszatérjünk az első templomhoz. Követtük a kiegészített útjellemzést, és végre, ott volt. A KÉK. Ott terült előttünk. Megértettem, miért nevezik Kék-tónak. A vize kristálytiszta, tündöklően szép kék volt. Aki nem járt még ott, már csak ezért ajánlom, hogy látogassa meg, gyönyörű a víz színe. Szél persze sehol. Valami kis harmatos fuvallat fújdogált, de jelentéktelen. Ha már ott voltunk, összeállítottam a rigget, anyukám lelkesen segített - úgy látszik, a riggelés ezt váltja ki a kívülállókból, mindenáron azt érzik, segíteniük kell. Aztán mintha kicsit erősödött volna 2-esről 2.5-re kb. Tanulgatásra tökéletes lett volna egy kezdőnek. Anyukám minden áron látni akart a deszkán, ezért összevizeztem a kedvéért, mentem egyet oda meg vissza, de ennyi. Inkább fürödtünk a napsütésben, megettük a csomagolt uzsinkat, élveztük a természet hangjait - és a szomszéd bokornál állomásozó, vadkempingező, félrészegen böfögő, osztrák fish-hunterek kurjongatásait. ;)
Jó kis felfedező túra volt. De legalább megtaláltam a Blue Lake-et egyes-egyedül! Ismét teljesítettem valamit a saját akaratomból, ismét legyőztem egy akadályt. Mert hát ugyebár a tájékozódás sem a nők erőssége... De végülis nem a cél a fontos, hanem az odavezető út, és annak kiélvezése. A cél nem megy onnan sehova, megvár. Mit ér, ha eléred ugyan, de nem vetted észre az útközben elsuhanó fákat, bokrokat, és persze az ugrándozó nyuszikat? ;)
