Ezt a beszámolót már nagyon vártam, hogy megírhassam. A múltkori nem komfortos fertői menet után, végre sikerült egy olyat szörföznöm, ami ismét feltöltött lelkesedéssel, eltöltött elégedettséggel, és nem utolsó sorban kielégítette minden szörfözési hiányomat, elégedetlenségemet. Ismét jött a brutál hideg front szerdára csütörtökre. A vágyódás, hogy Balaton déli parton rájdoljak egyet beteljesülni látszott. Mivel nagy lehűléssel érkezett, nem akartunk lent lenni a parton már reggel hétkor, kényelmes leérkezést terveztünk, hogy ne fagyjunk halálra. Fenyvesre fél 11 körül értünk oda. Útközben beugrottunk Stefanért, persze külön autóval jött, ő is totál be volt pakolva. A többiek már lent voltak, a szerelés végén jártak, amikor mi megérkeztünk. A vízen 1-2 szörfös volt csak, ők négyes körüli vitorlákkal próbálkoztak. A srácok is a rendelkezésre álló legkisebb méretet húzták lapra. Ebből a megfontolásból én is ezt tettem, felrántottam a 3.2-met. És összeraktam a várva várt deszkát: 72 liter, Fanatic Allwave, becenevén: Fanni. Őszintén megmondom Endru 80 literes deszkájával való tapasztalatból kiindulva nem sok jóra számítottam. Arra apelláltam, hogy ugyanúgy szívni fogok az indulásoknál, könnyen szélbe fordulok vele, stb. A pálya előnye annyi, hogy nem szívok a wasserral. Ugyanakkor fennállt az alacsony vízállás miatt a szkegleakadás veszélye, így nagyon oda kellett figyelni, hol megyek vele. A levegőre 15 fokot mutatott a hőmérő, ami barátok közt is 10 fok, vagy számomra kevesebbnek tűnő hőérzetet eredményezett. Téli kabátot vittem magammal, de nem gondoltam, hogy fel is fogom venni. Már szereléskor magamra öltöttem, olyan hideg volt. Miután összeszereltem, a kényes átöltözés várt rám. Beszálltam a kocsiba, ott fel tudtam derékig szenvedni a hosszú ruhát, majd gyorsan felvettem a felsőtestre. Dilemmáztam cipő ügyben, a banda fele vett, másik fele nem. Végül a nem mellett döntöttem, cipőben nem igazán érzem a deszkát, és egy új deszka esetén ez fontos kritérium volt. Az első vízbe lépés borzasztó volt, nagyon lehűlt a víz. Úgy voltam vele, ha mozgok, nem fogom érezni. Végül így is lett. Meglepetésemre azonnal el tudtam indulni, minden probléma nélkül, nem estem-keltem, hanem indulás után egyből siklás, majd papucsolás és ride, amíg tetszett. Egy-két beállításon változtatnom kellett: annak ellenére, hogy belőttem a papucsméretet, nagynak bizonyult, így a vízben állítanom kellett, mert olyan volt, mintha nem is álltam volna benne. Kis igazítás a trapézkötélen, és álomszerű menetek vették kezdetét. A deszka valami csodálatos. Ódákat zengtem róla, és most is a hatása alatt vagyok. Nyugodt, kezelhető, kezes, kényelmes, nálam a gyorsaság nem szempont, de gyors is, a hullámokon is jól viselkedik, egy szóval tökéletes. Ilyen érzést még egy deszkánál sem éreztem. Nem olyan izgága, mint a 80 liter, ehhez képest az egy ideges deszka, amely apróbb mozdulatokra is nagy reakciókkal válaszol. Ez megbocsátóbb. Nekem az túl érzékeny egy műszer. Szerelmes lettem, mind a konkrét deszkába, mind a márkába. Ha a többi deszkája is ilyen, akkor csak ilyet akarok. Persze egy deszka függ attól is, milyen évjáratú, valamelyik gyártó egyik évben nem találja el annyira a dolgokat, következő évben pedig apró változtatásokkal csoda deszkát gyárt. A nap úgy nézett ki, hogy amíg bírtam fel-le mentem ezzel az összeállítással. Az a vicces, hogy a pöffökben még sok is volt a 3.2. Még be sem húztam a vitorlát, és már siklottam vele, ment a birkózás. Ízlelgettem a cuccot, helyezkedtem a deszkán, vizsgálgattam, milyen mozdulatokra, milyen reakciók érkeznek, játszottam a terheléssel. Ismerkedtünk egymással ;). Különösebb dologról nem tudok beszámolni, pont ez a szép benne, hogy mentem egyik irányba, jöttek szembe a srácok felváltva, kiabáltunk egymásnak, ordítottunk csak úgy a szélbe, élveztük a ride-okat. Gond nélkül vettem a butált, megfelelő méretű volt a cuccom, és nem okozott gondot ebben az orkánban sem szörföznöm. Ezt határozott fejlődésnek élem meg, és a fiúktól is azt a visszajelzést kaptam, hogy nem gondolták volna, hogy így helyt fogok tudni állni. Gyuszi és Zsolti páros például azt mondták, hogy csak akkor vették észre, hogy hogy megyek, amikor konkrétan kerestek, hogy merre vagyok, és látták, hogy jövök, és megyek. És nem igazán akartak hinni a szemüknek, de kénytelenek voltak. Ezzel most nem önfényezni akarom magam, de csajként sokkal nehezebb küzdeni a széllel, minél nagyobb, a pöffök is annál jobban kifognak rajtam, és nehéz megfogni a cuccot. Alapvetően pont a fizikai hiányosságaink miatt van az, hogy a sportot űzők 99%-a férfi. Hiába technikás valaki, kell hozzá fizikum is. És bár egyre technikásabbnak érzem magam, hamarabb elfáradok, mint a pasik, nem bírok egyfolytában olyan sokat menni, és napi szinten nem tudok annyi órát a vízen tölteni, mint ők.
Ez a session olyan energiával lökött meg, hogy azt szavakba foglalni nehéz. Olyan természetesen működött alattam a deszka, mintha világ életemben ezzel mentem volna. És egy ilyen után arra vágyom, hogy mindig ezzel mehessek. Szerencsére nem süllyed alattam, attól még messze vagyok, nem is hiszem, hogy valaha fogok olyan kis deszkával menni, ami süllyedni fog. nem tervezek 50 literes deszkát venni. ;) Az érzés, amit átéltem, elmondhatatlan. Vágattam a hullámok között, teljes boldogsággal, pedig hideg és felhős csúnya időnk volt, mégis a mennyben éreztem magam. Repültem, és nevetett a lelkem, ujjongott a szívem. „Megcsináltad, megérkeztél!” Ilyen gondolatok röpködtek a fejemben végig. És valóban, mintha megérkeztem volna egy állomásra, ahova már régen elindultam. Beteljesült érzésem lett, és valamiféle nyugalom lett úrrá rajtam, mintha mázsás súlyok estek volna le a vállamról, és véget ért egy küzdelmes korszak. Csak szörföztem! Felülemelkedtem a 80 literrel való küzdelmen is, és újult erővel nézek a jövőbe, az előttem álló feladatok elvégzésére. Sosem fogok úgy szörfözni, mint egy pasi, de az általam kitűzött céloknak és álmoknak eleget tudok tenni, és ez éppen elég. Nagy utat tettem meg a 140 litertől a 72-ig. Anno nem feltétlenül hittem, hogy ilyen lesz, ekkora deszkával fogok menni. Most viszont magyar viszonylatban nem nagyon van olyan szél, amit ne tudnék meglovagolni, és ez baromi jó érzés!
