Reggel korábban keltem, mintha dolgozni mennék. Időben el akartunk indulni Fűzfőre. Előzőleg egyeztettem Antival, hogy mi, hogy legyen, végül az én kocsimmal vágtunk neki. Flórián téren fél nyolcra beszéltük meg a találkozót. Én ott voltam, ő késett. Mikor megjött elindultunk a cuccaiért, mert azok máshol tanyáztak, mint ő. A kocsi szinte plafonig tele volt a vitorlákkal, árbocokkal, bumokkal. A deszkáját ráerősítettük az enyémre, igazi szörfös kicsi kocsi lett pici Tiából. Végre úton voltunk, 11-re le is értünk. Ott volt már minden megszokott fűzfői arc. Bemutattam nekik Antit, majd a tényállásról kifaggattuk őket. Egyelőre nem tűnt brutálnak, rábeszéltek, hogy 5.4-et szereljek. Antinál kiderült, hogy rossz deszka volt a zsákban, és a kisebb deszkáját hozta el. Fűzfőn pedig annyira nem fúj be a part közelébe, elég nehéz onnan wasserstartolni. Összeszerelés után elindultam. Anti wasserozással próbálkozott. Én azonnal visszafordultam, amint kiértem a széltartományba, ismét hülye voltam, hogy nem hallgattam az ösztöneimre, és nem a kisvitorlát szereltem. Pedig Dahabon megtanultam, hogy a férfiak mindig felülértékelik azt, hogy egy nő mivel tudna menni. Tűz ki a partra, és átszerelés. Olyan szempontból nem volt gáz, hogy minden kötél vizes lett, és így könnyebb volt meghúzni a kisvitorlán őket. Amúgy a kisvitorlát annyira nem szeretem összeszerelni, elég macera. Vissza a terepre. Ez már ideális volt így. Bár a szél cseppet sem volt az. Hatalmas széllökések jöttek, amiket én még nem tudok annyira kezelni. Átvágattam az öböl másik felébe. Némi aggodalommal töltött el, hogy az ügyesebb felem volt a távolodó oldal, a gyengébbik pedig a visszajövő. Hát jogosan aggódtam. Visszafele sokkal nehezebb volt jönni, ráadásul ebben az irányba haladva erősebben húzott a vitorla. Három slajdert nyomtam, de a deszkámnak szerencsére nem lett baja. A beállításaimmal valami nem lehetett az igazi, mert folyton az árboc irányába csavarta ki a szél a kezemből a rigget. Később állítottam a tarpézkötélen. Nagy nehezen visszaértem. Kicsit arrébb értem partot, a horgászoknál, az egyik papa be is szólt. „Ne szörfözzön az, aki nem tud!” Engem sem kell félteni: „Valahol el kell kezdeni, jó pap is holtig tanul.” Még morgott magában, de nem érdekelt. Az UP! című mese jutott eszembe, ott is volt egy bácsi, aki megkeseredett öregember lett öregségére. Mivel Antinak a kisdeszka túlságosan is kicsi volt erre a szélre, odaadtam neki az enyémet. Mondtam, hogy menjen vele, amennyit akar, nekem egyelőre elég volt ez a szenvedős menet. Ő is viszonylag hamar kijött, jó, azért többet volt bent, mint én, de nagyon pöffös volt a szél, és ez mindenkit hamar lefárasztott. Pihengettünk a parton, beszélgettünk, napoztunk, szerdai napnak így is „elviselhető” volt. Kajáltunk, lődörögtünk. Később bementünk együtt, hogy wasserstartot tanuljak, de sajna a szél nem fújt be annyira, hogy lehetett volna. Fél óra szenvedés után feladtam, és inkább megpróbálkoztam egy újabb menettel. Ez már jobban ment egy fokkal, mint az előző, de nem mertem átmenni az öböl másik felére, mivel az „út” második felétől még erősebben fújt a szél. A pöffrohamok továbbra sem csillapodtak, sőt… Ismét hamar kimentem, nem bírtam a széllel. Anti következett. Élvezte a deszkámmal való száguldást. Azt mondta, nem feküdne alá, baromi gyors, szinte már félelmetes vele menni. Igen, én is ezt érzem néha, hogy szinte félek rajta, úgy száguld, ha elkapjuk a fonalat. Délután új arcok érkeztek. Volt köztük egy lány, Orsi, aki szörfözött. Bement, de ő is hamar kijött. 105L-es deszkával és 5-ös vityóval csúszott. Felajánlotta, hogy próbáljam ki a deszkáját, hát nem mondom, hogy nem borultam párat. A vitorla kihúzása nem volt egyszerű, ennél tovább nem jutottam, nagyon instabilnak éreztem, billegett jobbra-balra. De viszonyításnak tökéletes volt! Este fele mérséklődni látszott a szél, így megkíséreltem még egyszer bemenni. Bár az ereje egy nagyon picit csillapodott, a pöffökről ez nem mondható el, így nagyon gyorsan felhúztam magam rajta, és ki is jöttem. Ezért kár volt összevizezni a cuccot. Vártunk kicsit, hogy száradjon, majd visszaszerkesztettünk mindent a kocsiba. Hazafele tettünk egy kitérőt Antiék Velence tavi nyaralójukba, ott kipakoltuk a cuccait. Toltunk egy nagy hekket meg harcsát Velencén az egész napi küzdelemre :) Majd már sötétben elindultunk az ágyikónk felé. Kidőltem, mint egy babzsák.