Szörfkirálylány windsurf naplója

Siklás: a világ legfelemelőbb érzése annak, aki már megtapasztalta. De az idáig vezető út nem csak tükörsima vízzel és ragyogó napsütéssel van kikövezve. Szörfözni megtanulni nem kevés energiát, küzdelmet és kitartást igényel. Hát még ha az ember fia ráadásul lány! Blogomban a windsurf elsajátításának tanulási folyamatáról olvashatsz: a bosszantó nehézségek ellenére miért is éri meg belevágni ebbe a sportba, hogy aztán létszükségleti szenvedéllyé forrja ki magát...

Friss topikok

Back to the board

2010.04.13. 10:08

szerző: Szörfkirálylány

Mint mondottam az ominózus eset után sürgősen szörföznöm kellett újra. Egy meleg, szeles napon, bepattantam a kocsiba, és lehúztam Velencére. Egyedül. Senkivel nem osztottam meg ördögi tervemet :P. Ezzel teljesen egyedül kellett szembenéznem. Gárdonyt céloztam be, mint mindig. Volt lent pár szörfös, volt aki már csúszás után volt. Felmértem a terepet, és a 4.7 mellett döntöttem óvatossági megfontolás következtében. Elbírtam volna az 5.4-et is, de most csak annyi volt a cél, hogy csússzak. Legyőzzem azt az idegesítő rossz érzést a gyomromban, és ne a félelemtől verjen hevesebben a szívem, hanem a pozitív várakozástól, az adrenalintól. Tök egyedül összeállítottam a rigget, előzőleg ugye volt segítségem a Niki-group személyében, vagyis inkább személyeiben. Küzdeni kell az árbóccal továbbra is. Mivel variotopos vitorlát használok, és 400-s helyett 430-as árbóc van benne, elég kemény a cucc. Kicsit szenvedtem vele, de meglett. Beöltözés a szokásos hosszú ruha és minden egyéb védő felszerelésbe. ;) Ez a része a legmacerásabb. Pontosabban a "michelin-álcából" való kihámozás szörfözés után. Na az egy kínszenvedés. Behurcoltam a cuccot a vízbe, és megtettem. Próbáltam nem gondolkodni baromságokon, és teljesen kiüríteni az agyam, egyszerűen csak arra figyelni, amit csinálok. Pár kisebb szakasz után felbátorodtam és kimentem a "nagyokhoz" a nádas mögé. Ott viszont elég brutál volt a szél - nekem. Nem akartam túl messze lenni  a parttól, tényleg óvatosban akartam nyomni. Így csak megnéztem mi a helyzet ott, aztán vissza is mentem a biztonságos terepre. Kb. 1 órát tolhattam, gyakoroltam a fordulásokat. Aztán szokás szerint, ahogy a Velencei tavon lenni szokott, gyengült a szél, majd el is állt. Kiraktam a cuccot száradni. Lehámoztam magamról a gumiszerkót :). Elpakoltam, és sétálni indultam. A nap lassan kezdett lenyugodni, és az egész táj békésen megpihent. A nádas, a madarak, a víz elalvásra készültek. Ültem a padon, gyengéden melengetett a nap lebukó ereje, simogatta arcomat. Egyensúlyban voltam. Ismét minden rendben volt a lelkemben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szorfkiralylany.blog.hu/api/trackback/id/tr71916937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása