Szörfkirálylány windsurf naplója

A szombati viharszörfözés után izgatottan vártam a vasárnap délutánra beígért hasonló frontot. 14 órára ugyan nem olyan intenzitású, de használható szelet prognosztizált a met.hu. Délelőtt lementünk Fenyvesre, hogy ott élvezzük a frontszél nyújtotta örömöket. Érkezéskor gyenge szelecske fogadott, egy-két kite-os lézengett a vízen. Azt vártuk, ami előző nap volt: kényelmesen összeszerelünk, és pont elkészülünk, mire jön a szelünk. Nagyjából így is alakult, a szél erőlködve ugyan, de erősödést mutatott. Gyuszival forró dróton értekeztünk, az erősödő szél hallatán nem bírt magával, és autóba szállt, hogy csatlakozzon. Aggodalommal töltött el a vízállás, és sajnos be is jöttek a félelmek. Bementem 96 literrel, mert hullámok nem voltak, így elviselhető és indokolt is volt a nagy deszka. Nagyjából 10 méterke állt rendelkezésre kb. félúton a part és a homokpad között, hogy ne érjen le a szkeg. A parthoz közel és a bent a homokpad felé is über parás volt. A nagyobb gondot az okozta, hogy nem lehetett tudni, épp hol húzódik az a 10 méter. Párszor sikeresen karcoltam a talajt, amitől belém állt a félsz, és nem is mertem nagyon siklani, mert ha tempóval akadok le, akkor abból nagy slajder lett volna. Egy kör után inkább kimentem a kis deszkáért. Abban jelentősebben kisebb a szkeg, és jelen szituációban ez nem csak balesetvédelmi szempontból, hanem pszichésen is fontos tényező volt számomra. Nem nyomasztott (annyira) a leakadás veszélyének a tudata. Azzal már nyugodtabban mertem menni. Egy bő fél óra jutott 80L + 4.7-el, nem volt az évtized szörfözése, csak ilyen éppen siklós menet. Nagy bánatunkra a vízben kapott el minket az eső. Na nem azért voltunk bánatosak, mert a vízben ért minket, hanem mert elkezdett esni, és azzal a lendülettel elzárták a szélcsapot is. Bár mondjuk nem volt kellemes bőrig ázni sem, mivel szörfözés közben nem lett vizes a hajam, nem estem egyet sem, így viszont csumára eláztam. És ráadásul gyalogolhattam a vízben a kiindulási helyre, úgy elállt a szél egyik pillanatról a másikra. Fedél alá húzódva vártuk a zuhé végét, közben már előtte befutott Gyuszi is, így hárman álldogáltunk a csodára várva. Az esőfelhők elvonultak és vártunk. Vártuk, hogy visszajön-e a szél, vagy elfelejthetjük a szörfözést mára. Kezdett valami légmozgás megélénkülni. Felcsillant a remény! Egy fél óra kellett neki, mire ismét visszatalált hozzánk. Igaz, az előzőhöz képest kisebb energiával, így a 80literre rá kellett tennem az 5.5-et. Ezzel a konstrukcióval is kb. fél óra örömködés jutott. De legalább a nap kiragyogott a felhők mögül. A kiszörföztem magam érzéstől fényévekre voltam, de elmondhatom, hogy ismét voltam vízen. A nyári időszakban minden vízen töltött pillanat ajándék, és minden szél jó valamire – kivéve ha nem… :P. Arra a sajnálatos következtetésre jutottam, hogy ez a fenyvesi vízállás nagyon nem kóser így, így attól tartok idénre elfelejthetjük ezt a spotot, ha a biztonságot tartjuk szem előtt. Már pedig utálok akármin is parázni, ezért sajnos ez van… Vizet a Balatonbaaaaaaa!!!!!!