Ezzel a beszámolóval jól el vagyok maradva, és valójában nem is nagyon emlékszem, mi történt akkor. Tudom, hogy szép, nyári idő volt és a vártnál kevesebb szél. Endru 5.5-jét voltam kénytelen használni, de számtalanszor az is kevésnek bizonyult. Vagy nem fújt semmi, vagy fújt egy picit, ami határeset siklást eredményezett a pöffsávokban, azokon kívül kuka. Amikor kijött az ember,mintha pont visszafújt volna mindig, de csak mintha. A nap fénypontja egy kutyus megmentése volt. A gazdija a vízbe dobálta neki a labdát, miközben én Vivinek segítettem a deszka és rigg összeillesztésében. Egyszer csak kaparó hangra lettem vigyelmes, mindez persze a derékig érő vízben történt, miután kifele igyekeztem végérvényesen. Hátranézek és a kutyus a szájában a lasztival a deszkámra próbál felmászni, mert arra nem jött rá, hogy ki kellene kerülnie. És csak kaparászta a kis lábaival a deszkát, és löködte arrébb a hánykódó cuccot. Kiemeltem, és átsegítettem ezen az akadályon, majd szerencsésen partot ért.
A nap hátralevő részét inkább heverészve töltöttük, mert mindenkinek felment a pumpája ebben a semmire sem használható vacakságban. Azért összejött néhány siklás, ez is több, mint a semmi, de a libázás olyan fárasztó volt, hogy nem lehetett bírni sem idegekkel, sem karral, és főleg, nem érte meg várni fél órát egy 10 méteres siklásért.
