Pünkösdi hosszúhétvége. Már egy hete bújtam a szélelőrejelzéseket, remélve, hogy fújni fog valahol a szél úgy igazán. Csak egy napot! Várakozásaim beigazolódtak. A hétvégére Fertő tó lett a célpont. Szombatra 12-13 csomós szelet írt, vasárnapra 10-11 csomót. Ergo: szombat kisvitorla: 4.7, vasárnap nagy: 5.4. Álomterv volt! J Mivel Pest és Fertő nem épp a szomszédban vannak, sajnos korai kelést kellett beiktatni szombatra. Az 5 órából szundikkal fél hat lett… Sajnos én az a típus vagyok, aki nem tud aludni, ha másnap valami izgalmas, vagy stresszes dolog várja. Így nem voltam épp a legkipihentebb szombaton. Kicsi Tia lerepített a sárga Tankerral a nyugati határhoz, fél 10-re lent is voltam. Csalóka volt a partról a szél. Bent fújt, de nem lehetett megítélni, mennyire. Nem kockáztattam, inkább vállaltam a nagyobb vityóra való átszerelést. Kisvitorlát szereltem. És mint beigazolódott, micsoda jó döntés volt! Bevergődtem a szélsávba, és már repültem is át a tavon. Magam sem akartam elhinni, hogy a partról mennyire nem látszik, hogy mi tombol beljebb. Mivel a fordulókban még mindig nem vagyok sztár, kicsit tartottam a fordulástól. Rám férne a gyakorlás, nem kicsit! Naná, hogy az első fordulásnál bele is vágódtam. No para, go ahead! Szépen összeszedtem magam, és vágattam vissza. Oldalszél volt, úgyhogy a hullámok oldal irányból nyaldosták a deszkát, ami csak úgy pattogott a vízen. Kicsit rémisztő is volt egy-egy visszaérkezés. Azt hiszem korábban nem vágattam még ilyen sebességgel (kivéve az ominózus fűzfői esetben, de akkor még csak mentem a nagyvilágba, nem uraltam a cuccot). Most viszont teljesen a kontrollom alatt volt az irányítás, és ez fantasztikus érzés volt. Próbáltam volna papucsolni, de valami nem volt jó. (vagy én voltam béna) Simán papucsba lehetett volna állni, de miután az elsőbe beleléptem kényelmetlenné vált az egész, a hátsó pedig olyan messze volt, hogy azt éreztem, nagy terpeszben állok, így nem is erőltettem a kérdést. Azóta megvitattam ezt a problémát tapasztalt szörfösökkel, és kaptam pár alternatív javaslatot. Hozzam kicsit hátrébb a gyököt, aztán az is elképzelhető, hogy a papucsok beállítása nem megfelelő, úgyhogy majd kísérletezek a dologgal. De ha bárkinek van valami használható tanácsa, szívesen fogadom. Istenieket csúsztam! Pillanatok alatt ott volt előttem a nádas, és másik irányba a part, csak csüngtem a trapézon, koncentráltam, hogy ne nyomjak egy slajdert, és élveztem a siklást. A többi szörfös oda intett, dobtak egy mosolyt. Nekem még nem megy az egy kézzel való szörfözés, de visszamosolyogni tudtam. Éreztem a pozitív energiákat az emberektől, mindenkiből áradt a kedvesség, összekötött minket az öröm, hogy jó a szél, egyenletesen fúj, és száguldunk. A fordulásoknál jobban figyeltem, hogy jól csináljam, és azt hiszem kicsit fejlődtem is benne. Emlékszem, kezdetben minden fordulásnál „meg kellett néznem”, hogy még mindig ugyanolyan jó hűs-e a víz ;). Az első pottyanásomat kivéve, már nem borultam. Két óra után kimentem pihenni, kellett valami energia utánpótlás. Az osztrákok odajöttek, hogy milyen kevés nő szörfözik, és gratuláltak, hogy jól tolom. Ez nagyon jól esett, és büszkeséggel töltött el. Ettem, pihentem egy órát, majd fél kettő körül visszamentem. Éreztem, hogy ez már nem fog olyan jól menni. Ráadásul a szél is erősödött valamelyest. Hát igen, elfáradtam az előző körben. Ebben a második karikában sokat borultam, túl soknak bizonyult a szél. Lévén, hogy wasserstartolni még nem tudok, sok energiát felemésztett a vitorla vízből való kihúzása. Ez már inkább a túlélésről szólt, mint az élvezetről, úgyhogy nagyjából egy óra után feladtam, és kimentem. A kimerültségtől aludtam egy kicsit az árnyékban, ez nagyon jól esett. Aztán gyanúsan kezdett beborulni az ég a szél irányából. Komoly fekete felhők gyülekeztek, jobbnak láttam behozni a cuccot a partról és szépen lassan elpakolni. Na, ebből akkora rohanás lett... A vitorlát már úgy hajtottam össze, hogy elkezdett szakadni az eső, a száraz vityóm tiszta vizesen lett elrakva, a víz pedig folyt ki belőle a kocsiba. A deszkát már nem tudtam felkötözni a tetőcsomira, de annak úgyis mindegy volt, csak így nem lehetett visszaindulni, meg kellett várni, amíg eláll az eső. Egy órás eső-vízpart, esőben szörföző őrültek nézése után a vihar elvonult. Deszka tetőre és go to Sopron, elfoglalni a szállást. És várni a másnapra, hogy ismét boardra lehessen pattanni…
