Következő csúszásra egy csütörtöki napon szabival egybekötve került sor. Este bepakoltam, egyedül mentem, jó kis hideg front volt kilátásban. Aggódtam is, hogy túl hideg lesz az a front nekem… A reggelem eleve kaotikusan indult, otthon hagytam az összes neoprénemet, de szerencsére még tankolás közben eszembe jutott, így csak vissza kellett mennem. Mindössze egy shorty volt a kocsiban, ami elég karcsú lett volna… Egy fél órát elcsúsztam az eredetileg tervezett időbeosztásomhoz képest. Főztem 3 termosznyi teát, gondolva a többi esetleg fázó, fagyoskodó sporttársra. Útközben megálltam a tóhoz vezető út mellett, és ahogy kiszálltam, azt hittem lerepül a fejem. Egyértelműen 3.2-re fújt. Ez néhány kilométerre lehetett a tótól.
Amikor megérkeztem Fertőre, egy rider már talpon volt, pontosabban vízen. Csalódott kép fogadott. Nem hogy 3.2-re nem fújt, de elgondolkodtam, hogy a legnagyobb vitorlámat kell felhúznom. A tarajok száma elkeserítően kevés volt, és a kolléga is néha ácsorgott. Felrántottam a 4.7-et, mert erősödést írtak, nem akartam úgy járni, hogy mire összeriggelek, beerősödik, és úgyis össze kell raknom a kisebb vitorlát is. Az a félelmem is volt, hogy hirtelen befúj a 3.2-re való szél… hát nem így lett… Bár vittem a kis decsót, nagy örömre az újdonsült kicsikét vettem ki a kocsiból. Már nevet is találtam neki: Nerina, melynek jelentése: nedves, vizes. Egyértelműen csaj deszka.
Az előző csúszás alkalmával nagyon féltem, hogy esetleg az első utamon bezúzom, szerencsére nem hoztam a formámat. Most és innentől mindig minden vízre szállás előtt áldást kérek a frigyre az univerzumtól, hogy minden baj és sérülés (személyi és anyagi) nélkül sikeres sessionben legyen részem. Bár kevésnek tűnt a szél, nem volt kedvem a nagy vityót is felrántani, bementem a 4.7-el, és szerencsém volt, elégnek minősült. Felvettem egy decathlonos boka neoprén cipőt, mert hidegnek ítéltem meg a vizet, shorty+hosszúruha kombinációt. Ja, és az első menet után 4 papucsos verzióra szereltük át a deszkát, hogy így is kipróbáljam, hogy működik jobban. Az volt az érzésem a három papucsos verziónál, hogy hátul messzire be kell lépnem, és a végtagjaim rövidsége miatt nem volt teljesen komfortos ez a póz. A cipő semmit nem ért, és az első kör után idegből repült ki a partra, miután nem tudtam belelépni a papucsokba. Már az elsőbe lépéssel is küzdöttem, a hátsót pedig nem sikerült vakon eltalálnom. A lábammal semmit nem éreztem a deszkából. Furcsa és rettentően idegesítő érzés lett úrrá rajtam. Teljesen kiakadtam ettől. Ja, és ráadásként még csak nem is melegített semmit, lószart nem ér. Mezítláb pont elviselhető volt még a víz. Így már ment a papucsolás minden gond nélkül, miután megszoktam a hátsó papucs eléggé kint való elhelyezését. A második kör után vitorlát stoppolni kellett kimennem. Nem tudom, mi történt, mert nem estem, de bent a nádasnál azt vettem észre, hogy a nagy ablakon hasadás tátong. Értetlenül álltam a dolog előtt, főleg, hogy nem is saját vitorla, Endruét amortizáltam. Partra ismét ki, és ragasztás. Az idegeim állapotáról inkább nem bocsátkozok részletekbe, gondolhatjátok. Fúj a szél, én meg szarakodok a parton. Mire a sporttárssal csodálatosan meggyógyítottuk ducktape-el a vitorlát, befutott Stefan. Sőt, majdnem fel is riggelt ez alatt a mutatvány alatt. Együtt bementünk, és végre szörföztem. Száguldottam Nerinával, tökéletes összhang uralkodik köztünk, ő kezes és megbocsátó, én pedig hálás és alázatos vagyok. Érzem, hogy kölcsönösen boldoggá tesszük egymást! ;) Újabb bámulatos tulajdonságát villantotta meg előttem. Ezzel a papucsbeállítással olyan mértékben élesedek minden probléma nélkül, mintha az lenne a természetes irány. Sebességgel, lendületesen, gyorsan. Olyanokat száguldottam, hogy majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől. Az orgazmus ehhez képest kis putty. Ugyan pöffös volt a szél, de megmondom a frankót, nem, hogy nem zavart, de nem vettem észre. Néha ráfújt, olyankor jobban kellett kapaszkodnom. Fordulni próbáltam, de csak néhányszor, vagy talán csak egyszer (?), de inkább az élvezkedésre fókuszáltam. Újjá éledt a lelkesedésem, úgy érzem, új lehetőségek és távlatok nyílnak meg előttem. Koncentráltam ezerrel, hogy papucsolás közben, nehogy egy pöff slajderral elrántson, szerencsére az ég áldása alatt nem történt komoly esés. Amikor kezdtem fáradni, és éreztem, hogy a zima körülmények gyorsabban szívják le az erőmet, kimentem picit pihenni. Ekkor futott be Endru melóból. Megvártam, hogy összerakja a cuccát és együtt visszamentünk még egy kicsit. Toltam, amíg bírtam, de kezdtem nagyon fázni és fáradni. Nem vártam meg, amíg annyira lefáradok, hogy hibázzak. Amikor elégnek éreztem, befejeztem, átöltöztem meleg ruhába. Stefan is kijött pihenni, úgy volt, hogy visszamegy, de végül a hideg győzött, ő is szétfagyott. Endru tolta a legtovább. Miután én kijöttem, bement, hogy végre ő is kipróbálja az új családtagot. 5.5-el repesztettek fel-le. Stefan szóvá is tette az élesedési képességünket az újszülöttel :). Az új papucselhelyezés jelentős élesedési tulajdonsággal ruházta fel a gyermeket, és ezáltal minket is. Miután mindenki elfáradt és feladta a napot, fagytunk még egy kicsit, de már száraz ruhában. Borzasztó hidegre lehűlt a levegő és a víz is. A forró termoszos tea valamelyest felmelegítette a kedélyeket. Késő őszi szörfös feelinget adva a hangulatnak. És miután a szemerkélő eső miatt a vitorlák képtelenek voltak megszáradni, szétszedtük a cuccot vizesen, aláágyaztuk törölközőkkel, és hazáig meg sem álltunk.
