Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Blue Lake 2011.01.15

2011.01.16. 15:54

szerző: Szörfkirálylány

Amikor két szörfös összejön (félreértések elkerülése végett, egy srác és egy csaj rider, értsd: Endru és én), mi is lehetne szebb ünneplés egy újabb hónap elteltének, mint annak a sportnak hódolni, ami összehozott minket. 5. hónapunk fordulója pont január 15-re esett. Persze mindez már csak akkor esett le mindkettőnknek, amikor másnap felébredtünk :).

A szombatra írt szél miatt teljesen át kellett variálni a hétvége programját. De jó szörfös barátnő lévén rugalmasan állok a szélhez való alkalmazkodáshoz, hisz ez a lételemünk. Egy kósza pillanatig én is elmorfondíroztam egy esetleges vízre szálláson, de az október 31-ei 6 fokos Fertő következményeire visszaemlékezve, inkább az eszem, mint a szívem győzedelmeskedett. És a "Ki száll előbb vízre" versenyben még így is győzedelmeskedhetek Mátéval szemben, nem akarnám lealázni egy januári szezonnyitóval... ;) Tehát az ország egyetlen nem befagyott tavára esett a választás, a nevéhez méltán hű Kék tóra, és ezúton is köszönjük a Blue Lake Teamnek a fogadtatást! Endru 10kor szedett fel Győrben, és nem sokkal 11 előtt érkeztünk meg. Én már egyszer jártam ott, de akkor nem fújt, Endrúnak ez volt az első látogatása. A sínek mellett nagy pocsolyák és sártenger közepette eveztük be magunkat a tóhoz. Amikor megérkeztünk, és lekezeltünk mindenkivel, boldogan konstatáltam, hogy végre, a nagy nevekhez megismerhetem a cseppet sem nagy arcokat, pedig lenne mire ARC-oskodniuk... A team nagy része tiszteletét tette eme szeles, borongós, majd napocskás téli napon a tónál. Páran már vizen voltak 6 feletti vitorlákkal, de a siklás még váratott magára. Sorra érkeztek a "versenyzők". Endru legnagyobb vitorlája 5.3 volt, nagyobbal nem is akart menni ilyen időben. Így még várakozó álláspontra helyeztük magunkat. Az aktuálisan fujdogáló szélben talán még én sem siklottam volna az 5.4-emmel. Egyszer csak elkezdtek megjelenni a fehér fodrok. Egyértelműen erősödött a szél, de nem tűnt még stabilnak. Egyik pillanatban elég lett volna 5ösre, aztán megint elbizonytalanította az embert. Endru összeszerelt, hogy ha jön a szél, akkor csak öltözni kelljen. Elhangzottak a bizakodó, optimista mondatok mindenki szájából: "Szerintem jönni fog ez!", vagy "Be fog ez fújni!" És meg is jött. Javában kattogtattam Endru gépével az orrom előtt figurákat végrehajtó ridereket, amikor lemerült az aksi. Erről ennyit. Körbekérdezgettem a még vagy már parton lévő szörfösöket, kinek van gépe, Camberjack odaadta az övét, és azzal játszottam tovább a szörf fotós kisasszony szerepét ;). Kerestem Vaut, mert mutatta, hogy neki nagyon komoly gépe van, de a vízen volt. Majd előkerült a vízből, és megkaptam az insturkciókat a komoly masinához. Akkora teleobjektíve volt, hogy a végére már fájt a csuklóm. Azzal a géppel egy élmény volt fotózni a spockokat, loopokat, és egyéb manővereket, amiket még nem feltétlenül tudok beazonosítani, mindenesetre elkezdtem kitapasztalni, hogy kinél mikor jön a figura, mik a rákészülő mozdulatok. És ekkor elsütöttem Vau géppisztolyt meghamisító sorozatlövő nehézbombázóját. 300 kép volt a limit, így igen csak szelektálnom kellett. Azonnal töröltem a rosszul sikerült, vagy olyan képeket, amin pl. csak egy nagy vízplaccs látszik. A fények, színek folyton változtak, így minden kép más és más lett. Egyszer csak elsötétült, és beütött egy erősebb szél hullám. Az 5ös vitorlákkal menekültek ki a riderek, nem lehetett tudni, hogy ez most meddig tart. Volt, aki átszerelt, és visszament 4-es vitorlával. Volt, aki addig hezitált, hogy mire átszerelt, megint visszagyengült 5-ösre. Kb. egy órán át tarthatott a brutál. Endru teljesen letépte az 5-ös vitorláját és lecserélte a 100 litert 74 literre. Fél 3 felé elkezdett fogyatkozni a team. Szépen lassan elszállingóztak haza a szörfösök. De akadt, aki még akkor is vízen volt, amikor mi már indulófélben voltunk.

Minden tiszteletem és csodálatom ezeké a szörfösöké, akik szinte egész nap tolták a 3 fokos vízben, ugráltak jobbra-balra, és amikor beestek, mintha 20 fokos vízbe lennének, meg sem kottyant nekik. Persze mindez megvalósíthatatlan megfelelő védelem nélkül, száraz ruhák, vastag kesztyűk, és ami kell.

Január ajándéka volt ez a nap, csodálatos napsütés, fantasztikus emberek, és manőverek, amikkel nem tudtam betelni!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr322588048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása