A mai fenyvesi futamot muszáj összefoglalnom még ma, egyrészt azért, mert annyira cool volt, másrészt pedig nem szeretném, ha az előttünk álló két nap bármilyen módon befolyásolná a most bennem áramló érzéseket. Tehát ma Balatonfenyvesen kötöttünk ki. A reggeli fenyvesi csodáról lemaradtunk . Nem kellett volna így lennie, ha kicsit jobban bíztunk volna a csoda működésében, mert akkor már tegnap leautóztunk volna, és a korán kelést is vállaltuk volna. Végül Blind Ridernek lett igaza a fórumban, délután visszaerősödik. 11 körül értünk le, akkor már nem volt semmi a reggeli műsorból. Egész nap tengtünk-lengtünk, beszélgettünk a szél oltárán áldozni kívánó összegyűlt haverokkal. És vártuk a visszafújást. Ettünk egy jót a már kinyitott büfékben. Ott kezdtük el észrevenni a szélerő emelkedését, és mentünk is riggelni. Természetesen a legnagyobb cuccal volt csak értelme próbálkozni, ami az esetemben a második kedvenc kombómat jelenti: 5.3 + 96L. A hőmérséklet messze elmaradt az igény és elviselési küszöbömtől, nagyon fáztam egész nap, még plusz réteg pulóvert is kellett kölcsön kérnem, nem készültem fel eléggé a hidegre. Hosszú ruha alá egy aláöltöző jól jött, vékony cipőt is vettem, és csuklyát, így kismanó formájú szörfössé alakultam. Alapvetően utálom a csuklyát, és nem azért, mert bármiben korlátoz, sőt még praktikus is, mert nem lesz alatta vizes a hajam, hanem esztétikai szempontból... :) De a szükség nagy úr. Inkább ez,mint a megfázás.
Az első ride sajnos alul maradt a partról elképzelt elvárásoknak. Semmi siklás, csak túrtam a vizet. Az első két körben így alakult, nem volt elég a szél. Már-már a kimenetelen gondolkodtam, amikor is végre megsiklott alattam a cucc. Innentől kb. 2 órán át nem volt megállás. Orgazmusig siklottam magam szinte, olyan ride-jaim voltak, mint a csuda. Stabilan addig siklottam, amíg akartam, és amikor már kezdett fájni az egyik irányba a felvett testtartás, indultam vissza a másik irányba. A szél azért kicsit hektikus volt, volt, hogy kicsit gyengébb volt, de pöffösnek nem mondanám. Azért indulásnál néztem, mikor jön a pöff... A cuccról ismételten csak ódákat tudok zengeni, ez a Gaastra és a Tabou nagyon kezesen együttműködő kombináció. (ez már szinte reklámnak minősül, a következő vásárlásnál hivatkozni is fogok rá az illetékes értékesítő üzletembernél :P) Új dologra jöttem rá ismételten, mert az ember lánya mindig tanul valami újat. Amíg ilyen megtapasztalásaim vannak, addig minden vízre szállás öröm. Tehát arra jöttem rá, hogy az egyenes lábbal hátrafele dőlés helyett sokkal kényelmesebb és a cucc működését tekintve is praktikusabb kicsit leülve trapézolni. Be is villant, hogy talán most értettem meg az ülő trapéz lényegét, amit még sosem próbáltam. De úgy érzem, lassan eljön az ideje, mert sokkal jobb volt ebben a pozitúrában szörfözni. Hiába, mindig minden a pozitúrán, a technikán, és nem a méreteken múlik... Na jó, azért néha a méret is számít :).
Bemelegítésnek tökéletes volt ez a nap a holnapi és hétfői big day-ekre. To be continued...
