A keddi hidegfront csábításának nem lehetett ellenállni. Már csak a vízhőmérséklet lehűlése miatt sem hagyhattam ki. Ez tűnt az utolsó alkalomnak számomra szörfözni. Ugyanakkor a sok déli után jól esett egy jó kis északias szél, amiben lehet bízni, és fúj megállás nélkül. Szabadságoltam magam egy napra, még szerencse, hogy megtehetem :), mert olyan főnököm van, aki elenged. Előző este lementem Balcsira, hogy ne reggel kelljen egy csomót autóznom. Bár utólag belegondolva ez is belefért volna, mert csak dél körül mentem le a tóra. Fenyves brutál volt. Azért is nem siettem, mert reggel óta folyamatosan néztem a met.hu-n az aktuális széljárást, és a reggeli/délelőtti órákban esélyem sem volt, amikor cuki piros zászlók szegezték a nyugati medencét. Aztán, mint kiderült később sem… :( Megérkezve ismerős arcokba futottam, a szokásos „léhűtő” banda már lent volt. Nem dobott fel, amit mondtak. Ők mentek 4.0-val, nekem 3.8-am volt… Vagyis Endrué, de az már szinte ugyanaz. Mint ahogy a 80 literes Naish-t is inkább én adom NEKI kölcsön, mint ő nekem, pedig az övé. De nekem annyira jól áll! Nagy harc lesz érte, ha netán szakítanánk ;), nem gyerek elhelyezési per, hanem deszka elhelyezési tárgyalásnak néznénk elébe :P. De erről persze szó sincs, ne örüljön senki.
Elkezdtem riggelni. A fiúk készségesen segítettek, olyan tündériek voltak! A hűvös ellenére vidám beach hangulat volt. Letéptem a vitorlát, amennyire csak tudtam. Beöltöztem gumibábunak, cipőt és csuklyát is vettem. A víz még így sem volt kellemes, sőt, kifejezetten hűvös érzetet keltett. Dél körül mehettem be. Petivel összenéztem, és mondtam neki, hogy ez combos lesz. Az is volt. Ő 5.1-el küzdött az életéért, én a 3.8-al birkóztam. Az első indulás frissen, üdén még össze is jött, beakasztottam magam, papucsoltam, már száguldottam is, pár másodperc alatt felszántottam a strand vizét. Amikor is jött egy pöff, és nádszál testemet, mint valami fűszálat úgy ahogy voltam, kikapott a papucsból, és légies balett mozdulatokkal kaszkadőröket megszégyenítő becsapódással találtam magam hanyatt fekve, de még beakasztva a vitorlába belezuhanni. Szerencsére nem jártam úgy, mint egy ismerősöm egyszer, aki hasonló jelenettel két ablakot átszakított, és találta magát a vitorla másik oldalán. Eme csodás jelenetnek Peti boldog szemtanúja volt, gondolom jól ki is röhögte magát :D. Végeredményként egy nap múlva 5cm átmérőjű zöld-lila folttal gazdagítottam bal combomat és jobb könyökömet. Bár a foltszerzés okait sosem tudták egyértelműen bebizonyítani a Las Vegas-i helyszínelők munkatársai ;). Hát jó, tudomásul vettem, hogy vissza kell kapcsolnom egy fokozatot. Nem is lett volna problémám azzal, hogy sokat vagyok a vízben, és próbálkozok egyáltalán elindulni, ha nem lett volna kifejezetten hideg érzetem tőle. De fáztam. Jobbnak láttam, ha nem merészkedek messze, így maradtam a strand területén, és igyekeztem elindulni a másik irányba, azaz visszafele. Azt hiszem itt épp még jobban ráerősített a szél, mert úgy lobogtatta a vitorlát már akkor, amikor kiemeltem a vízből, hogy azzal alig bírtam. Óvatosan próbáltam indulni, de nehéz volt megtalálni a megfelelő kontrollt. Sokszor a deszka másik oldalán kötöttem ki, aki látott, biztos azt gondolta, mit akar ez itt? Halál béna voltam. Pedig csak egyszerűen sok volt a szél. Amikor nálam 30-40 kilóval nehezebb legények négyessel harcolnak, mit akarok én 3.8-cal? Ha sikerült is elindulnom, beakasztanom, és esetleg papucsolnom, nagyon kapaszkodtam, és a vitorlát teljesen kiengedve is siklottam. De ez csak két-három alkalommal jött össze. Visszajutottam a kiindulási pontra, ahol ismét elindultam a másik irányba. Nagy nehezen. De már úgy meg voltam keveredve, hogy azt sem tudtam, merre vagyok arccal. Valamennyit mentem, de kezdett nagyon elegem lenni az egész szenvedésből. Ez túlment az én erőkészletemen. Kb. 35 perce küszködtem. A hideg víz miatt úgy döntöttem, ez nem nekem való. Annyira sok volt a szél, hogy már elindulni sem tudtam. Nagy nehezen összejött, és visszaaraszoltam a kezdő ponthoz. Nem erőltettem tovább a dolgot. Peti is pont kifele tartott, az ötössel ő is besokallt. Megbeszéltük, hogy ennyi volt. Adtam volna időt annak, hogy ha gyengül, visszamegyek, de a víz hőmérséklete miatt nem láttam értelmét. Inkább mihamarabb száraz ruhára akartam váltani. Mivel ilyen hűvösben az átöltözés is körülményes számomra, mert pillanatok alatt megfázom, el akartam menni a legközelebbi benzinkútra (ott öltöztem át idefele jövet is). Aztán végül nem volt rá szükség, mert Peti felajánlotta a transpiját. Így hamar száraz pelushoz jutottam. „Tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés” volt ;). Időközben kijöttek Gyusziék is, összegyűlt a kis banda táplálkozni, csatlakoztam hozzájuk. Endru és Stefan fél-egy óra múlva voltak várhatók. Addig elütöttem az időt, mert át kellett adnom a cuccot neki. Nem akartam vele ott maradni, mert még haza is kellett érnem, így miután mindenki befutott, egy kis beszélgetést követően elhagytam a tett színhelyét. Ez most sajna ennyi volt, de így is jó volt lent lenni a többiekkel, és átszellemülni szörf üzemmódba.
