Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Hogy miért kötöttünk ki Fűzfőn, már magam sem tudom. Hétfő reggel oda vettük az utunkat. Egyik ok, Beachsurferi, ő is oda tartott a 3 napos előrejelzésre, a másik meg talán az volt, hogy jobban hozta Balcsit, mint a Fertőt. Én mindenképpen valami mély, sík vizes témára vágytam, hogy jibe-ot gyakorolhassak, Fenyvest, meg a fenyvesi csoda brutált nem épp erre alkalmasnak láttam. Továbbá nagy decsóval akartam menni, nem kis deszkázni. Hétfő-keddre szabiztuk magunkat. Valahogy már a reggel sem éreztük magunkat a toppon, konkrétan kedvem sem volt csúszni, főleg, hogy a női havi beköszönés is elért, és gyakorlatilag hétfőn voltam első napos kiscsibe. Még azon is gondolkodtam reggel, hogy inkább bemegyek melózni, ilyenkor nem bírok teljesíteni. Kedvem sem volt, a hasam is nagyon fájt. Végül erősebb volt a kényszer érzet, hogy mindenképpen szörfözni kell, most van rá lehetőség, ettől semmi nem tántoríthat el. Maximum nem bírok majd annyit menni, és esek-kelek. Mire leértünk, a Brutál Beach parkolójában akkora tömeg volt, hogy beállni is alig lehetett még annyi időre sem, hogy kikapjuk a kocsiból a cuccot. Beachsurferi lelombozódva fogadott minket, szegénynek beállt totál az alkarja az erős szélben, ő ötössel ment. Laci bácsi, sorry, Csak Laci, de nekem akkor is Laci bácsi, 4.7-el állítólag überelt. Jól feladták a leckét, mit szereljek. 4.0 lett belőle, és tökéletes választásnak bizonyult. A 96literre rákapoltam, Lui is ezt javasolta, és én is ezzel akartam menni. Kellett alattam a biztonság,mivel brutál pöffös volt a szelecskénk, nem volt kedvem szívni a 80literrel.

Az lett a vége, hogy eszméletlen hatalmasakat szaggattam fel-le, mocskos mód élveztem! Sokszor sok volt, de egyszer sem rántott el, pedig Fűzfőt ismerve paráztam a slajdertól, de sikerült kezelnem a pöffparádét. Szegény Vivi nem tudott menni, jobban is tette, hogy 4.7-el nem próbálkozott, elég cudar körülmények voltak. Sokszor a hullámok is nagyobbacskák lettek, kellett volna a kisebb deszka, de makacsul ragaszkodtam a nagyhoz. Gyakoroltam a jibe-ot, 2x ismét sikerült összegépészkednem. Valahogy Fűzfőn jobban megy. Fertőn nagyon nem érzem a témát. Mások a hullámok, a gyakoriság, a méret, a kiszámíthatóság, és engem ezek a dolgok még zavarnak, ahogy egy kezdőt is a vitorla felhuzogatása során. Meglepődtem, de jól ment a szörfözés, elterelte a figyelmemet a problémámról. Nagyon sokan voltunk, meg is lepődtem, hogy mennyi szörfös volt ott. Sok ismeretlen arc is volt, nyilván, mert jó rég nem jártam már itt. Meglepő módon mindenki dühöngött a szél miatt, pedig ez az én szerepem szokott lenni :). Ki voltak akadva a pöffösség miatt, én pedig csak legyintettem. Magam sem értem a dolgot, de engem nem zavart. Sőt, perverz módon mintha még élveztem is volna! Igyekeztem mindig kellőképpen rákészülni, amikor láttam, hogy jön, vagy beérek egy erősebb szélsávba. De én olyan jókat röpködtem, száguldottam, nagyon csúcs volt a paripám. Még mindig gyermeki meglepődéssel viseltetek a deszkám iránt, egy-egy ilyen alkalommal, mennyire fantasztikus, gyors, kezes, és minden, amiről korábban nem is gondoltam, hogy létezik, és hogy milyen élményekben lehet részem. Kifele sokkal jobb volt jönni, a part irányába (nyilván az öböl másik felén is part van, Almádi partjai, de nem így kell érteni...), valahogy jobban jöttek a hullámok, a szél-hullám által bezárt szög kellemesebb élményt nyújtott, mint befelé.

Egy két óra folyamatos szörfözés után megéheztem, Endruval együtt elmentünk kajálni. Közben kezdett beborulni, jöttek a távolból csúnya felhők. Én palacsintát toltam, azt kívántam, ő pedig egy gyros tálat, amiből három falatot ettem. Ez lett a vesztünk. Miután elkerülhetetlen lett a vihar és szörfös találkozása, jobbnak láttuk, ha a fekete felhők előtt szerelünk szét. Sokan mások is így tettek. Fél 3 magasságában sajnos befejezésre ítéltetett a nap. Nem voltunk elég gyorsak, a szerelés végét esőben kellett befejezni. Nem sokkal hazaindulás után Endru rosszul is lett, át kellett vennem a kormányt. Engem is elért a vég, de már csak otthon. A gyrosszal valami nem stimmelt, mert több napra kiütötte a gyomor- és bélflóra háztartásunkat. Kétségek merültek fel a másnapi szörfözési alkalmasságunkat illetően...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr555383892

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása