Ez a szörfözés ismét Big Day-re sikerült. Most vagy én vagyok egyre jobb ;), legalábbis valami fejlődő tendenciát érzek ismét, vagy jó szeleket fogok ki. Inkább ez utóbbinak kell igaznak lennie, mert a múltkori fenyvesi maraton valami eszméletlen szar volt, szóval inkább a szelet fényezem, mint magamat! Mivel én egy szar szélben szarnak érzem magam, szóval nem vagyok annyira ász... Sőt, na de nem vitatkozok magammal.
Tehát a szél, amit sikerült megcsípni egy ÉNY-i futam volt, és ahogy a címből is látszik, Fertőn esett meg az eset. Ugyan reggeltől írta, nem keltünk korán, csak olyan normál időben, 11 körül érkezhettünk. Ezen taktika oka részben a hideg időjárás is volt, erőteljes lehűlést jósoltak. A banda egyik fele Fenyvesen szállt vízre, ott borongós, csúnya idejük volt. Nekünk odafele sütött a nap. És alapból is szebb időnk volt egész nap, néha felhős, de alapvetően napos. Ez azért fontos, mert végül nem volt annyira drasztikusan hideg, mint amivel számoltam. Se cipőt, se csuklyát nem vettem, és nem fáztam. A kezeimnek kicsit hideg volt, de bírható.
Mostanában valahogy nem tudom belőni, mit szereljek, mindig kisebbet raknék, mint ami kell. Meg kell néznem, mivel mennek a többiek, és ezek alapján rántom fel a vitorlát. 4.7 és 96L lett ismét a kombó, a kedvenc párosításom ismét az almádis szörfözés óta. A bemenetelnél szitkozódtam, és azt kérdezgettem magamtól: Kell ez neked? A szélsávig való bejutás horror. Utálom! Aztán az első két kör után még mindig ez a kérdés ismétlődött a fejemben. Semmi kedvem nem volt szörfözni, előző nap azon is gondolkodtam, hogy elinduljak-e otthonról. Lévén, hogy egész héten szabadságon voltam, az ágyikóm vonzóbbnak tűnt, de győzött a lelkiismeret. Aztán a harmadik körben valami történt. A szél kicsit felerősödött, kapaszkodósabb lett az egész, és valami csoda vette kezdetét. Jól ki tudtam ülni a vitorlát, a kicsit über miatt, de még a pont tartható mértékig. A deszka kicsit sok volt, röpködtem az egyik hullám tetejéről a másikra. Aztán baromira élveztem ezt az egész repesztés-repkedés dolgot, és megjött a kedvem gyakorolni. Ezzel a decsóval amúgy is iszonyat jó élesedési képességekkel bírok, felkrajcoltam oda, ahol eddig még sosem jártam, és minden kör végén gyakoroltam a jibe-ot. Még nagyon nem érzem ezt a deszkát, az előzővel már voltak sikeres próbálkozások, amikor valahogy összegépészkedtem egy-egy fordulót, de ezzel nem sikerült abszolválni a feladatot. Nem is voltam igazán formában, éreztem, hogy nem vagyok ott fejben. De minden újabb próbálkozással az az érzésem támadt, hogy egyre közelebb kerülök hozzá. Figyeltem a deszkaterhelésre, próbálgattam, mire hogy reagál a deszka. Hova lépjek,milyen erővel kell taposni, stb. Természetesen egyik oldalra jobban érzem magam, a másikra csak úgy vaktában csináltam, minden tudatosság nélkül, és érdekes, hogy lehet, hogy pont emiatt, erre az oldalra jött majdnem össze. De hát a majdnem, az nem igen, szóval nem tudok csodás végeredményről számot adni, viszont közelebb kerültem valamivel a sikerhez. Mindehhez kegyetlen jókat rájdoltam, piszkosul élveztem. Nagyjából másfél óra után, és amikor már éreztem, hogy kezd merülni az energy, tartottunk egy jó kis ebéd szünetet, majd délután még visszamentem egy etapra. Folytatva a gyakorlást, kicsit megcsappant erővel, és koncentrációval szép eséseket produkáltam. Becsúszott egy kis vitorla amortizáció is az egyik próbánál. De hát a fejlődés járulékos veszteségekkel jár. Bár ha az új vitorlámról lett volna szó, nem lenne ekkora a szám. Szegény vityó már elég viharvert, lassan kijár neki egy teljes generál...
Ugyan nem tudok most ömlengős ódákat zengeni, de a gyakorlás miatt, és a jó szél miatt, ez a szörfözés ismét felülírta az eddig idei legjobbnak kikiáltott sessiont. Vagyis felül nem tudta írni, mert a kettő nem összevethető, már csak azért sem, mert más spotokon történtek. Maradjunk annyiban, hogy az idei legjobb ÉNY-i szeles ride-ban volt részem, köszönhető a szél minőségének. Voltak ráfújások, de nem nevezném pöfföknek. Ha pöffnek is hívjuk, akkor hosszú pöffök voltak, mert inkább az volt, hogy ha jött egy erősebb szélroham, az pár percig tartotta magát (de lehet hogy csak nekem tűnt perceknek). Mindenesetre egyáltalán nem volt zavaró, még úgy sem, hogy az alapszélnek megfelelően szereltem, és meg volt a veszélye, hogy a megerősödésben sok lesz. De nem! Talán mert nem volt akkora erőkülönbség az alapszél és a ráfújások ereje között. Az én szótáramban ez egy egyenletes, kiszámítható, tervezhető szél volt.
