Végre eljutottam ahhoz a beszámolóhoz, amit már nagyon vártam. Mármint nem a beszámolást, hanem az eseményt, amiről szól. Új szerelem született! Ismét szerelmes lettem… Naná, hogy nem pasiról van szó, hanem deszkáról! Bár lehet, hogy hímnemű ő is.
Kezdem az elején. Fertőről előző nap egyenesen Balcsira zúgtunk le, van hol aludnunk, és ha korán lent akarunk lenni szörfözni, akkor előző este le szoktunk menni. Ott hibáztunk egy cseppet, hogy nem vittünk magunkkal laptopot, és bár internet van, gép hiányában nem voltunk napra készek. Ami este nem gond, mert telefonon van, aki ad infót, hajnali fél ötkor viszont kit hív fel az ember, aki ért is hozzá, és meg tudja mondani, hogy Balcsin fúj-e. Beállítottuk az órát fél ötre, fel is keltünk, de az ablakon kinézős időjárásos tájékozódás nem a legmegbízhatóbb formája a dolognak. Nem fújt különösebben, így inkább aludtunk. Hát nem tettük helyesen. Délelőtt lementünk déli partra, és meglepődve tapasztaltuk, hogy fúj. És mint megtudtuk reggel még jobban fújt. Ötösökkel mentek a srácok. Röviden, tömören: elcsesztük. No semmi pánik. Gyors szerelés nagy vitorlára, és be a vízbe. És eljött a pillanat. Amire oly nagyon vártam. Amitől az adrenalin lázasan száguldozott az ereimben. Amitől remegett a gyomrom, és kis pillangók röpködtek benne az izgalomtól. Amit a szerelemben úgy mond Carrie a Szex és New Yorkból, hogy: érzed a za-za-zut. Na pont ezt éreztem ebben a szerelemben, mely gyengéd találkozással indult. Én és a 96literes csoda. Axxisos tapasztalatomból kiindulva nem reméltem túl sok jót. Sok esésre, küzdésre számítottam. Arra, hogy többet leszek a vízben, mint a deszkán. Endru segített bevinni a vitorlát a vízbe, és bent összerakni a deszkával. Múltkor eleget gyakoroltam a beachstartot brutál körülmények között, így most low windben nem okozott gondot. Felléptem először bal lábbal, majd jobbal, és már indultam is. Tök könnyű volt menni vele. Nem akartam elhinni, hogy csak ilyen egyszerűen… Néztem hátra, Endru is indult a hetessel a nyomomba. Nem tudtam siklani, ahhoz nem volt elég a szellő. De nem is baj, csak barátkoztam a deszkával. Elmentem egy kis ideig, hátha arrébb erősebb a szél, de nem volt az. Vissza is jöttem. Mentem kicsit a másik irányba, de esélyem sem volt siklani. Endru hamar ki is vitte a cuccát. Kapott kölcsön valami buta nagy cuccot, azzal próbálkozott. Nekem meg beadták a hetest a partról. Megint a szokásos történet. Ezzel a halál nagy vitorlával beachstartolni – utálom. Aztán rájöttem, hogy nem lett lejjebb állítva a bum, de szerencsére vízben lézengő pöffre váró szörfösök segítettek. Ismét előbbre állítottam a trapézköteleket, ahogy nekem megfelel. Közben Endru visszaért, és azt mondta, ezzel a kombinációval nem fogok tudni menni, nehéz lesz erre a deszkára ez a vitorla. Részben igaza lett… de csak részben. Néhány sikertelen próbálkozás után elindultam. Tény, hogy nyomta le az orrát a víz alá, így próbáltam úgy helyezkedni rajta, hogy hátrébb terheljek, hogy ne "Búvár Kund" üzemmódban nyomuljak. Nem volt egyszerű elindulni ezzel a böhöm vitorlával. Pillanatok alatt szélbe fordultam, ha nem állítottam be megfelelően a cuccot. De amikor fent voltam, nem adtam fel. Egyensúlyoztam minden idegszálammal, és elkapva egy-egy pöfföt, sikerült siklanom is. Láttam a többieken, hogy nem nagyon akarnak hinni a szemüknek, én sem hittem el. Aztán amint megszoktam ezt az új szitut, eljött az élvezet ideje. Ez a deszka egy gyönyör. A nagyomhoz képest. Pillanatok alatt megindul, olyan könnyű az egész. A másik egy tankhajó ehhez képest. Könnyen fent tudok rajta maradni, nem olyan labilis, mint amilyennek gondoltam. Nagyon féltem, hogy kicsi lesz, ha 100 liter alá megyek, de Endru bíztatott. Nem tudtam teljesen hinni neki, de utólag belátom, igaza volt. Tényleg imádnivaló a kicsike. A srácok beszóltak, hogy legalább már egy valaki siklott közülünk. Mivel fordulni ezzel még nem tudok, ha másik irányba akartam jönni, leszálltam, és indultam vissza. Amikor épp összejött. Mert volt, hogy csak vártam a pöffre, ami nem akart jönni. Amikor meguntam, csak úgy viccből kipróbáltam, hogy fel tudom-e húzni a hetest. Nem gondoltam, hogy bármi esély van erre. De másodszori próbálkozásra sikerült. Hozzáteszem, hullámzott a víz, és a hetesről van szó! Csak néztem, hogy asztaaaa. Koncentráltam ezerrel, hogy most aztán le ne essek. Elride-oltam a strand végéig, majd ott megint leszállva imádkoztam egy pöffért. Össze is jöttek a dolgok. Egyre többet siklottam. Imádom ezt a decsót. Kár, hogy csak hetessel tudtam menni, eléggé lefárasztott az örökös újraindulás. De ez a románc megérte! Olyan boldog voltam, hogy ilyen sikeres volt az első légyott. Egymásnak teremtettek minket! Alig várom a folytatást, hogy elmélyülhessen bimbózó kapcsolatunk. Új tapasztalatok várnak rám. Próbálkozni mélyvízben, ezzel a wasser is talán könnyebben megtanulható, bár ahhoz továbbra sincs kedvem. Inkább fordulni szeretnék megtanulni. Amint jön valami használható időben valami használható szél, ismét vízen akarok lenni az új szerelmemmel. Fantasztikus, minden várakozásomat felülmúlta. Nem hittem, hogy ilyen sikeresek leszünk együtt. Kisebb méretei miatt a papucsolás is kényelmesebb lesz „hosszútávú” siklásnál. ;) Ismét olyan izgalommal lesem a szelet, és a szörfözés lehetőségét, mint amikor megvettem az első szörfcuccomat. Alig várom, hogy gyakorolhassak a kis újonccal. Totál be vagyok zsongva.
Mivel nem volt még zsákja, ezért óvtuk, vigyáztuk, nehogy baja legyen. Óvásunk legékesebb bizonyítéka, hogy a drágaság a hálószobában alszik a franciaágyon, minden este jó éjszakát köszönök neki, mi pedig a nappaliban lévő másik nagy ágyon alszunk. Na nem azért alszik ő bent, mert ennyire betegek vagyunk, a hálóba csak most került be az ágy, mi eddig is a nappaliban lévőn aludtunk. Csak addig nem költözünk be, amíg a kicsim ott alszik. De már megvan a zsákja, hamarosan megy a testvéreihez, ez volt a kényeztetős időszak, egy kis beetetés, ami minden új kedvencnek jár! De ő is a nagyobb testvérkéivel kell, hogy osztozzon a pincében. Csak féltettük, hogy védelem nélkül esetleg baja esik… :)
