A péntek este kezdődő eső elég makacs jószágnak ígérkezett. Abba sem hagyta másnap délutánig. Kisebb kihagyásokat produkált, de szél és szörfözés szempontjából ez elhanyagolható jelentőségű volt. Szombaton két óra körül arra lettünk figyelmesek, hogy kezd felszakadozni a felhőzet és némi légmozgás van kialakulóban. Csopaki „tanyánkról” elég nehéz volt megállapítani, hogy Fűzfőn milyen állapotok uralkodnak, ezért úgy döntöttem elhasználok egy segítséget: „Tisztelt Vágó Úr, telefonáljunk!”. Felhívtam a helyi specialistát, Qcséber mestert. Pozitív gondolatokat osztott meg velünk, amit gondos, több évtizedes környezettanulmányra alapozott. :) Azt mondta, alakul a szél, valóban felszakadozás figyelhető meg a felhők bonyolult mozgásvilágában, és jó eséllyel be fog fújni valami szörfözésre alkalmas fuvallat. Javasolta, menjünk át Fűzfőre, aztán vagy bejön, vagy nem. Endrúval úgy döntöttünk a 2. segítséget is felhasználjuk, felezünk: 50%, hogy bejön, 50%, hogy nem. :D Felpakoltuk a deszkákat a tetőre, sikeresen logisztikáztuk úgy össze kettőnk felszerelését, hogy egy autóban elférjünk, azért nem kis mutatvány volt, de megoldottuk. Fűzfőre érve ott találtuk az előző napi szél elől elmenekült ridereket. Ideje volt felhasználnunk az utolsó segítséget, megkérdeztem a „közönséget”, milyen állapotok uralkodtak a nap folyamán, ki mióta vár a szélre. Nem kellett tovább várniuk, ahogy tegnap, úgy ma is, mi hoztuk meg a szelet. Kényelmes összeszerelés után 4 óra körül befújt. Nem volt közel sem olyan erős, mint a vihar előtt, de teljességgel szörfözhető. 5.4-re szereltem.  És tökéletesen működött a cucc. A srácok nagy vitorlákat húztak fel, 7-8 körülieket. Ideje volt ezzel a deszka-vitorla kombinációval is gyakorolni a papucsolást.  Ezzel a vitorlával még nem sikerült igazán tesztelnem a deszkámat.  Bevergőttem a szélsávba és már indultunk is meg. Olyan kellemes volt a szél, hogy nem kellett erőlködni semmiben. Abban sem, hogy siklásba jöjjek, pillanatok alatt szárnyaltam, és abban sem, küzdelmesen megtartsam a vityót, nehogy elrántson. Eszméletlenül élveztem ezt az ideális körülményekben való ride-olást.  Endruval felváltva mentünk, mert az ő 7.2-jéhez jobban passzolt az én deszkám, mint az ő 100 literese. Megkértem, hogy próbálja ki a deszkámat, érdekelt, mi a véleménye róla, de akárkinek azért nem akartam odaadni. Amíg én mentem, ő készített rólam pár képet.  Végre van bizonyítékom, hogy fejlődtem! A bénább felemre fokozottan figyeltem, és az előző naphoz képest is fejlődést véltem felfedezni.  Biztonságosabban kezeltem a vitorlát, és a papucsokba is egyre könnyebben álltam bele. Olyan sebességgel száguldottam kifele, hogy  a nádas és part közötti távolság nem is tűnt már olyan nagynak. Amikor kezdtem elfáradni úgy döntöttem átadom a terepet Endrunak.  Amíg ő tolta, addig én fényképeztem őt. Hát igen, azért még van hova fejlődnöm…  Nagyjából egy órás menet után kijött, és az orrom előtt megmutatta a perdülést, amit szeretnék megtanulni.  Bár elméletben tudtam, hogyan kell(ene) végrehajtani, apró kérdésekben bizonytalan voltam: mikor kell átperdíteni a vitorlát, mikor cserélek lábat, ilyenek. Ismét én indultam ride-olni, most még jobban mentem, mint korábban. Befele már szinte automatikusan ment a papucsba lépés, rendezett mozdulatokkal tudom megsiklatni a cuccot. Fordulni továbbra sem tudok, úgyhogy eldöntöttem, erre kell ráállnom, mert oké, hogy a wasserstart fontos, de ha nem esnék be annyit, nem venne ki belőlem annyi energiát a vitorlafelhúzás sem.  Ehhez pedig az kell, hogy jól forduljak, mert általában, az esetek 95%-ban ott vizesedek be. Amikor kifele jöttem, megpróbálkoztam egy lassan bemutatott perdüléssel. Nézőközönség Ndru és Laci bácsi  voltak, és egész jól össze is jött volna a dolog, de amikor már megfordultam, beborultam. A parton Laci kezdte el magyarázni, hogy mit csinálok rosszul, és szó szerint tátva maradt a szája, amikor megemlítettem, hogy most próbáltam először ezt a fordulót. „Jövő hétre jobb lesz nálunk a kiscsaj” – állapította meg némi irigységgel a hangjában. Nem mondom, hogy nem esett jól a burkolt bók! ;) Endru ismét visszament, de amíg ő bent szaggatott, elkértem a 100 literes deszkáját. Kicsit próbálgatni akartam, milyen nehézségek vannak az enyémmel szemben egy ekkora hajón. Pozitív volt, hogy ki tudtam rajta húzni a vitorlát, de tény, hogy nagyon billegett. Amikor sikerült hátra lépnem, és szelet fogtam, és megindultunk ott már nem volt gond, tök klassz érzés  volt vele menni, simán siklottam volna vele, de tudtam, nem mehetek messzire, mert nem tudnék visszajönni, ezért csak a part közelében tapasztalgattam. Majd próbálgattam vele kicsit a wassert, de eléggé erőm végénél jártam. Endru is kijött, állt el a szél. A 7-esével bemehettem volna, nekem még jó lett volna, de dög nehéz volt nekem az a vitorla, nem bírtam már vele. Úgyhogy szépen, lassan feladtuk aznapra.  Korai kelést tűztünk ki célul vasárnapra. Reggelre mondta a szelet. de ez már egy következő bejegyzés témája…