Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Dahab 5-6-7

2010.05.08. 18:48

szerző: Szörfkirálylány

Péntek reggel ideálisan fújt a szél. Dieter kiküldött egy 4.7-el. Jó tanács csajoknak! Sose hallgassatok kölcsönzős pasikra, mert magukból indulnak ki, és fölé lövik a dolgokat... Ebből egyértelműen következik, hogy sok volt a 4.7. Lecseréltem 4.2-re. A jól begyakorolt beach start remekül ment. A szél a szokásos formáját hozta: reggel erős, és folyamatosan lankad. A szél talán hímnemű :P? valahogy ismerős ez a folyamat... ;) NAgyjából délig tudtunk szörfözni. Ideje volt már valamit mutatnom, így ezerrel rajta voltam a sikláson. Valamint az ebből kifolyólag következő papucsoláson. Ez volt az a nap, amikor beleálltam az első papucsba. fura volt, mert nem volt egyáltalán nehéz, sőt. Mentem, mentem, gondoltam: bele kéne állni, és onnantól ott maradtam ;) úgy éreztem, itt valami nagy áttörés történt. sajnos nem volt lehetőségem azt próbálgatni, hogy két papucsba álljak, mert a szél rohamosan vett vissza. délre már csak a tanulóknak volt jó. ki is mentem. egy órás pihi és némi utánpótlás magamhoz vételét követően elmentem az egyik párral sznorkizni. ehhez körbe kellett sétálnunk a lagunát a tűző napon. Kb. 20 percet vett igénybe. De megérte! Úszkálni a hatalmas korallzátony fölött, csak lebegni és együtt hullámozni a halakkal, imádom! A bohóchal egy elég barátságtalan hal, pedig az ember azt gondolná, elbohóckodik majd nekem... Még támadott is... :D A csíkhal kíváncsi jószág, amint a közelébe értem, rám fordította hatalmas szemgolyóját, és nézett. Nem ment arrébb, csak szemeztünk. A papagájhalat nevéhez méltóan elég színesrefestette az anyatermészet. Fél órás lebegés után kezdtem fázni, hiába volt rajtam shorty, így én visszafordultam. Útközben sok szépséget láttam még. Este bementünk megint a városba, bevásároltam a kötelező ajándékokat. A póló árus cuki arab megkérte a kezem, a többiek három tevéért igent is mondtak helyettem :D. De én azért inkább hazajöttem a géppel. Nem csatlakoztam semmilyen háremhez, mert annak nem lett volna jó vége. Bomlasztottam volna  anépséget, kitört volna valami országos szintű hárem lázadás :P

Szombaton az eddigieknél is izgatottabban szálltam vízre. Az okosok azt mondták, ha egy papucsba beleálltál, akkor a másikba is bele kell tudnod. Ennek szellemében eltökéltem magam. Csodálatos volt belépni a két papucsban siklás mennyei kapuján. Nem akartam elhinni. Szinte láttam magam kívülről, hogy abban a nyugalmi testtartásban szelem a vizet, mint a profik. Minden megváltozott. Leegyszerűsödött, és könnyűvé vált a dolgok menete. Megértettem a sok mese lényegét. Én is igazi szörfös lettem! Terveztem, hogy a lagunában gyakorlom a másik irányból a beach startot, mert egyik oldalamra sokkal bénább vagyok, mint a másikra. De olyan jó érzés volt ez. hogy ki akartam élvezni, amíg fúj a szél. Este tartottunk egy kis búcsúestét, mi négyen, akik a Ganetben laktunk. Mindenki hozzájárult némi nem alkoholmetes itókával. Pálinka, sör, ezek jó kombinációk. Hangos hahotázások zavarták az aludni vágyókat, jó lett a hangulat. Sztorizgatások, ugratások. Én másodikként tértem nyugovóra. De már a kényelmes kipárnázott fonott kanapén is elszenderedtem. Melynek eredményeképpen gazdagabb lettem pár szúnyog társunk "ajándékával". Az egyiptomi szúnyogcsípések gyógyulási ideje 1 hét. Nem ajánlom senkinek, nem magyar... :P

Vasárnap reggel bepakoltam a bőröndömet, reggeli után irány a part. Amíg fújt a szél gyakoroltam az előző nap "elsajátíttottakat", vagyis inkább azt mondanám, élveztem az előző nap gyümölcsét. Aztán amikor visszavett, elkezdtem kísérletezni. Kisebb deszkákat próbáltam ki különböző fajtákkal csúsztam. Ma végre gyakoroltam a laguna beach startot. Ebben a napban minden benne volt. Meg is született az elhatározás, ha hazajövök, kisebbre cserélem a deszkámat. Jutott még egy kis napozás meg egy elköszönő úszás indulás előtt. Taxival át Sharmba, a reptéren pedig kezdődött a szivatás. 3 kiló túlsúly miatt át kellett csoportosítanom a cuccaimat. Aztán a gép késett, kb másfél órát. De végül hazajutottunk.

A wasserstart elsajátítására a Balaton marad... Összességében rengeteget fejlődtem. Dahabi beszámolóm befejezéséül csak ennyit mondok: Vigyázz, kész, szörf! :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr991984315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása