A fenyvesi vasárnapi és hétfői hideg frontot egyben írom le, mert külön fejezetet nem érdemelnek. Szopás és szopatás jellemzi a két napot. Mi szoptunk, a szél szopatott minket, de rendesen. Erre a két napra csatlakozott hozzánk Remedy is Fertőről. Lecsaltuk, de sajnos Fenyves nem a legjobb arcát mutatta meg neki bemutatkozásképpen.
Vasárnap kilenc körül értünk le, Gyusziék már lent voltak, és sorra érkeztek a fenyvesi gárda tagjai. Amikor leértünk, a szél nem hogy nem azt hozta, amit írt a guru, de szemmel láthatóan nem igazán fújt. Már-már nagy vitorlán gondolkodtunk. Az a helyzet, hogy mivel nem jegyzeteltem le azonnal a napot, ebben a korban elhülyülve ;) nem teljesen emlékszem a napra, és hogy mivel mentem. Az biztos,hogy a nap végén 4.0-át használtam, mert a goprot letűztük az iszapba egy árbócra, és a srácok akörül próbáltak szörfözni, de nekem kevés volt már hozzá a 4.0. Illetve egyszer csak azt vettük észre, hogy úszik el a letűzött kamera, a hullámzás kimosta. Már majdnem a köveknek verte neki, amikor elkaptuk. A szél szivatós volt, lökéshullámokban jött valami, ami hol sok volt, hol kevés. Remedy végig tolta a napot a hatosával, de voltak időszakok, amikor ő is álldogált a nullában. Mindenki szidta a szelet, fos, lötyögős, szar szelünk volt egész nap. Asszem délelőtt a nagy deszkával mentem, később a 80 literrel. Stefannak sikeres napja volt ellenben, sikerült befejeznie az első volcanját. A széllel persze ő sem volt elégedett. Egy ember volt maradéktalanul kielégülve a nap végén, ő pedig Bandi barátunk volt, még akkor is fel-le száguldott a nagy cuccával, amikor mi elmentünk kajálni. Ő egész nap a vízen volt, 4 órán keresztül tuti, ha nem többet tolt egy huzamban. Ettünk és csak annyit láttunk, hogy bent a homokpad magasságában, vagy azon túl, száguld el jobbra, majd csapat vissza. Mindenkit letolt, beért, ott hagyott, ő volt a leggyorsabb a vízfelszínen. Megszavaztuk a nap szörfösének! :) Az előző naphoz képest csalódottsággal zártam a napot, nem tudtam egy normálisat sem menni. Talán délelőtt volt pár jó köröm, de elhomályosodtak már az emlékeim, tehát nem lehetett akkora nagy feeling.
Hétfő reggel korán érkeztünk f8 körül, mert hogy csak délelőttre írt szelet. Hasonló kép fogadott minket, mint vasárnap. Nem hittünk a szemünknek. Pedig brutál sokat írt minden portál. A met.hu pedig lila és kék színekkel jelezte előre a napot. Attól féltem, hogy sok lesz a 3.2, de végül nem erre érkeztünk. Hezitálást követően mindenki viszonylag kis méretet szerelt. Én a 4.0-val és 80 literrel mentem be először. Jó is volt, ride-oltam hatalmasakat, élveztem is piszkosul. Kb. egy órás ereszdelahajam után kezdett a szél rápöffenni. Gondoltam, hogy Endrunak kelleni fog a deszkája, jött is be a 72 literrel, és deszkát cseréltünk. Ezzel a decsóval is repesztettem, de kezdtem besokallni a 4.0-val. Befújt az az igazán szaggató, tüzes haddelhadd. Minek után képtelen voltam már elindulni, annyira sok volt, deszkám és magam biztonsága érdekében kimentem pihenni és átszerelni. Remedynek kölcsön adtunk egy 4.7-es vitorlát, amire először azt mondta, nem kell neki, menni fog egész nap a hatossal. Aztán ő is jobb belátásra tért, és győzött a józan ész. Bement a kisebb vityóval. Én visszamentem a 3.2-vel, de a szél feladta egyenletes voltát, és ismét elkezdődött az előző napi szopás. Egyszerűen gyűlölöm, amikor olyan vacak szél fúj, hogy a két vitorla méret közül egyikkel sem tudok menni. Nyilván, ez az én rutintalanságom, és erőnlétemnek, vagyis annak hiányának is köszönhető. A 4.0 sok volt, a 3.2 kevés. Mondjuk egyelőre felváltva kell használnom, nem tudok egyszerre két rigget összeszerelni, de ennek hamarosan vége. Egy hosszabbítónyira vagyok eme kényelmi vágyamtól. Így mivel szétszereltem a négyest, be kellett érnem a 3.2-vel. Mivel szerelni gyűlölök, ezért hajlandóságot sem mutattam arra, hogy még egyszer összerakjam a négyest. Endrunak hamar véget ért a hétfői nap, eltörött a trapézkampó cső része, NEM a kampó része. Szabályosan ketté törött, mintha elfűrészelték volna. Eme tragikus eseménynek köszönhető, hogy készített rólunk pár fotót. A 3.2-vel néhány sikeres ride-om volt csak, de a fáradságtól motiválatlan voltam, így nem sajnáltam annyira, hogy kevésnek bizonyult. Dél körülre már mindenki szét szörfözte az agyát, és a parton volt. Meglepő volt, főleg olyan géniuszoktól, mint Stefan, aki az előző napi sikeres, befejezett volcant megismételte ma is. Mivel előttünk még hosszú út állt hazáig, szétkaptuk a cuccot, és elindultunk. De a többiek is ezt tették, hogy a nap maradékát még hatékonyan kihasználhassák. Nem nagyon volt még olyan, hogy napközben önszántukból ott hagytuk volna a szelet. De ez már a 3.napunk volt, kimerültünk, így alakult.
A következő három nap azzal telt, hogy megtaláljuk ismét önmagunkat. Kipihenjük fáradalmainkat, és regenerálódjunk a következő szeles napra...
