Kicsit megkésve, de eljutottam végre oda, hogy szavakba öntsem a hétvége eseményeit. Szombat-vasárnap Fertőt terveztük be, biztosabb előrejelzést írt, mint Balatonra, na meg az ilyen irányú szél kedvezőbben fúj számomra itt, mint Balatonon bárhol. A szokásos rituálé szerint jártunk el: 2 főnyi cucc belogisztikázása a kocsiba; indulás; érkezés; csalódás; nem is fúj annyira; töprengés; mit szereljek?; nem lesz sok?; nem lesz inkább kevés!?; most minek rakod össze a kicsit is?; ne kiabálj már velem; jó akkor megoldom egyedül; nem kell a segítséged; elbírom egyedül is… Végezetül az 5.4-et rántottam fel a 96 liter mellé.
Mindenki ismeri azt az izgalmat a gyomorban, a pillangókat, amikor ott állsz a parton, kitaláltad, mit szerelj, és idegbeteg módjára elkezdesz kapkodni, hogy minél hamarabb vízen legyél. Ilyenkor imádkozol, hogy mire összerakod a vitorlát, ne erősödjön fel (bár ez még a jobbik eset)/ ne gyengüljön le a szeled, hogy ne kelljen összerakni egy másik rigget is, vagy a csóróbbaknak, ne kelljen szétszedni a már összerakottat, és összeszerelni a másikat dupla árboc, bum, hosszabbító hiányában. Én minden áldott alkalommal ezen pörgök. Csak nehogy megváltozzanak a körülmények, és szerelhetek át. Ilyenkor pattanásig feszülnek az idegek, ingerültebbé válik az ember. A riggelési szeánsz során nem feltétlenül úgy szólunk a másikhoz, ahogy szoktunk, illik, kéne. Ugyan előfordul, hogy elhangzik pár erősebb hangvételű szó, de tisztában vagyunk, hogy ilyenkor nem vagyunk beszámítható állapotban, és az ilyenkor tanúsított viselkedés súlyos módosult tudatállapotban történik, ezért nem számít. Majdnem olyan, mint amikor a srác azzal védekezik a barátnője előtt, akit előző éjjel megcsalt: „Drágám, ez nem számít, tök részeg voltam, nem is emlékszem semmire.” De csak majdnem!!! ;) Azért szél által módosult elmeállapotban vízen történő megcsalásra nem fogadnék el mentséget. :P
Az egy hónappal ezelőtti vízre szállás olyan távolinak tűnt már, hogy aggódtam a fizikai felkészültségem miatt, nem mintha akkor lett volna. Mivel a déli szél – mint a közelmúltban is tapasztaltuk – megbízhatatlan, ezért azt a stratégiát választottam, hogy szörfözök kifulladásig. Max. rövid szünetek férnek bele, amíg fújok egyet. Inkább elhasználom az erőmet a biztosban, mint tartalékoljak a bizonytalanra. Az első round-ban jónak tűnt a szél. A fordulóval még mindig hadilábon állok, és nem is volt kedvem neki állni gyakorolni. Így szezon elején élvezni akarom az önfeledt siklást, így mentem, eldobtam a vitorlát, leszálltam, wasser, és jöttem VOLNA vissza. Csak azt hagytam figyelmen kívül, hogy bár kedden elsőre el tudtam indulni, de ott kis vitorlával voltam, azt könnyebb kiszenvedni a vízből, mint az 5-öst. Így az első wassernál megleptem magamat, hogy mennyire nehéznek tűnt a rigg, és annak kimókerálása a habok közül. Újra kellett gondolnom a tavaly gondosan kidolgozott és begyakorolt mozdulatsoromat. Az első wasserstart darabosan ment, de ahogy róttam a köröket, visszatértek az elraktározott mozdulatok. Ahogy én élénkültem fel, a szél úgy adta alább. Szakaszosan fújt rá, ha jött egy erősebb szélroham, akkor tudtam siklani. Fél távnál van egy gyengébb szeles sáv, sajnos a lendületem ritkán volt elég azt átsiklani. Azt hiszem ennek áthidalása megoldható lett volna egy picit nagyobb vitorlával. Bemehettem volna Endru 5.5-jével, ami egy húzósabb dög, de egyrészt nem volt kedvem szerelgetni, másrészt nem voltam benne biztos, hogy elbírok vele fizikailag. Értem itt a wassernál való küzdelmet, ami kondíció híján még elég megterhelő. Így megalkudtam azzal, hogy vannak ácsorgós részek, és csak néha siklok. Lényegében egész délután tudtunk menni úgy-ahogy. Amikor úgy éreztem, na most már kiszörföztem magam, pihenésképpen lőttem pár képet, csevegtem az ismerős arcokkal. Végül a kifulladásig szörfözök, amíg bírokból az lett, hogy kifulladásig szörföztem első etapban, amíg bírtam, majd a tervezettnél hosszabb szünet után visszamentem rövidebb menetekre. Amikor végleg elfogytam a nap vége fele, átöltöztem, és kajáltam egy jót. Nem sokkal később Endru is befejezte. Edzésnek tökéletesen megfelelt ez a nap. Izomlázban nem volt hiány. És végre csuklya, és cipő nélkül lehetett szörfözni!
Folyt.köv. a vasárnapi beszámolóval.
