Szörfkirálylány windsurf naplója

A vasárnapi deszkátalanság egy kicsit lelombozott. Nem szeretek másra rászorulni, szeretem, ha teljes az önállóságom, akkor és oda megyek, ahova akarok, és amikor akarok. Így kezdtem lejjebb adni az igényeimből. Találtam egy 100 literes deszkát, amit meg akartam venni, a Balcsin leledzett. Megbeszéltem a tulajjal, hogy pénteken lóhalálában megyek le. Aztán, ahogy konzultáltam szörfös okos barátaimmal, kezdtem elbizonytalanodni. Beszéltek le róla. És persze a sors is úgy látta, nem ez a decka van nekem ítélve, így gyorsan felkerült az aprók közé csütörtök reggel három olyan, ami literben nagyjából megfelelt, évjáratban és méretben tökéletes volt. Kicsit nagyobbacska, mint amilyet szerettem volna, de a 100 liter kicsi lett volna – mint azt utólag realizáltam. Kiválasztottam, amit ár-érték-márka-évjárat alapján a legmegfelelőbbnek ítéletem, és felvettem a kapcsolatot a tulajjal. Elsőként vetettem rá magam a hirdetésre. Gyorsan meg is beszéltük, hogy pénteken lemegyek érte szintén Balcsira, csak hogy izgalmas legyen a hét befejezése. Illetve ez volt a legkorábbi időpont, amikor az eladó és a kínált portéka egy helyen tartózkodott. Nem akartam, hogy másé legyen a kicsike. TJ-vel péntek délután bevetettük magunkat az autóba, teljes felszereltséggel nekivágtunk a péntek délutáni csúcsnak. Az autóban neoprén és szörfös illat keveredett. Imádom megérezni ezt a szagot, amikor beülök egy szörfcuccokkal telepakolt autóba. Számomra kedves ez a jelenség, kisebb adrenalin löket öntötte el az agyamat, ahogy a szag kiváltotta a felhalmozott emlékek által „elmentett” érzéseket. Pillangók a gyomromba szöktek, és ismerős izgalom lett úrrá rajtam. Nem csak az előttünk álló erős szeles hétvége miatt, hanem azért is, mert egy újabb mérföldkőhöz érkezett szörfös pályafutásom. Ekkor értettem meg, miért vártam a megfelelő deszkára, miért nem ugrottam bele az első szembejövő lehetőségbe. Ez már az a deszka volt, amit nem csak tanulásra vásárolok, hanem hosszú távú elköteleződést szerettem volna kötni köztünk. Én és a nagy deszkám. Vagyis jelenleg az egyetlen, de később majd szeretnék alá vásárolni egy kisebbet, de az már biztos nem idén lesz. Sőt, lehet, hogy nem is jövőre. Először meg kell tanulnom magabiztosan fordulni és wasserolni. Na de kanyarodjunk vissza az Igazi irányába történő elmozduláshoz. A pálya nem is volt gáz, a városból is gyorsan kijutottunk. Ötre már a siófoki nyaraló előtt toporogtunk bekukucskálva a kerítés felett, várva a 115 kilós backloop-ot megugrani tudó eladót. Méreteit tekintve szép szál, izmos, kopasz Góliát fogadott. Kb. egy órát témázgattunk, mi másról, mint szörfözésről. A deszkát 10 perc alatt átbeszéltük, az árban is megegyeztünk. Elcsevegve a legjobb témáról a világon egyre világosabbá vált, hogy a nagy testben nagy szív lakozik. Kedvessége, kisugárzása nyilvánvalóvá tette, hogy jó ember. Az első pillantásra kemény, férfias külső mögött egy érzékeny lélek rejtőzik. Megerősítést nyert megérzésem, amikor megmutatta 90 literes Qcséber deszkáját, amivel szeli a hullámokat. Egy citrom- és okkersárga közötti árnyalatú alapszínen szép, Hawaii mintára emlékeztető virágfüzér motívum futott végig a deszkán. Mondtam is, hogy nem épp ilyen design-ra számítottam, erre csak nevetve azt mondta, hogy elvégre is a szörfözés Mekkája Hawaii, ott pedig minden virágos! És valljuk be: igaza volt. Az a szép ebben a sportban, hogy nincsenek határok, minél színesebb egy vitorla, annál jobb. A deszkák dizájnja is tud változatos lenni. Bár a gyári deszkák között nehezebb ilyet találni. Miután kitrécseltük magunkat, megbeszéltük a várható hétvégét, kifizettem az én kis újdonsült „gyermekemet”, és boldog tulajdonos lettem egy Naish freewide 130 literes 2008-as gyönyörű szép deszkának!!! Hétvégén tesztelés… Ki kell még találnom, milyen nevet adjak neki, de ez majd a viselkedésétől függ. Egy biztos: a neme fiú :).