A mai Blue Lake-es csúszást hirtelen nem is tudom mihez hasonlítani. Összességében jól éreztem magam. Nem akartam már olyan messze autózni, valamint a szél ereje sem volt itthonról túlontúl meggyőző, ezért az előző esti bejelentkezés mellett maradva, lenéztem a playa-ra. Pont feljött Backloop a parkolóba, így rögtön meg is interjúvoltam, mit szereljek: "A legnagyobbat". Hangzott a válasz. A tóra pillantva nem fűztem sok reményt a történethez. Egy esélyt adtam. Pont annyi elég is volt. 1 be és 1 kimenet után ki is jöttem, minek után a wasserstarthoz nem volt elég szél. Negyed óra úszkálás és kimerítő próbálkozás után az 5,3-mal kénytelen voltam felhúzni a vitorlát. A 86literen ez elég vakmerő mutatványnak hangzott már gondolatban is. Megvalósítási alapokra helyezve a felvillant gondolatot, volt bajom a trükkel. De aztán sikeresen akceptáltam a feladatot, a partig meg sem álltam. Pont Fogas tolta ki a cuccát a vízből, kérdezte, milyen, mondom: Kevés, nem elég. "Vidd el a cuccom". Hangzott a gáláns ajánlat. Kérdezem, mekkora? 6,7+110L. Na mondom, ha ezzel nem siklok akkor semmivel. A bumot minimumig letoltuk, és egy laza beachstarttal már szeltem is a vizet. Az első métereken ez sem siklott velem. A tó közepén kaptam egy pöfföt, amivel sikerült megindulnom, majd egy áttotyogós fordulást követően még mindig a deszkán maradva indultam vissza. Elsiklottam Backloop mellett, ekkor csak én siklottam a tavon. Aztán mentem még 1 kört, akkor még jobban ráerősödött, fújt vagy erős 3-as szél ;), így átsiklottam megint a tavon, és vissza. Közben Fogas megkajált, és jött vissza, így vissza kellett szolgáltatnom a száguldós paripát. A szél viszont határozottan erősödő pöfföket produkált. Kicsit kivárva, berongyoltam megint az 5,3-mal. És ki sem jöttem vagy másfél órán át. Nem siklottam betegre magam. Pöffvadászat volt a javából. Viszont ha egy pöfföt elkaptam, akkor azzal meg sem álltam a tó másik feléig. Volt, hogy összekurjantottunk Backlooppal, vagy összemosolyogtunk Jonnyval. Ilyen mondjuk csak 1x történt :). Amikor a vízen üdvözöltük magunkat. Camber a parton fotóüzemmódban volt már, talán el is kapta az egyik siklásomat, jó szerencsével az egyik jibe próbámat is. Érkezésemkor részese lehettem az újabb "szép emberek" fotópályázatának, megtisztelve érzem magam, hogy beválogattak ezen krémek krémjébe. Wasserolni végig felejtős volt, így az esélytelenek nyugalmával húztam ki a vitorlát egy-egy sikertelen jibe után a túloldalon, de legalább ezt is gyakoroltam, így már tudom, hogy vészhelyzet esetén valahogy ezt is össze tudom hozni. Már hat óra felé járhattunk, és ez még mindig fújt. Backloop ezt minden kör végén elmondta már ekkor: "És még mindig nem áll le". Én csak azért mentem ki, mert a sok ácsingózástól megfájdult a derekam. És tartalékolni akartam magam a másnapi, remélhetőleg jobb, erősebb szélre. Ott volt még B.Gabi, Slajder, és még sokan mások, de nem tudom mindenkinek a nevét szégyen szemre, elnézést a teamtől. Ifjú palánták is vízen voltak, Slajder tehetséges kislánya, valamint a Felvar család (természetesen nem így hívják őket, de nem szeretnék senkiről írni,aki ehhez nem járult - még - hozzá). Felvar család ifjú hölgy gyermeke első szörfleckéjét vette. Hajrá csajok, csak így tovább! Sosem volt még nagyobb szükség amatőr szörfös hölgyek utánpótlására! ;) Előre girl power!
