Szörfkirálylány windsurf naplója

Hol is kezdjem a beszámolót erről a vad, bohém szombati napról? Felkeltünk. Berámoltuk a kocsit, tetőre is kerültek cuccok, mert útitársunk volt 4 deszka, és nem is tudom mennyi vitorla. Az előrejelzés alapján arra készültem, hogy délelőtt a család legújabb tagját próbálom ki, és tapasztalom: 4.0 Vandal Riot. A várakozásaim nagyjából be is jöttek. Útközben windspotter csekk, Mattóék 4.5-el mentek, erre pont illett a teóriám. Stefan is tiszteletét tette Fertőn, és szinte az összes valamire való szörfös az országból, Fertőn volt a legbrutálabb előrejelzés. Mivel déli szélről volt szó, nem csábultunk el Balatonra, bár vártak minket haverok Vonyarcon, de biztosra kellett mennünk. Ha Balcsi nem hozza magát eléggé, akkor meg szívtuk volna a fogunkat, miért nem Fertőre mentünk. És a legütősebb érv, ami Neusiedler mellett szólt a vízhőmérséklet.
Kicsit késve érkeztünk meg, előbb akartunk, de elment az idő a pakolással. Stefan már javában összeszerelt, és ment is vízre. Enrdu 4.7-el és az én 96 literemmel vágott neki a csatának, én a 4.0 és 72L konstrukció mellett döntöttem. Merésznek is gondoltam ezt így elsőre bevállalni, értem ezalatt az év első kis deszkás session-jét, nem éreztem, hogy elég rutinnal rendelkeznék már az évre a kis decsóhoz. Ez a déli meg rendesen befigyelt. De gondoltam, csak megoldom valahogy. Hát, az első ride befelé nem volt túl kényelmes, brutálisan sokalltam a 4.0-val, a deszka a hullámok miatt jól működött. Csak hát a kijövetellel akadt némi problémám. Mivel sok volt a vitorla, és bent még erősebben fújt ez a ribanc, beletelt vagy 15-20 percbe, és jó néhány sikertelen wasserbe, mire el tudtam indulni. Akkora hullámok terítettek be, amilyet Fertőn még nem láttam. Nehéz volt a kicsi deszkával elindulni, folyton beleestem, ha eljutottam addig, hogy nem rántja ki a kezemből a vitorlát. Szinte teljesen kiengedett vitorlával full speeddel csapattam a partig, igazi survive-project volt, örültem, hogy épségben kiértem. Kérdés sem volt, hogy kisebbre kell szerelnem, figyelembe véve azt is, hogy délutánra erősödést írt. Ez a menet úgy 12 körül lehetett. Átszereltem a 3.2-re, közben összefutottam Remedyvel, segített letépni a vitorlát, a derekam még mindig nem az igazi. Érezve, hogy nem vagyok még elég arra, hogy a 72 literrel küszködjek, Endru 80 literesére álltam át, hátha valamivel könnyebb lesz ezzel menni. Ekkora méreteknél számít néhány liter ide vagy oda. Tehát vissza a habokba ezzel a kombinációval. Hát szó se róla, sokkal ideálisabb volt ez a kombo. Ugyan átszereléskor attól paráztam, hogy esetlen nem lesz elég a legkisebb vitorlám, de szerencsére elég volt. A pöffökben még sok is. Hatalmas menet volt befele, száguldottam élesen, nem akartam, hogy elfogyjon a táv. A visszaindulásnál következett az előzőekben ismertetett közdelem az elemekkel. A hullámzás okozta a legnagyobb gondot. Meg az időtényező. Minél több időt vesztegettem el a wasserra, minden egyes hullám taszított egyet rajtam, vesztettem folyamatosan a magasságomból. Igazán össze kellett szednem magam, hogy ne az osztrákoknál érjek partot. Egy pillanatra még kétségbe is estem, hogy nem fogok tudni elindulni, sehol nem volt már senki körülöttem, akinek esetleg jelezhettem volna, hogy lehet, hogy segítségre lenne szükségem. Végül sikerült elindulnom, de teljesen kifáradtam, úgy éreztem magam, mint aki már 2 órája tolja. Bevallom őszintén féltem attól, ha visszamegyek, nem jövök ki még egyszer. Endru közben megjelent a Goproval, hogy kamerázzon egy kicsit, mielőtt visszamentem volna, beküldtem, nézze meg, gyengült-e, de küzdelmek árán ért vissza, és egyetértett az aggodalmammal, mégsem kéne bemennem. Nem hogy gyengült, de erősödött. Itt döntöttem úgy, hogy eljött a táplálkozás ideje. Remedyvel elmentünk kajálni, ő is épp csak valahogy kivergődött a 6 feletti vitorlájával. Ő mondjuk kemény, nem is értem, hogy csinálja, amikor Endru 4.7-el OP volt. Toltunk egy lángost, elbeszélgettünk, majd reménykedtünk, hogy gyengült, és be tudunk menni. Felháborít a tudat, hogy van még magyar honban akkora szél, hogy a 3.2 sok nekem. Na jó, nem háborít, mert inkább sok legyen, mint kevés. :) Nem volt mit tennünk, vártunk. Henczi is tiszteletét tette nálunk, neki is épp sok volt a szél, ő is várt. Az erősödés a legtöbb szörföst kikergette a vízből, nyilván valaki már pár órája tolta, és épp eléggé kifáradt, hogy eljött az ideje egy kis pihinek. Aztán, amikor kezdett ismét megnövekedni a vízen a négyzetméterre jutó szörfösök száma, és kezdtek előkerülni 5 feletti vitorlák, úgy döntöttem, ismét bepróbálom. Ez az etap már sikeresebb volt. Nem volt akkora hullámzás, ideális lett a cuccom. Mentem is jó pár elégedett kört. És ahogy kivételesen az előrejelzés eltalálta, a szélerő csökkenésével pöffösebbé vált. Már nem tudtam az egész távot végigsiklani a kis vityóval, viszont pöffökben néha továbbra is soknak éreztem. Mivel nem voltam már OP-ben, az egyik befele ride-ban, hirtelen ötlettől vezérelve rápróbáltam egy jibe-ra. Henczi pont ott úszott a vízben, és láss csodát. A 80 literrel sikerült elkapnom a lendületet, és majdnem sikerült is, már átperdült a vitorla, és akkor estem bele. Remek érzés volt, könnyen, lazán húztam az ívet. Henczi oda is kurjantott. Később a parton mikor meséltem a többieknek, hogy majdnem sikerült egy jibe, ő tiltakozott, hogy nem, nem majdnem... Sikerült, már az új irányban estem bele. Kedves volt tőle :), de amíg nem megyek tovább esés nélkül, addig nem nevezném sikeresnek. A szélerő csökkent, és én nem tudtam mi tévő legyek. Át kellett volna szerelnem 4-esre, a 4.7 még nagyon sok lett volna. Erre a srácok azt javasolták, menjek be a 96 literrel. Nevetséges ötletnek tűnt. De mivel semmi kedvem nem volt megint riggelni, mi veszteni valóm volt? Hát bementem ezzel a kombóval. Ez már a 3. deszka volt, amire a nap folyamán álltam. Szó se róla, érdekes mix volt, de működött. Újabb néhány kör erejéig... Nagyjából hat kör volt még ebben a méretben, aztán végérvényesen kevés lett a 3.2. Határozottan elbírtam volna a 4.7-el. El is kértem Endrutól, csak amikor elindultam volna, realizáltam, hogy semmi erőm nincs már. Inkább kimentem, és nem kockáztattam. Utólag remek döntésvolt, mert mire beértem volna a szélsávba, már a 4.7 is kevés lett volna. Rohamosan, pillanatok alatt állt el, ahogy a déli szokott. Ennyi volt a nap. Néhányan még visszamentek nagyobb vásznakkal, de végül teljesen elfogyott.
Összességében küzdelmes, de jó kis nap volt. Ennyi szörföst még nem láttam a tavon. Mondjuk volt hátránya is. Két különböző freestyle-os is el akart ütni. Az egyik úgy, hogy álldogáltam a derékig érő vízben, ő meg csapatott kifele, ugrott valamit, és majdnem eltarolt. Arrébb ugrani sem tudtam volna, kiszámíthatatlan volt számomra, merre mozdul, mit ugrik. A másik előtt még nagyobb értetlenséggel álltam. Indultam partról, ő jött szembe, és nyilvánvalóan láttuk egymást, mégis ugrott egyet előttem, az orrom előtt, pont úgy, hogy összeütközzünk. Hiába dobtam el magam, centiken múlt, hogy nem csattantunk, ő is eldobta magát. Nem értettem, mégis miért kezdte el a manővert, már haladásban voltam, és látható, kétség kívül. Természetesen egyikőjük sem a helyi lokálok közül való, hanem vendég arcok voltak. A második még csak elnézést sem kért, az elsőtől legalább kaptam egy cuki bocsit.
Mindenesetre, ismét sikerült behatárolni a korlátaimat. Volt sikerélmény is. Szóval, elégedettek lehetünk. Idén talán nem is lesz több ilyen cudar erős délink.