Szörfkirálylány windsurf naplója

Azt hiszem itt az ideje, hogy elmeséljem a sztori elejét is. Azaz, hogy honnan is indultam, és hogy lett belőlem Szörfkirálylány. (nem én találtam ki magamnak a nevet, nem vagyok ekkora egoista) 2008. nyarán járunk. Későbbi "Szörftanárommal" ismét nyaralásra készültünk, amikor én úgy döntöttem, hogy elegem van a parton fekvésből, koktél szürcsölgetésből, a szörfös képek készítéséből százával, így olyan elhatározásra jutottam, ha már megyünk, olyan helyre menjünk, ahol én is tudok próbálkozni, csak úgy idő eltöltésképpen, hogy ne unatkozzak egész nap a parton, amíg szörfös társam egész nap tolja. Melynek következtében estére hulla fáradt, míg én teljesen kipihent és feltöltődött vagyok, így esti programra sincs esély, mert csak az ásítozását hallgatom, meg hogy ő inkább aludni szeretne. Ezért felkészülés képpen megkértük Leslie haverunkat, hogy engedje meg, hogy kipróbáljam az ő cuccán ezt az egész dolgot, elsajátítsam az alapokat. Neki volt akkora deszkája, amin nekem is volt esélyem, egy 145l-es powerglide, ha jól emléxem. Egy forró júliusi hétköznapra esett, amikor a guru 8 csomót írt Velencére, így előbb lelépve melóból lezúztunk Gárdonyba. Leslie bácsi már ott volt, a cucc összerakva. Szél persze sehol, mondhatni, hogy nulla. Kb. 6,5 körüli vitorlával kezdtem első élményeim megszerzését. Három szörfös haver srác osztotta az instrukciókat. Először csak a deszkán kellett állnom, hogy szokjam a ringatózást. Mivel nem volt nagy szél, ezért nem hullámzott a víz. Aztán elmondták, ha borulok, lökjem el magamtól a vitorlát, a másik irányba, hogy nehogy fejbe vágjon. Ja nem. Bocs, ezt csak azután mondták el, miután beleestem, és lefejelt az árbóc, úgy, hogy csillagokat láttam. :) Tehát. A vitorla felhúzással nem bajlódtam, feladták nekem a vitorlát. Persze ennek az a hátránya, hogy amint elengedték, és az egész súly nálam volt, nem tudtam megtartani, és folyton elejtettem, én meg hátast dobtam. Nem kellett sok ilyen feladás, hogy elegem legyen ebből, így közöltem, hogy ez így nem oké. Meg kell próbálnom nekem felhúzni, hogy érezzem a teljes folyamatot. Azt mondták, képtelenség. Nem bírom el. Volt pár szenvedés, de végül sikeresen kihúztam. Ők persze nem hittek a szemüknek. Ott álltam, és kérdeztem, hogy "És most?", akkor szépen elmagyarázták, hogy nyúljak át keresztbe a bal kezemmel, és döntsem be kicsit magam elé. Persze elsőre nem ment, de újabb néhány próbálkozás után ezt is sikeresen végrehajtottam. Egyszer csak megindult velem a cucc. Én csak kapaszkodtam, mozdulni sem mertem. Egyenesen a fürdőző tömeg felé "siklottam". Láttam, hogy egy kisebb csapat labdával játszik pont előttem. Oda kiáltottam nekik: "Vigyázzatooooook, nem tudom irányítaniiiiii..." Ők félre ugrottak, és bíztattak, hogy ez az, jó vagy, csak így tovább. Ekkor estem bele. Visszanéztem és a srácok vagy 30 méterre voltak, és tapsoltak, ujjongtak a vízben nekem. Hihetetlen érzés volt. Úgy gondoltam, mindig a csúcson kell abbahagyni, hogy legyen további motiváció, így itt fejeztem be az első szörfleckémet. És nagyon boldog és büszke voltam magamra. Ez is bizonyítja, nincs lehetetlen, amit alá is támasztottam a következő próbálkozásomnál... Hamarosan itt a folytatás!