Unatkozó rájderek ;) kérésének eleget téve íme egy kis úti beszámoló két évvel ezelőttről: Paros, Greece. 2009. augusztus 15-én hajnalba indultunk útnak ketten 3 deszkával, 5 vitorlával a tetőcsomin. A frissen vásárolt használt Qcséber 140L-es deszkámat (ismert nevén a sárga Tank) még egyáltalán nem próbáltam ki hazai vizeken, idegen honban teljesült be ez a friss románc. Egy nap alatt Larissáig jutottunk. Ez kb 1100 km volt. Nem bírtunk levezetni Athénig. Megszálltunk egy hotelban, és kora hajnalban indultunk tovább, letolva a maradék 350 km-t. Egyenesen a komp kikötőbe mentünk. Ahogy már említettem nem kaptunk jegyet, így 3 napot még el kellett tölteni valahol a közelben. Rafinában kötöttünk ki. Loutsa-val ezek összeépült városok, szinte az egész part egy összefüggő nyaralókomplexum. Ide jönnek kiruccanni a fővárosból a görögök, ezért apartmanok nincsenek a környéken. Hotelekben sem bővelkednek. Pár városkával arrébb snem tudom a hely nevét) szállás után kajtatva véletlenül rátaláltam egy kempingre, de persze sátor sem volt nálunk, nem ilyen éjszakákra rendezkedtünk be. Az, hogy mázli, nem volt kifejezés, mert volt egy darab kiadó bungaló. Színvonalát tekintve, ha csillagokkal kellene jellemezni, minuszba csúszna át a minősítésem. Meleg volt, tele szúnyogokkal, két ágy, egy asztal és két szék volt ebben a műanyag dobozban. Amikor megláttam, hogy hol kell aludnom 3 napig, majdnem elbőgtem magam. De más választásunk nem volt. Szállás kipipálva, még aznap visszamentünk Rafinába szörfözni. Késő délután volt már, a szél leállóban, úgyhogy csak én ismerkedtem az új deszkámmal. 5.4-es vityóval. Siklani még nem tudtam, trapézolni sem, ezen a nyaraláson volt kitűzve a trapézolás leckének. Másnap reggel már korán lent voltunk a parton. Nekem túl nagy volt a szél. 3.7 körüli vitorlákkal lehetett menni. Itt voltak kite-osok és szörfösök vegyesen. Délutánra enyhült, de nekem még az is sok volt. A szörfösök a vizen 4.5 körüli vityókkal tolták, nekem ekkora volt a legkisebb vitorlám. Nem is szörföztem többet az első nap után ezen a terepen, mert minden nap ilyen erősségű szelek fújtak. Egyik nap talán legyengült 5-ös vitrolára, de nekem még így is majd’ leszállt a fejem a szélben. A környezet gyönyörű, van egy bár, ahol lehet lazulni, mindenhol tesók vannak, akik amúgy elég barátságtalanok. És megvannak a helyi gruppok, úgyhogy az ember idegennek érzi köztük magát. Ja, amúgy oldalszél fújt, úgyhogy a partra merőlegesen lehet be-ki rongyolni. (ha a parton álltál a tenger felé nézve, akkor balról fújt a szél, nemtom, hogy ez számít-e valakinek) A hullámok a szélerősségnek megfelelően átlagosak, ha jól emlékszem. Mondjuk azért akadtak elég szép hullámok is, amikor úgy igazán fújt. Sziklás tengerpart van. Három részre tagolnám a partot. Pont a bár előtt van két benyúló sziklanyelv, sokan ezen a részen száguldoztak, a kettő között, de ettől jobbra és balra is lehetett menni, balra sziklásabb terep volt, a bárnál lehetett a legkönnyebben bemenni a sziklákon. Sünökkel vigyázni!
Egyik nap átmentünk Schiniasba, ezt a partot nagyon tudom ajánlani, gyönyörű, hosszú aprókavicsos/homokos partja van. Ha az ember beszenvedi magát a szélsávba, hosszasan lehet menni parttal párhuzamosan, nagyjából sík vízen, ahogy én láttam a partról, akkor aktuálisan 5ös vitorlával. De mivel csak néhány szörfös volt, nem hiszem, hogy ez a hely szélbiztos lenne, vagy még felfedezetlen ;). Az biztos, hogy csodálatos, festői szépségű. Ahogy írok egyre inkább jönnek elő az emlékek, és eszembe jutott a spot neve Rafinában: Nissakia. Lehet, hogy inkább Loutsa-ban van, mint inkább Rafinában, ez már elég homály, de szerintem ez részlet kérdés. Ha már ott van az ember, és megkérdezi hol szoktak szörfözni, vagy hol van Nissakia, akkor már nem tévesztheti el.
4. nap hajnalban indulás tovább a komppal Parosra... Folyt. köv.